Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-28 / 17. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. április 28. 2 Ki nem hallott volna a karthauzi és trappista szerzetesekről, a világhírű cliar- treuse-likör és trappista sajt készitőiről? Ki nem tudná, hogy a grenoblei és avignoni apáczák terjesztették el a csipkekészi- tést ? Az előbbiek úgy, mint az utóbbiak, nagy vagyont szereztek saját rendjüknek, de egyúttal dús jövedelmi forrást nyitottak ezer meg ezer világi embernek. Hát nem volna-e kivánatos, a magyar közgazdaságra és kereskedelemre nézve rendkívül előnyös, ha ezek a rendek Magyar- országba helyeznék át ipari működésüket? Képzeljünk el egy magyar Grand Chartreuxt vagy La Trappe-ot a Balaton mentén vagy a felvidéken, — vájjon nem lenne-e áldás a környékre nézve? És képzeljük el, liog}^ a fővárosban megtelepszik nehány franczia apáczarend és kolostorával kapcsolatosan munkatelepet létesítvén, uj iparágat honosit meg a főváros szegénysorsu asszonyai és leányai számára. Vájj on nem lendítene ez a fővárosi nyomoron, nem volna-e hasznára az erkölcsöknek és a közművelődésnek? Azt hisszük, elfogulatlan ember nem habozhat a válasz fölött. Vetőt csak az mondhat, ki vagy g}úüölettel van eltelve az egyház szolgái iránt vagy rémképeket lát minden papi öltöny és apáczafátyol föltüné- sére. Kossuth Lajos a múlt század ötvenéves éveiben, amidőn III. Napoleon császárral tárgyalt, azt mondotta: — „Én hazám érdekében elfogadnám az ördög segítségét is, de természetesen ügyelnék arra. hogy ne vigyen el magával.“ Hát ha Kossuth nem utasította volna el az ördögöt, miért utasítsuk mi vissza a szerzeteseket és apáczákat, ha hasznára lehetnek országunknak ? Ügy tudjuk, nehány franczia apáczarend Budapesten akar megtelepedni. Ha szándékuk szóba kerül a főváros hatósága és közgyűlése előtt, a fentebb elmondottakat városatyáink emlékébe és figyelmébe ajánljuk. A fővárosi törvény revíziója. ni. Hátra van még, hogy a fővárosi törvény revíziójának kérdésében a törvényhatósági bizottság hatáskörének megállapításáról szóljak. A „Magyar Székesfőváros“-nak ez ügyben feltett kérdései közül ez alkalommal a következő háromra kívánok válaszolni : 1. Leszállítandó e a törvényhatósági bizottság tagjainak száma? 2. Az önkormányzati jogkör sérelme nélkül lehetne-e a közgyűlést mentesíteni a tulajdonkép oda nem tartozó ügyektől, aminők most eléje utaltatnak ? 3. Föladja-e a közgyűlés a tisztviselők választására vonatkozó jogát? A törvényhatósági bizottság tagjainak számát jelentékenyen leszállítandónak véljük. Gondolatunk is elrettentő egy, a hivatalnok tagok beszámításával mintegy 420 főre rúgó testülettől adminisztracionális ügyek elintézését kívánni. Külömben a lefolyt 30 év tanúságai kellőkép megvilágították egy ily tömegű testületnek a közigazgatási ügyek ellátására való nagyfokú hasznavehetetlenségét. Nincs is annak semmi értelme, ha a képviseleti rendszert és alapot elfogadjuk, hogy ily nagyszámú delegáltakból álló testületeket szervezzenek. Vagy van egyetemes közgyűlés, mint az ó-kori községekben (ochlokráczia) vagy van képviselet, s akkor csak arra kell törekedni, hogy az összes általánosabb, szélesebb érdekek és néprétegek ne maradjanak képviselet nélkül, nem pedig arra, hogy minden kisebb-nagyobb érdek- csoport megtalálja a maga képviselőjét. A városi élet fejlődésével, a népesség nagy fokú összetömörülésével az érdekek annyira szerteágazók, bonyolultak, egymással annyira ellentétesek lettek, hogy mindezek érvényesülése folytán az egyetemes közgyűlésen eredmény egyáltalán nem, vagy nem kielégítő módon jöhetett létre. A képviselet éppen alapelvénél fogva különbözik tehát az egyetemes közgyűlési rendszertől, mert nem engedi hogy az egyes érdekek magában a közigazgatásban, a konkrét ügyek elintézésénél érvényesülhessenek, hanem az érdekek mérkőzését áthelyezi a választási küzdelembe, úgy hogy a képviseletben már az érdekek bizonyos átlaga érvényesül,* *) ami a megegyezést és a konkrét ügyek vitelét lehetségessé teszi. A képviseleti elv elfogadásának következménye, hogy a választási rendszer, de maga a bizottság is, tekintve tagjainak számát, testületi szervezetét, tanácskozási szabályait stb., úgy legyen alkotva, hogy ne az egyéni és csoportos, de a nagyobb rétegek átlagos érdekeinek védőjévé és képviselőjévé váljék. I *) Hogy a választási rend mikép állapitandó meg, Fogy ezen átlag tényleg és helyesen kifejezésre juthasson, azt a II. czikkünkben fejtettük ki.
