Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-21 / 16. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS B 1903. április 21. és mennyig kell fölirni a czéltndatlan irányítás számlájára: minderről nem lehet módom véleményt mondani e rövid czikk keretében, mely csupán általános képet nyújtani szándékozik a jelenlegi fiumei helyzetről. Máskor és más helyen in médiás rés fogok bocsátkozni. Két megjegyzést azonban nem mulaszthatok el. Az egyik ama gyakran fölmerülő vádra vonatkozik, hogy az Adria tengerhajózási társaság nem eléggé magyar érzelmű és nem iparkodik a hazai kereskedelem érdekeit élőm ózdit ani. A vád első része egyszerűen nevetséges, a második igazságtalan. Fiúméban a magyarság és az „Adria“ azonegy fogalom. Ennek a társulatnak az igazgatósága és hivatalnoki személyzete a magyarság oszlopa, éltető lelke és irányitója. Allithatom és ha kell, bizonyítani tudom, hogy a magyar nyelvért, a magyar kultúráért, a magyar színészetért és a magyarok összetartása érdekében az „Adria“ többet tett és tesz, mint a kormányzóság. Előljár a példaadásban és az áldozatkészségben minden körül, aminek a magyarsággal valamelyes összefüggése van. Ezt a szellemet Tóth Géza igazgató honosította meg, aki csöndben, föltünést kerülve, oly üdvös és messze kiható hazafias tevékenységet folytát, amely- lyel hálára kötelezte nemcsak a kikötővárosban lakó magyarokat, hanem az országot is. Ha a nemzetiség lakta vidékeken mindenütt volna hozzá hasonló buzgalmú, lángoló liazafiságú, tapintatos és áldozatkész magyar ember, akkor nem kellene féltenünk, a magyarság tekintélyét és jövőjét. Ami az elhanyagolt kereskedelmi érdekeket illeti, konstatálni kivánom, hogy az „ Adria“ a legmesszebb menő kedvezményeket nyújtja a hazai kereskedőknek. De bármily zseniális üzletemberek is vannak az igaz- tóságban, mint például Frankfurter Albert, akinek látóköre, tapasztalatai és tudása kiterjed egész Európa és az Oczeántulra, még sem áll módjában az „Adrid“-nak, hogy kivitelt teremtsen. A társulat feladata az olcsó és gyors tengeri fuvarozás. Ennek a feladatnak pontosan megfelel. A behozatalról és a kivitelről gondoskodjanak a kereskedők, s azokat támogassa a kormány. Szemére hányták nemrég a társaságnak, hogy beszüntette marokkói járatait. Aki emiatt csak egy szót is elejt, elárulja, hogy nem bir fogalommal se a hazai export állapotáról, se a tengerészeti dolgokról. A magyar kivitel Eszak- Afrikába és különösen Marokkóba oly csekély, hogy azért külön járatokat fentartani nem érdemes. Az „Adria“ önként és a kivitel föllen - ditése végett kezdte meg a marokkói kikötők látogatását, de csakhamar rájött, hogy a magyar kereskedők és gyárosok nem mernek vagy nem akarnak a marokkói piaczczal nagyobb méretű összeköttetésbe lépni. Alig néhány tonna áru adatott fel Fiúméban casa-blancai és mogadori rendeltetéssel. Es ezért a pár tonnáért kellene minden egyes, útnál megkoczkáztatni a hajók zátonyra jutását a marokkói partok előtt, a melyek szirtesek és biztos kikötővel nem rendelkeznek. A fuvar jövedelmezhet a társulatnak talán 1000 koronát, ezzel szemben egy-egy zátonyra kerülés legalább 20.000 korona költséget okoz. Hát szeretnék látni a világon oly társulatot vagy magánembert, aki ezt a koczkázatot állandóan magára vegye! A szárazföldi tengerészek és a sói disant „kereskedelmi kapaczitások“ keressenek más titulust az „Adria“ megtámadására, ne a marokkói járatok felfüggesztését. A másik megjegyzésem az, hogy Fiume gazdasági és kereskedelmi helyzetének megváltoztatásához erős, akczión kivül, teljes elfogulatlanság szükséges. Személyi és tárgyi érdektelenséget értek ez alatt. A bajok oka jórészt abban lelhető fel, hogy a megelőző kereskedelmi kormányok nem rendelkeztek teljes elfogulatlansággal. A mostani miniszter mentes minden befolyástól. Ez nagy szerencse Fiúméra nézve. Úgy tudom, Láng Lajos fölkeresni készül a szomorú helyzetbe jutott kikötővárost. Fia tőlem kérdené, kikkel cseréljen eszmét kereskedelmi ügyekben, három nevet emlitenék. Tóth Gézát, Frankfurter Albertet és Luigi Ossoinackot. Ha ezekkel beszélt, fölösleges lesz Szápáry Lászlót és Fest Kálmán miniszteri tanácsost megszólaltatnia. JJr. B. S,
