Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-21 / 16. szám
■2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. április 21. dult-e Szápáry gróf ama naiv nézetéből, hogy kutyából is lehet szalonna: nem tudjuk, ellenben állithatom, hogy Fiume tisztességes érzelmű polgársága: magyarok, olaszok és horvátok egyaránt torkig vannak a Kis- Kuscher-féle közigazgatással. Igazán szerencse, hogy Szápáry gróf a telet és a tavasz első hónapját Fiúmétól távol töltötte. A magyarok ugyanis akczióba léphettek és némikép reparálhatták a kormányzó másfél év előtti hibáját. Beszélik, hogy Szápáry gróf betegsége nem múló természetű. Ezt őszintén sajnáljuk. Es éppen ezért kivánatos volna reá nézve, és egyúttal örvendetes Fiúmét illetőleg, ha ezután minden idejét kizárólag egészsége helyreállítására fordítaná. Meggyógyultan igen hasznos tevékenységet fejthet ki a Parkklubban és az automobilozás terén, sőt esetleg a főrendiházban is. Aggodalom ne gyötörje őt afelől, hogy a kormány nem talál megfelelő lakót a Sztajon levő nagy palotába. Politikai körökben, — határozottan állithatom, — már régóta óhajtanak nálánál erélyesebb, tapasztaltabb és több tekintélyt fentartani képes kormányzót, olyat, aki Fiúméban is respektálva legyen, Budapesten is. A közbizalom Hadik-Barkóczy Endre gróf felé fordul, aki gazdag ember, előkelő mágnás, jól beszél olaszul és talpig férfi. Hogy vannak-e egyéb kvalitásai is a kormányzói állás aktiv és hasznos betöltésére, hogy lehet-e remélni tőle a magyar állam és a magyarság érdekeinek méltó képviselését : arról nálamnál illetékesebb véleményt szólaltathatok meg. Bródy Sándor kitünően szerkesztett Jövendő czimü újságjának április 12-iki számában Barcsay Domokos képviselő, (vagy amint egyszerűen nevezik: „a fejedelem“) parlamentünknek e kiváló és általánosan kedvelt tagja visszaemlékezéseket közöl Szilágyi Dezsőről. Az érdekes és jellemző intimitások közt elmondja, mikép vélekedett a liberalizmus leghatalmasabb bajnoka és a legélesebb magyar elme a Hadik grófokról. Ez a passzus igy hangzik: „Ha nézem a három Hadik gróf szereplését, mindig nyugodtan gondolok arra, hogy a magyar arisztokráczia, ha ilyen tagjai lesznek, a jövőben is hű marad a nagy történelmi tradiczióhoz, amint hű maradt a múltban.“ Azt hiszem, Szilágyi véleményénél jobb ajánlat fölösleges Hadik-Barkóczy Endre számára és Szápáry gróf (akire Szilágyi szintén tett egyszer megjegyzést, a melyet azonban gyöngédségből elhallgatunk), a közügynek nem hozhat hamarjában nagyobb szolgálatot, mintha sürgősen átadja helyét Hadik grófnak. * A kormányváltozás föltétien szükség. E mellett azonban itt az ideje, hogy komoly intézkedések történjenek Fiume kereskedelmének föllenditése végett. Azaz, most már nem is annyira a föllenditésről kell beszélni, mint a megmentésről. Nincs benne túlzás, ha azt mondom: kikötő városunkban ijesztő hanyatlás mutatkozik, s a kereskedelem végnapjait éli. Minden pang, egyesek üzlete épp úgy, mint a részvénytársasági vállalatoké. A propre-kereskedelem, melynek gyökereiből virágzásnak kellett volna fakadnia, s amely nélkül Fiume soha nem lehet egyéb, mint transitó-állomás, mint egymással versengést kifejtő speditőrök tanyája, elsorvadt, mielőtt gyümölcsöt hajtott volna. Szomorúság fogja el az embert, ha Fiume kereskedelmi viszonyait összehasonlitja a külföldi államok kikötővárosainak folyton fejlődő, izmosodó és az egész ország közgazdaságára megter- mékenyitőleg ható tevékenységével. Fiúméban ami eddig volt, az is részben elpusztult, részben hanyatlásnak indult. A fakereskedelem más irányba terelődött. A kávé- behozatal megszűnt. A czukor-export utolsó évét éli. Az egykori virágzó borpiacz feloszlott. Nincs hajógyár, nincs dock, nincsen se kedv, se pénz, se vállalkozási szellem. Mely okok idézték elő ezt a débacle-hoz hasonló állapotot; minő része van benne az általánosan megromlott közgazdasági helyzetnek; mennyiben járnltak előidézéséhez a hibás kormányintézkedések és a helyi balfogások; mi volt a végzetes mulasztás
