Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-04-07 / 14. szám

Magyar székesfőváros '• 1903. április 7.

jóléti intézményeket és megjelöli a módot, melylyel azok nálunk is létesithetők volnának. Kiváncsiak vagyunk: lesz-e e műnek némi befolyása intéző köreinkre?

A mi meggyőződésünk szerint a munka- nélküliség, a mai társadalmi rend mellett, teljesen meg nem szüntethető. Addig tehát, inig a társadalmi rend magától alakul, arra kell törekednünk, hogy a munkanélküliség káros következményei csökkenjenek, illetőleg a munkások számára elviselhetőkké tétessenek. A legideálisabb megoldás volna egy állami munkásjóléti hivatal szervezése, mely által az összes fontosabb munkásügyi kérdéseket, mint betegsegélyzés, nyugdíj, baleset elleni biztositás, munkaközvetités és munkanélküliség esetére való biztositás nagyobb nehézségek nélkül, egymásután és aránylag rövid idő alatt megoldani lehetne.

Az iniciativának erre nézve a főváros törvényhatóságából kell kiindulnia.

e

Budapest fejlődése.

Az alábbi statisztikai adatokból, melyeket Körösi József, a statisztikai hivatal igazgatója állított össze, kitűnik, hogy Budapest ópitkezése három óv óta hanyatlik. Mig ugyanis 1899-ben 26.000 szoba épült, addig 1900-ban már csak 12.000, 1901-ben pedig 6941. Ez a csökkenés nem azt jelenti, hogy a főváros elérte a természetes fejlődés végpontját, amelynél az építkezések terén stagnálásnak kell bekövetkeznie, hanem kétségtelen jele a rossz gazdasági és pénzügyi viszonyoknak. Budapest egyáltalán nem tekinthető kiépült városnak. A Belváros tele van rozoga, ócska földszintes házakkal, melyek kiáltó kontrasztot képeznek a szomszédos utczák három és négyemeletes bérpalotáival, a hetedik, nyolczadik és kilenczedik kerületekben pedig sok a beépítetlen üres telek. Azt is tudjuk, hogy a lakosságnak körülbelül húsz százaléka botrányos lakásokban tanyázik, melyeket szivesen ott hagyna, ha azon a környéken uj házak épülnének.

De miért nem épülnek ?

Az ok, sokak meggyőződése szerint, pénzintézeteink szükkeblüsógében rejlik. A 90-es évek közepén nehány lelkiismeretlen vállalkozó túlságosan igénybevette az építkezési bitéit, s azóta a bankok csak kivételes esetekben nyújtanak valakinek segédkezet ahhoz, hogy házat épitethessen. Olcsó és tág hitel nélkül pedig nem fejlődhet az építkezés.

Az emlitett statisztikai kimutatás szerint Budapesten az utolsó negyedszázadban 7859 uj lakóház épült 250.606 szobával. A jelenlegi lakóház-állományból a földszintes házak 56l/-> százalékot tesznek, Becsben 241/., százalékot, ellenben a három- és több emeletes házak Budapesten 15'/2, Becsben 31-3 százalékot, Budapesten tehát a földszintes épületek száma több mint kétszer akkora, mint Bécsben.

A kerületek rangsora, az építkezésre fordított kisebb összegtől a nagyobbik felé haladván, a következő : a legkisebb, átlagos összeggel szerepel O-Buda, tudniillik 331 koronával egy-egy főre; utána sorakozik a Teréz- és Józsefváros, fejenkint 459, illetve 490 korona esik; az I. kerületben egy-egy főre 259 korona esik; az Erzsébetváros mely az építkezésbe fektetett költség tekintetében legmagasabban állott, a fejekénti hányadszámitás szerint erősen háttérbe szorul, amennyiben itt egy-egy főre 587 korona jut, mig a Ferenczvárosban 614, a Lipótvárosban 616, a budai kültelken 786, a II. kerületben 847, a pesti kültelkeken 900, s végül a sort bezáró Belvárosban 976 korona.

Az utolsó évötöd alatt legtöbb, t. i. közel 26 millió korona értékben a főváros költségén emeltetett (mindenütt csakis a tényleg befejezett épületeket számitva). Az állam a katonai építkezéseken kivül közel 20 millió korona értékben ópitkezett, a katonai kincstár 14 és fél milliót fektetett épületekbe ; ugyanennyit tesznek az ipari rész vény társulatok építkezési költségei, mig egyéb társulatok és egyesületek 12 millió koronát fordítottak építkezési czélokra. Egészben véve az utolsó évötöd alatt úgy alakulnak a viszonyok, hogy az összes építkezési költségekből 306 millió korona jut a magánépit- kezésre, a hatósági és testületi építkezésre pedig 96 millió korona.

Fottball-mánia.

Amennyire helyes és szükséges, hogy az ifjúság testedző sportot űzzön, épp annyira helytelen és visszatetsző, ha valamely sportot túlzásba visznek. A fottball immár valóságos mániává fejlődött a fővárosban. Labdátrugnak nemcsak a sportegyesületek, hanem az összes iskolásfiuk, sőt azok a faczér mesterlegények is, kik ennek előtte a Városligeti gyöpön keveréssel ölték az időt. Ez utóbbiak szórakozása a legkevésbé kritizálható. Az iskolásfiuk és a sportegyesületek fottballozása ellenben okvetetlenül korlátok közzé szorítandó. Dr. Földes Árpád dicséretet érdemel, hogy a főváros közgyűlésén szóba hozta ezt az uj mániát és kimondatni kérte, hogy a középiskolai tanulóknak nem szabad a fottball-játókban résztvenniök.

Ez a játék életveszélyes. A fővárosban már volt halottja és van egy csomó nyomorékja. Már pedig olyan sportot, amely az életet vagy a testi épséget veszélyezteti, nem szabad kiskorúaknak űzni. Józan észszel felnőtt ember is tartózkodik tőle. A fiatalság edze a testét, de ne tegye ki magát semmiféle veszedelemnek. Van elég olyan játék, melynél kalamitás nem érheti.

Hogy az iskolásfiuk oly szenvedélylyel ráadták magukat a labdarúgásra, annak jórészt a napisajtó az oka. Komoly emberek már régóta megbotránkozással látják, hogy a fővárosi újságok — kevés kivétellel — mennyi tért szentelnek a football tudó- sitásoknak. Bármiféle tized vagy huszadrangú sportegyesület és lapdarugó csapatrendez fottballmérkőzést, a sajtó részletesen beszámol nemcsak a végeredményről, hanem a mérkőzés lefolyásáról és a résztvevők neveiről is. Az bizonyos, hogy a fölemlitett sport- ifjak szorgalmasan megvásárolják az illető lappéldányokat, de a közönség túlnyomó része el 'sem olvassa a fottball referádákat. Mit érdekel például engem, aki Aradon vagy Kolozsvárit lakom, hogy a ferencz-