Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-13 / 2. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. január 13. állami adókkal való megterhelése, épp oly igazságos azoknak a községi adókkal való megadóztatása is. Abszolúte ’ehetetlen megindokolni, hogy miért legyen a köztisztviselőknek kivételes helyzetük a községi életben ? Az állami, törvényhatósági és községi alkalmazottak épp úgy élvezik a községi intézményeket, mint a község többi tagjai; épp úgy gyakorolhatják és gyakorolják a községi ügyekben polgári jogaikat, mint a község többi polgárai. Mi szolgáltathatna tehát okot arra, hogy a köztisztviselők a községi terhekben részt ne vegyenek? Egy gyermek esze is felfogja, hogy a ki jogokat élvez, az kötelességeket is tartozik viselni. Tartozik különösen a községek kebelében, melynek kiadásai többnyire gazdasági és közművelődési természetűek, tehát oly kiadások, melyek mindazon községi lakosok hozzájárulásából fede- zendők, kik a községi intézmények előnyeit, hasznát és jótéteményeit élvezik. Nem furcsa állapot-e az, hogy a köz- tisztviselők, kik adómentességgel bírnak, beválaszthatok a törvényhatósági bizottság tagjai közé, s mint ilyenek résztvesznek a községi kiadások és pótadók megszavazásában, a melyeknek terhei alól ők teljesen fel vannak mentve? Lehet-e várni, hogy ezek a törvényhatósági tagok lelkiismeretesen végezzék tisztöket, a mikor érdekeik nincsenek összekötve a város sorsával és küzdelmeivel? E szempontokat sem szabad figyelmen kivül hagyni, a midőn a főváros kérelmét tárgyalni fogják. A fentebb elmondottak a kérdés jogi oldalát kellő világitásba helyezték és most áttérhetünk a másik fő momentumra : a főváros pénzügyi helyzetére, a melynek szomorú volta szolgált inditó okul a képviselőházhoz intézett felirathoz. A főváros háztartása komoly aggodalmakra szolgáltat okot. A szükségletek folyton növekednek, a jövedelem ellenben nem emelkedik. A nehézségek évről-évre nagyobbak lesznek, s a főváros eljutott oda, hogy háztartásának egyensúlyát alig képes fentartani. Ennek az esztendőnek a költségelőirányzatánál kiderült, hogy kölcsönpénzből volt kénytelen oly beruházásokat végezni, a melyek nemcsak jövedelmet nem hajtanak, hanem állandó kiadásokat okoznak, mint például uj iskolák épitése. A pénzügyi helyzet javitása végett föltétlenül szükséges, hogy megkísértse a községi terhek viselésében azokat is részeltetni, kik a fentebb említett törvények kivételes rendelkezéseinél fogva azok alól felmentve vannak. A köztisztviselők száma a fővárosban körülbelül 30.000 főre becsülhető. Az adófelügyelőség kimutatása szerint 24.096 állami tisztviselő 964.604 korona. 5149 székesfővárosi tisztviselő pedig 132.348 korona állami adót fizet. Ezek összes állami adója 1,096.952 korona. A községi adópótlék jelenleg 25°/0, tehát az 1,096.952 k. után 274.238 koronát tenne ki a községi adó. Ez az összeg jelentékenyebb tétel, semhogy a főváros mindent el ne kövessen a megszerzésére. Budapesten az összes adózó felek száma alig több százezernél; ha ezt a számot szembeállítjuk a köztisztviselők csaknem harmincz- ezret kitevő számával: úgy megállapíthatjuk, hogy az állami adót fizető feleknek körül- belől 30%,-a nem fizet községi adót. Ez a liarmincz százalék a többivel szemben indokolatlanul, a modern jogelvekkel homlok- egyenest ellenkező kiváltságos helyzetet élvez. A mai kormány hármas jelszavában első helyen áll a jog. Kiváncsiak vagyunk, hogy a főváros feliratának tárgyalásakor érvényesülni fog-e vagy megmarad, mint már sok esetben tapasztaltuk, üres frázisnak. De kiváncsiak vagyunk arra is, hogy Budapest országgyűlési képviselői közül hányán fognak a parlamentben síkra szál- lani a főváros jogos kívánsága mellett. Majd figyelemmel kisérjük a tanácskozásokat és beszámolunk a fővárosi honatyák viselkedéséről. A szegényügy rendezése. A „Borsszem Jankó“ Mihaszna Andrása gyász- fátyolt fog kötni a karjára, mert az ő kedvelt vak kodisa többé „nem éretik tetten“ koldulási kihágásban. A főváros megcsinálta az uj szegényügyi rendeletet, s ha isten is úgy akarja, a jövő évben már nem ácsorog alamizsnát kérő koldus se *az utcza- sarkokon, se a templomok bejáratánál. Aki azonban azt vélné, hogy az uj szabályrendelet minden tekin
