Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-09 / 6. szám
MAGYAR SZKKESFÓVAROS málásánál irányadók lesznek. És most már megmegkezdik a reformáló törvényjavaslat kidolgozását is. Ezek a reformok valószínűleg a jövö évben — ennek a ciklusnak a lejárta után — lépnek majd érvénybe és kizártnak tartom, hogy erre az időre a miniszter kormánybiztos kiküldését tartaná szükségesnek. Mert a főváros a büdzsét keretében eleget tesz most is törvényszerű kötelezettségének, tehát a hátralévő idő alatt is a jelenlegi adminisztráció maradhat érvényben. Az bizonyos, hogyha az állam nem dotálja a fővárost az állami funkciót helyettesitő munkákért, sem pedig semmiféle adóemelés nem történhetik, a mai rendszer keretében nem szüntethető meg a főváros jelenlegi anyagi helyzete. Éppen ezért én magam is remélem és óhajtom az adminisztráció reformjának mielőbb való bekövetkezését. Én a kormánybiztos kiküldésének tervéről nem tudok. És ha volna valami a dologban, akkor már állásomnál fogva is értesültem volna a miniszternek ily elhatározásáról. A Népszínház bérlete. Kipattant tehát a titok, hogy miért húzódik oly tn sokáig a Népszínház bérletének az ügye. Keltái Fe- rencz a bizottság egyik tagja ráunt a sok tendenciózus hírre, amelyek részben az újságokban megjelentek, részben a közönség körében keltek szájról- szájra. Egy nyílt levélben elmondotta, hogy a bizottság első sorban a mostani bérlővel akar tárgyalni, de az nem adott a színház föntartására olyan garanciákat, a melyek a bizottságot megnyugtathatták volna. A bizottság tehát további garanciákat keresett. Már múlt alkalommal kifejtettük, hogy a népszínházi bizottságnak kötelessége, hogy a legmesszebb menő biztosítékot szerezze meg, hogy a színház fön- tartása az uj bérlő kezében anyagilag is minden kétséget kizárólag biztosítva legyen, mert egy esetleges katasztrófáért a bizottság tagjai nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is felelősek. A bizottság eljárásával szemben azt az érvelést hallottuk, hogy a bizottság tulment hatás és jog körén, amikor olyan föltételeket kötött ki, amelyek a pályázatban nem voltak körülírva. Ez nagy tévedés. A pályázati föltételekben ki van mondva, hogy a pályázó köteles kimutatni, hogy a színházat anyagilag is tudja vezetni. Már most a bizottságnak föltétien joga, hogy ő állapítsa meg a módokat, amelyek mellett ezt a biztosítást elfogadja. De nemcsak joga, hanem elsőrangú kötelessége az a bizottságnak. Felelősség nélkül könnyű Ítélkezni. Azok a kik puszta szóra elfogadnak most mindent, másként cselekednének, ha ítéletüket olyan súlyos felelősség terhe mellett kellene kimondaniok. 1902yfebruár, 9. Múlt számunkban is kijelentettük, hogy a bérbeadás személyi részéhez nem akarunk hozzá szólani. Ma sem tehetjük ezt. HeFai Ferencz nyílt levelében kijelenti, hogy a bizottság előtt konkrét adatok vannak. Hogy mik azok az adatok a bizottság tagjain kívül senki sem tudja. Már pedig objektiv Ítéletet csak a hiteles adatok alapján lehet mondani. Őszinte elismeréssel üdvözöljük a népszínházi bizottságot, hogy nem személyes érdekek és összeköttetések, hanem a konkrét adatok alapján kíván ítélkezni s nem azt keresi, hogy egvik másik pályázónak milyen a protekciója, hanem, hogy mennyire tudja a színház zavartalan vezetését biztosítani. A bérbeadás egy csöppöt sem sürgős. Az uj bérlet csak október közepén, tehát még csak nyolc hónap múlva kezdődik. Ha tehát a tárgyalások még két hetet, vagy egy hónapot vesznek is igénybe, abból nem lehet, semmi veszede'em. Hogy a pályázók és kisded érdek- csoportjuk türelmetlen, hogy a nagy közönség az eredményre kiváncsi, az nem komoly ok arra, hogy a bérbeadást elsiessék és ne fontolják meg alaposan az összes tény körülményeket. Művészi szempontból sem lehet semmi kár a dologból. Ha az uj bérlő esetleg vidéki erőkkel akarja felfrissíteni a régi gárdát, annak is van még elég ideje rá virágvasárnapig. Azt mondja Heltai Ferencz nyílt levelében, ho gy a népszínházi bizottságnak nagvon alapos oka volt arra, hogy olyan messzemenő garanciákat követeljen. Ezt a kijelentést nincsen joga senkinek kétségbe vonni, legkevésbbé annak, aki tudja, hogy a népszínházi bizottság a mostani bérlővel szemben minden alkalommal a legmesszebbmenő jóakaratot tanúsította s a bérlő olyan kedvezményeket kapott, aminőket egy bérlőnek sem adott meg. S ha nézzük, hogy kik azok a férfiak, akik a népszínházi bizottságot alkotják kénytelenek vagyunk elismer i, hogy abban a bizottságban a terrorizmus él nélküli fegyver. Türelemmé várjuk a bizottság Ítéletét, mert látjuk, hogy a bizottság híven teljesiti a kötelességét s nem hajlandó a Népszínház sorsát egyedül a gondviselésre bízni. Az autonómia. Most már igazán nem tudjuk, hogy mi az az autonómia s hogy Budapestnek jutott-e ebből a titokzatos valamiből. Ha a városatyákat halljuk amint a közgyűlés termében az autonómia sérthetetlen jogaira hivatkoznak, azt kell hinnünk, hogy van autonómiánk. De ha a nap nap után fölmerülő eseményeket vizsgáljuk, akkor kétségbe kell vonnunk az autonómia létezését snem értjük miért rettegnek any- nyira a közigazgatás állomositásától s mi szüksége van arra a kormánynak, ügy látszik, hogy a mai autonómia csak üres frázis s a kormány vezeti és intézi a községi ügyeket. Hogy az utca sarkon egy lámpát sem állíthat föl a város a maga költségén
