Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-21 / 16. szám
1903. április 21. Fölsorolja a főváros valamennyi terét, a hol szobrot lehet állitani. A tizenhét hely közül azonban tizennégyről konstatálja, hogy Kossuth szobrának a fölállítására nem alkalmasak, mert a szobrot nem lehet méltó módon elhelyezni. De föltétlenül alkalmasnak és jónak mondja a Szabadság-tér déli részét, szemben a szabadságharcz-szoborral. Erre az elhelyezésre a tervet is kidolgozta a mérnöki hivatal. Az emlékművet a Szabadság-tér főtengelyében a Széchényi-utcza és Sétatér-utcza tengelyének metsző pontján kivánja fölállítani. Ezen a helyen az emlékmű arkitektónikus és művészi szempontból minden tekintetben érvényesülne. Kizártnak tartja a jelentés, hogy a Kossuth-szobor és a Szabadságharcz-szobor egymás hatását károsan befolyásolja, mert a két szobor között százötven méter távolság van. Történeti szempontból sem találhat a város méltóbb helyet. A szobrot arczczal életének és működésének leg- epokálisabb részét jelképező és örök időkre megörökítő szabadságharcz-szobor felé kell állitani. A hely egyetlen hibája, hogy a tér északi részéről tekintve a volt Széchényi-tér régibb házakból álló házsora a Szabadság-tér főtengelyétől eltérő tengelylyel betorkoló Bálvány-utczával nem nyújt megfelelő hátteret. Ezen a bajon a Bálvány-utcza régi épületeinek újjáépítésekor segíteni lehet. Ha ennek az elhelyezésnek valami akadálya lenne, akkor másodsorban azt javasolja, hogy a parlamenti palota előtti térnek déli, a képviselőház épületszárnya előtti részén állítsák föl a szobrot. A parlament előtti teret két részre osztja a terv. A képviselőház előtti részen állítanák föl a Kossuth- szobrot, a főrendiház előtti teret pedig egy más emlékműnek tartanák fönn. A szobrot a parlament tengelyének a szabadságharcz-emlék tengelyével összekötő egyenes vonalban, vagyis a Vécsey-utcza tengelyében kivánja fölállítani. A terv hibájául rója föl a jelentés, hogy az emlékmű nem dominálja az egész teret s föltétlenül szükséges, hogy a polata északi homlokzata előtt is a Kossuth-szoborhoz közel, hasonló monumentális emlékművet állítsanak föl. Harmadsorban az Oktogon-teret javasolja a mérnöki hivatal. Az Oktogon-téren az Andrássy-ut és Teréz-körut tengelyének metszőpontján óhajtja az emlékművet fölállítani, hogy az emlékmű mind a két útvonal optikai tengelyének díszes végződése legyen. Ennek a helynek nincsen semmi történeti vonatkozása, de az emlék elhelyezésére alkalmas. Az Andrássy-utnak az Oktogon-tér és Váczi- körúti szakaszán azonban károsan befolyásolná a milléniumi emlékmű hatását. A mérnöki hivatal jelentése végén újra megismételi, hogy a Kossuth-szobor fölállítására minden tekintetben legalkalmasabb és legjobb a Szabadság-tér déli része. 5 Iskolaháború. Hány tanköteles fővárosi gyermek nem jár iskolába ? A tanács vélekedése szerint legfölebb ezer, a tan fel ügy el ős ég szerint tízezer, a statisztikai hivatal adatai szerint húszezer. A két utóbbi szám oly horribilis, hogy szégyenkezés fog el bennünket és megértjük a közoktatásügyi miniszter felháborodását. Ha a népiskoláztatásra vonatkozó törvényt igy hajtják végre az ország fővárosában, mit várhatunk az Isten háta mögött levő hegyvidéki szegény községektől ? Az iskolába nem járó gyermekek óriási tömege szomorúan igazolja, hogy a magyar metropolis fénye csak talmi ragyogás. Ha a mesterséges káprázat eloszlik szemeink elől, meglátjuk a főváros szegónysorsu lakosságának nyomorát, züllöttségét és morális közönyét. Miféle apa vagy anya az, ki any- nyira sem törődik gyermekével, hogy Írni és olvasni megtanittassa ? És mi lesz azokból a gyermekekből, kik az iskola falai helyett az utczákon növekednek fel ? Mindenkép sötét és megdöbbentő ez a kép. A szüléknek, kik nem járatják iskolába gyermeküket, egyetlen mentségük az lehet, hogy képtelenek fizetni az iskolai díjakat. Ez a mentség azonban vád az állammal és a fővárossal szemben. Mert ha behozták volna az ingyes népoktatást, ez a mentség is elesnék s a legnagyobb szigort lehetne alkalmazni az iskolába nem járó gyermekek szülői ellen. A magyar államnál jóval kisebb és gazdaságilag hátramaradot- tab Románia már évek előtt kimondotta az ingyenes népoktatást. Ha az alig 7 milliónyi román nemzet elbírja a népoktatás költségeit, Szent István birodalmának 17 milliónyi lakossága még könnyebben elviselheti. A főváros és a közoktatásügyi miniszter közt most valóságos tülekedés támadt az iskolamulasztó gyermekek miatt. Az utóbbi érvényt akar szerezni a törvénynek és rendeletileg utasította a fővárost, hogy névszerint számláltassa meg a budapesti tanköteles gyermekeket, s ezt az összeírást minden évben ismételje. E rendelet czélja, hivatalosan megállapítani, hogy hány gyermek nem jár iskolába: ezer, tízezer vagy húszezer? Ám a főváros két ok miatt fázik a rendelet végrehajtásától. Először ama költségek miatt, melyeket az összeírás eszközlése igényel. De ez még hagyján. A második ok lényegesebb. Ugyanis mihelyt a pontos kimutatás rendelkezésre áll, a miniszter természetesen rá fog parancsolni a fővárosra, hogy a törvény értelmében a szülék utasitassanak gyermekeik iskoláztatására. Ámde tudvalevő, hogy a főváros a tankötelesek mai létszámát is csak a káros váltakozó rendszer mellett képes elemi oktatásban részesíteni, mert nincs sem elegendő iskola, sem elegendő tanerő. Ha csak 5000-re becsüljük a jelenleg iskolába nem járó gyermekek számát, a fővárosnak ebben az esetben is legalább tíz uj nagyméretű iskolát kell MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
