Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-14 / 15. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. április 14. IV. kerület. Elnök: Frievaldszky Sándor, helyt, elnök : Hegedűs Károly, rendes tagok : Ernyei Gyula, Knnz Jenő, Véri Károly, póttagok: Kőváry Ármin, Némái Antal, Kakovszky Géza. V. kerület. Elnök: Hüttl Tivadar, helyettes elnök: Sreyer Jakab, rendes tagok: dr. Bródy Samu, Fleischl Sándor, Linczer Imre, póttagok: Beck Dénes, dr. Glücksal Samu, dr. Zsigmondy Jenő. VI. kerület. Első küldöttség: elnök: Wolfner József, helyettes: dr. Leitner Adolf, rendes tagok: Koch József, Romeiser Béla, Sümegi Vilmos, póttagok : Beck Géza, Kardhordó Árpád, dr. Vilheim Adolf. Második küldöttség: elnök: dr. Vázsonyi Vilmos, helyettes: Kunz Ferencz, rendes tagok: Kertész Tódor, Svarcz Antal, Vielwenig Jakab, póttagok: dr. Polacsek Sándor, Rigócz Kálmán, dr. Rózsa Félix. VII. kerület. Elnök: Paksy Béla, helyettes: Popper Mór, rendes tagok: Nessi Gyula, Svarcz Simon, Szabó János, póttagok: Dósa Kálmán, Salgó József, Senyei Ferencz. VIII. kerület. Elnök : dr. Kiss József, helyettes : Seenger Béla, rendes tagok: dr. Ebner János, Simo- novics Béla, Veinszeisz Lajos, póttagok: dr. Földes Árpád, Pórszász Gyula, Groszman Miksa. XI. kerület. Elnök : dr. Springer Ferencz, helyettes : Horváth József, rendes tagok: dr. Hecht Ernő, Horváth Lajos, Kleineisel Jakab, póttagok: Ehrlich Manó, Gráf József, Schreil János. X. kerület. Elnök: Horváth A. János, helyettes : Hindy Kálmán, rendes tagok: Burgh Ferencz, Hof- liauser Gyula, Veres Alajos, póttagok: Fáczáni István, Megyeri Géza, Rábolt Antal. Milyen egy budapesti „világfürdő“? Az Artézi-fürdőt ismételten emlegették, mint leendő világfürdőt. Azt hiszem, hogy ez a kilenczedik budapesti világfürdő. Szomorú tapasztalatok árán arról kellett meggyőződnöm, hogy az Artézi a leg- világibb. Olyan állapotok, mint ott, sehol a világon nincsenek, beleértve Középső-Afrikának és Ausztráliának fel nem fedezett részeit. Orvosom ajánlotta a fürdőt dús kéntartalmánál fogva. Kimentem reggeli 8 órakor, s megvettem hatvan fillérért jegyemet a közös fürdőbe. A szolga egy számot nyomott a kezembe: a 112-es számot. Megkérdeztem, hogy mikor kerül rám a sor? — Azt a jó Isten tudja! —mondotta aránylag elég udvarias hangon. Mikor ezt a kérdést déli 11 órakor megismételtem, aránylag fogyó udvariassággal, csak annyit felelt: — Várjon! Délutáni 1 órakor már feleletre sem méltatott, s mikor erősebben resoniroztam, azzal a jó tanácscsal szolgált, hogy na beszéljek olyan sokat, hanem váltsak egy külön fürdőkabint, s ne smucigoskodjam. Hogy mit végeztem: nem tartozik ide. Elvégre nem a szolgáról van szó, a ki folytonos zaklatásnak van kitéve az ott uralkodó állapotok miatt. Beszéljünk inkább ezekről az állapotokról . . . Az Artézi-fürdő közös medenczéjében hétköznapokon is 120—130 ember fürdik, s van 14 öltöző kabin. Egy szűk, kurta, alig 7 lépésnyi folyosón kell az embereknek egymást tolva-lökdösve várakozni, mig egészségének és testi épségének nyilvánvaló veszedelmével öltöző kabinba jut. E rettenetes állapotban már ki is fejlődött egy különös jogállapot. A fürdőzni óhajtók, a szűk folyosón vetkőznek, s a kabinok ajtóira aggatják ruháikat. A ki ezt nem látta és nem szagolta, az még mindig abban a naiv hitben él, hogy a disznóól a legrondább hely. A szemérem és a jóizlés egyaránt tiltja, hogy ezeknek az állapoknak tüzetes leirását adjuk. Szerencsének kell tartanunk, hogy külföldi ember nem igen fordul meg ott, mert különben nem villogó, hanem más gatyákról olvasnánk rémes leírásokat a külföldi újságokban. Szerencse az is, hogy az Artézi-fürdő a fővárosé. Mert ha magántulajdon lenne, már rég becsukták volna közszemérem és közegészségügyi kihágás czimén. így azonban nem csukják be. Sőt, fájdalom, azokat sem, kik ezeket az állapotokat megteremtették és tűrik. Nagy csapásnak kell tehát tekintenünk, hogy a fővárosi tanács tagjai nem köszvényesek, hogy nincsenek ráutalva az Artézi-fürdőre. Mert ha ők kényszerülnének használni, s valamelyik polgármester (fő-, közép- vagy al-) mind fürdő vendég jelennék meg, akkor talán a fővárosi közönség is emberszámba vétetnék. De hol a rendőrség, az erélyes, a tömegtipró ? Mórt nem néz széjjel azon a tömegen, melyet egy szükfolyosóba szorítanak piszok és rondaság közé, hogy ott — egészségét ápolja!? Az ó-budai plébános választás. Négy városatyának az ó-budai plébános választás ellen beadott felebbezése napirendre hozta azt a kérdést: résztvehetnek-e a plébános választásban nem katholikus hivők is? A felebbezés élénk megütközést keltett első sorban O-Budán, s a többi kerületek képviselői is úgy vélekednek, hogy a jelen esetben nem volt időszerű a kérdés fölvetése. Joggal-e vagy jogtalanul — nem tudjuk, — az a nézet van elterjedve a törvényhatósági-bizottság tagjai között, hogy felekezeti elfogultság sugallta a fölebbezést. Ha ez tény volna, kötelessége mindannyiunknak szembeszállani vele és meggátolni, hogy a főváros közéletében felekezeti szempontok érvényesülhessenek. Azonban nincs kizárva, hogy a felebbezőket
