Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-04-21 / 16. szám

Budapest, 1903. április 21.

16. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egész évre _ ....... ... ... ... ~

Fé

l évre... ... ... ... —........... 12 kor. 6 kor.

SZERKESZTI ÉS KIADJA:

DR BARTHA SÁNDOR.

Megjelen minden kedden.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ:

IV., Reáltanoda-utcza 5.

—- Telefon szám 645. —

Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség.

Fiumei ügyek.

A múlt héten, mialatt Fiúméban időztem, figyelemreméltó dolog történt. A városi autonomista pártot, mely közel két év óta magyar-ellenes vezetők befolyása alatt áll s korlátlan befolyást gyakorol a város köz- igazgatására, vereség érte. Két megüresedett helyet kellett betölteni a repprezentanzában, s noha a vezetők lázas buzgalmat fejtettek ki: a polgárság nem az ő jelöltjeiket juttatta városatyai mandátumhoz. Ellenkezőleg, épp a mostani iránynak és rendszernek két legprononszirozottabb ellenfelétt választották meg. Az egyik uj városatya dr. Barcsics Erazmus ügyvéd és horvát tartomány gyűlési képviselő, a másik Walluschnig Antal nagy- kereskedő. E neveket ösmerik nemcsak Fiúméban, hanem az egész országban. Barcsics a horvát ellenzék egyik vezére, de mint fiumei polgár, politikai pártállása daczára, sokkal megbizliatóbb hive a magyar állam szuverenitásának a kikötővárosban, mint azok az olasz ajkú fiumeiek, kik dr. Kuscher Nándor és KisFerencz körül csoportosulnak. Walluschnig régi barátunk, kinek hazafisága számtalanszor kiállotta a tüzpróbát és éppen emiatt ellentétbe került a túlzó autonomis- tákkal. A legutóbbi képviselőválasztásnál dr. Barcsics és Walluschnig állásfoglalása nagyban hozzájárult a magyar zászló győzelméhez, nem feledtük el, hogy a választás előtt Barcsics, ki maró gúny nyal ostorozta a Zanella-pártot, a „Növi ■ List“-ben arra szólitotta fel a fiumei horvátokat, hogy ne

az olasz Zanella Rikárdra, hanem Batthyány grófra szavazzanak.

Ezt a két városatyát a reppresentanza padsoraiban látni éppenséggel nem kellemes a podesztának és Kuscheréknak. Az eddigi összhangot veszedelem fenyegeti. Mindakettő kitűnő szónok és úgy lehet, a legközelebbi alkalommal már sikra fognak szállani a közgyűlési teremben meghonosodott nepotizmus ellen.

De mikép sikerült ezt a két tagú ellenzéket bejuttatni a képviselőtestületbe?

Egyszerűen úgy, hogy a magyarok is, a mérsékelt olaszok is, meg a liorvátok is éltek választói jogukkal. Ez a győzelem fényesen igazolja múlt év októberében tett ama megjegyzésünket, hogy a reppresen- tanzába az általános választásnál is be lehetett volna hozni magyarokat és magya-rérzelmüeket. Ám akkor Szápáry László gróf kormányzó, megbocsáthatatlan gyöngeségből és rövidlátásból, teljesen átengedte a tért a túlzó autonomistáknak, eltiltván a szavazásban való részvevőstől az összes fiumei magyarokat. A lefolyt másfél esztendő megmutatta, hogy a magyarokat gyűlölő Kuscher Nándor képére összeállított képviselőtestület nemcsak diszkreditálni törekszik a magyar állam tekintélyét, nemcsak folytatja az állami intézkedések elleni agitácziót, (lásd a tiltakozást külföldön szerzett tanitói oklevelek nostrifikáítatása és az állami határrendőrség felállítása ellen), hanem tudatlanságában és malom alá való szűk látkörével tönkreteszi a város gazdasági jövőjét is. Kiábrán