Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-01-13 / 2. szám

VI. évfolyam.

Budapest, 1903. január 13.

2. szám.

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egész évre ..

............... .1. ... ... 12 kor.

Fé

l évre ... ... ...................... ... — 6 kor.

SZ

ERKESZTI ÉS KIADJA:

DR BARTHA SÁNDOR.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ:

IV., Reáltanoda-utcza 5.

Állami tisztviselők községi adója.

Az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot a székesfőváros törvényhatósága élénk kíváncsisággal lesi. Érdeklődése nem plátói természetű, hanem egészen materiális háttérrel bir. A törvényhatóság ugyanis az elmúlt év deczember havában föliratot intézett a képviselőházhoz, s ebben azt kérte, hogy az uj törvény az állami tisztviselőkre nézve mondja ki a községi adók viselésének kötelezettségét.

Fölösleges emlitenünk, hogy a főváros kérelme az állami tisztviselők körében a legnagyobb visszatetszést szülte. A magyar ember — tehát az állami tisztviselő is — hive a jogeg}Tenlőségnek, de csak addig, mig az elvből eredő konzekvencziák az ő érdekeit nem tángálják. A jelen esetben arról van szó, hogy az állami tisztviselők épp úgy viseljék a községi terheket, mint más közönséges halandók; ez az óhaj a tisztviselők zsebét érinti, s igy tehát egészen természetes, hogy hallani sem akarnak felőle.

Mi készséggel elismerjük, hogy az állam alkalmazottai még a tervbe vett fizetésjavi- tás mellett sem lesznek abban a helyzetben, hogy fölösleges pénzzel rendelkezzenek és könnyű szivvel fizethessenek községi adót, de ennél a kérdésnél más szempontok veendők figyelembe. És pedig első sorban a jog- egyenlőség, másod sorban a főváros pénzügyi helyzete. Ez a két szempont föltétlenül igazolja a főváros kívánságának jogos voltát. Vegyük külön vizsgálat alá mindkettőt.

A mostani állapot, hogy t. i. az állam hivatalnokai, a hadsereg, hadi tengerészet, valamint a honvédség tisztjei, a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok, tanárok és tanitók, továbbá az államvasutak és azok gépgyárainak tisztviselői és szolgái a hivatalaik után járó fizetéseikből, illetőleg nyugdijaikból községi adót nem fizetnek: határozottan sérelmes a jogegyenlőség elvére nézve. A 48-iki törvényhozás kimondotta volt, hogy „Magyarország és a kapcsolt részek minden lakosai, minden közterhet egyenlően és arány- lagosan viselnek.“ A „minden lakos“ fogalma alá tartozik a tisztviselő is és a „minden közteher“ fogalma alá a községi adó. A 48-iki törvényhozás intencziója kétség vagy vita tárgyát nem képezheti. A kiegyezés utáni korszak azonban eltért a demokratikus elvektől, s miután az állam mostohán szabta meg tisztviselőinek fizetését, kórpótlásképen mentesitette őket a községi adóktól. Úgy az 1872 : XXXVI-ik, mintáz 1875: XXIX-ik, továbbá az 1898:IV-ik és az 1900: VII. tör- vényczikkek, melyek a községi adó fizetése alól való mentességre vonatkoznak, ellentétben állanak az 1848-iki fentekb citált törvény szellemével, a jogegyenlőség és az ebből folyó közös teherviselés elvével. Az állam megtehette volna azt is, hogy tisztviselőit fölmenti az állami adók alól is, ennyire azonban nem ment el a nagylelkűségben, mert nem merte ily eklatánsán megsérteni a jogegyenlőséget. Hogy drasztikus hasonlattal éljünk: a káposztát is megtartotta, a kecskét is kielégítette. A maga részére fön- tartotta a tisztviselők megadóztatását, a községek adója alól azonban kivonta őket. Ámde ami jogos a tisztviselővel, mint állampolgárral szemben, az föltétlenül jogos a tisztviselővel, mint községi polgárral szemben is. Ha igazságos a köztisztviselőknek az