Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-14 / 15. szám
6 az alapszabályt helybenhagyta, de az igazi meglepetés csak később következett. Eltelt négy hónap és kamatot kellett fizetnem a kölcsön után. A nyájas pénztárnok kiszámitotta, hogy 8% jár rendes kamat czimén, ami 300 korona után 4 hóra 8 korona, azonkívül 3 korona kezelési költség és 60 fillér postaportó. A két utóbbi tétel ellen fölszólaltam, mert semmiféle postai értesítést nem kaptam és mert abban a nézetben voltam, hogy a kezelés költségeihez semmi közöm nincs. A titkár azonban felvilágosított, hogy ezek is az alapszabályokban gyökereznek. A legszebb azonban az, hogy ámbár minden héten befizetek 2 koronát, vagyis már eddig beadtam 160 irtot, a szövetkezet állandóan 300 korona után szedi a 8-as kamatot és 4 havonként a 3 kor. kezelési költséget. És ezt fogja tenni 4 teljes éven át! Ha beszüntetném a tagsági dijak befizetését pro primo elveszteném az eddigi befizetett összeget és bepörösitenék az egész 300 korona tartozást. Négy éven belül tűrnöm kell, hogy nyúzzák a bőrömet mindenféle titulus alatt és fizessek a kölcsönösszeg után SO perczentre rugó kamatot. Menekvés nincs, mert a bíróságok a szövetkezetek pártján állanak.“ Ezek után kérdezzük a budapesti kereskedelmi törvényszéket, hogyan hagyhatta helybe azokat az alapszabályokat, amelyekre támaszkodva ily rettenetes uzsoráskodást lehet űzni? Ha elnézésből történt, haladéktalanul intézkedni kell a revízió iránt. Leghelyesebb volna, ha az igazságügyminiszterium a törvényszék valamelyik tagját miniszteri biztosként kiküldené a korona szövetkezetek ügykezelésének megvizsgálására. A szakértői és lelkiismeretes vizsgálat nemcsak azt fogja megállapítani, hogy a főváros kispolgárai szervezett uzsorásbandák kezeiben vannak, hanem az is kifog derülni, hogy a szövetkezetek pénzét és jövedelmeit nehány gründoló direktor dugja zsebre. Berele Hay és a többi hírhedt uzsorás mintaszerű emberbarátok ezekhez a szövetkezetekhez képest, melyeket meg kell rendszabályozni, hogy a szövetkezeti eszmét végleg ne diszkreditálják. A Gellérthegy jövője. A fővárost váratlan meglepetés érte. Egy angol társaság meg akarja vásárolni a Sáros-fürdőt, hogy a Gellérthegy belevonásával hatalmas fürdőtelepet létesítsen. A konzorcium elnöke már a terveket is bemutatta, s tudatta a polgármesterrel, hogy ha a társasággal hajlandók a tárgyalásokat megkezdeni, azonnal leteszi a szükséges biztosítékot. Az ajánlat csábitó. A főváros jelenlegi viszonyai között örömmel kell üdvözölnünk az angolok vállalkozását, amely meg fogja valósítani azt, amire nálunk eddig nem volt pénz, sőt belátható időn belül nem is lesz. Február elején panaszoltuk el egyik czikkünkben, hogy a Gellérthegy, minden természeti szépsége ellenére, ma úgy tűnik fel, mint egy óriási szemölcs a főváros ábrázatán. Azt is megírtuk, hogy szűkös pénzviszonyaink miatt a művészi szempontból nagyarányú alkotásokról — a Gellérthegyi Pantheonról vagy Árpád lovasszobráról — le kell mondanunk és meg kell elégednünk azzal, hogy legalább a közönség hasznára és kedvtelésére rendezik a Gellérthegyet. Az angolok terve nemcsak az utóbbi óhajt valósítja meg, hanem óriásit fog lendíteni Budapest fürdőügyén és egyúttal az idegenforgalmon is. Tudvalevő, hogy a főváros elhatározta a Sáros-fürdő kiépítését, ámde az angol konzorcium és a főváros tervei közt olyan a különbség, mint egy falusi szatócs és egy nagykereskedő között. A főváros csak arra számított, hogy a budapesti közönség mérsékelt igényeinek feleljen meg az uj fürdő, az angolok ellenben ide akarják csőditeni az idegeneket és erre való tekintettel nagyszabású építkezésekre és befektetésekre hajlandók. Valóban kár, hogy már tiz vagy húsz év előtt nem akadt ilyen vállalkozó ; Budapest ma a kontinens leglátogatottabb fürdőtelepe volna. A tervek szerint a Sáros-fürdő forrása fölött hatalmas négyemeletes szállót építenének óriási fürdőteleppel. A fürdőtelepet különösen nap- és levegő-fürdőre rendezik be. A szállóból egy zárt folyosó áthidalva az úttestet, egy kisebb kioszkba vezet, a mely egyúttal a Gellérthegyre közlekedő sikló végállomása lesz. A kioszk a Gellérthegy dél- nyugoti lábánál lenne, a Kerkápolyi-féle alapítvány telkén, a melyet a vállalat szintén meg akar vásárolni. A hegy délnyugati oldalát pálmakertté kívánják átalakítani, kilátókkal, kioszkkal. A hegy lankás részén nagyszabású sporttelepet rendeznek be s a vállalat gondoskodnék arról, hogy nagy sport-versenyek legyenek a telepen. A nagy angol parkban családok számára kisebb villákat terveznek. A sikló a Sáros-fürdőtől a hegytetőre viszi a közönséget. A tetőn a citadella helyén nagy üdülő palotát építenek. Eölviszik a Sáros-fürdő vizét is és ivócsarnokot rendeznek be. Abban az épületben lenne a nagyarányú hangverseny-terem, a társalgó-termek s a vendéglő. Az épület hatalmas téli kertet zár körül. Az épületből fedett árkádos csarnok vezet egy másik épületbe, a színházba és mulatóhelyre. Az árkádos csarnokot bazárokkal telepítenék be. A társaság a Rudas-fürdőt is bérbe akarja venni s akkor a két fürdőt a hegyoldalban vágott árkádos folyosó kötné össze. A társaság azt jelentette még a polgármesternek, hogy a vállalatban részt venne a Cook utazási vállalat s a hálókocsi-társaság is. A Cook-vállalat már kijelentette, hogy Londonból ugyanazért az összegért hozza Budapestre a közönséget, a mennyiért Aachenbe viszi. A társaság ugyanis főleg angol közönségre számiL Kérjük a tanácsot, hogy ezúttal ne teketóriázzék sokat, hanem kövessen el mindent, hogy az 1903. április 14. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
