Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-02 / 5. szám
1902. f ebruár 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS szava mindazoknak, kik az ország gazdasági helyzetén javítani akarnak. A minisztertanács immár el is határozta, hogy újabban létesítendő közmunkákra mintegy 40 millió koronát befektet, mely összegből középületek lesznek emelendők és vasúti felszerelések lesznek beszerzendők. Ezen intézkedés kétségtelenül sokat javít a helyzeten, de mégis csak partikuláris segedelem, mert ezáltal csakis a fővárosban munkanélkül tengődök egy része lesz munKával ellátva, mig az országos gazdasági pangáson nem sokat lendít, mert csak 1—2 évre hat. Amellett beállhat az is, hogy munka reményében a vidéknek munkát keresői is ide fognak özönleni és igy e vállalkozások csak a tőkét fogják szolgálni, mert a munkának kínálata nagyobb lesz, mint kereslete. E mellett veszedelem elé viheti a fővárost, ha összecsődittetnek az ország foglalkozásnélküli lakói. Emlékezhetünk még az elmúlt télen megkisérlett ingyen kenyérosztás következményeire, mi annyira növelte a munkanélküliek számát, hogy ahelyett, hogy fogyott volna, szaporodott a nyomorgók száma. Félő, hogy a fővárosi munkálatok megindítása ugyanezt eredményezi. Olyan közmunkákról kell tehát gondoskodni, mely a vidék munkásainak is otthonában adjon foglalkozást és keresetet. Engedtessék meg nekem, hogy Nagyméltóságod szolgálatára állván, nagybecsű figyelmét felhívjam arra, hogy szerény véleményem szerint — miként lennének a közmunkák országosan megindithatók? Minő szempontokat kell e munkálatok megválasztásánál figyelembe venni ? Olyan munkálatokat kell végrehajtani, melyekhez a tőke feltétlen bizalommal nyújt segédkezet — mely nélkülözhetetlen intézményeket produkáljon és a befektetett tőkének a kamatozását a létesítés első pillanatától kezdve biztosítsa és amely a lehető legkevesebb vagy éppen semmi teherrel se sújtsa a különben is eléggé megterhelt adózó polgárokat. Ilyen volna a nagyobb községeknek (városoknak) vízvezetékkel és csatornázással való ellátása, mi úgy közegészségügyi, mint tűzrendészed szempontból égető szükséget képez. A közegészségnek legelső tényezője a tisztaság. A tisztaság fenntartásának pedig első feltétele a tiszta- és egészséges víznek kellő mennyiségben való jelenléte és könnyű utón való kényelmes beszerzése. Ezt biztosítja a vízvezeték, mely az epidémiák legveszedelmesebb terjesztőjét, a pöcegödröktől fertőzött kutvizeknek a használatát teljesen kizárja. Hogy tűzrendészed szempontokból mily fontos szerepe van a vízvezetéknek, azt igazolják azon sajnálatos tüzesetek, melyek már egész községeket hamvasztottak el, mert a viz hiányában a tüzet lokalizálni nem lehetett. A csatornázás pedig épenséggel elengedhetetlen szükséget képez ott, hol az emberek kisebb területen összezsufoltan élnek, mert a pöcegödiök miazmákkal telt kigőzölgései egyenes terjesztőivé lesznek ezerféle ragályos betegségnek. A többi müveit államokban az utolsó 90 év alatt oly intenzív tevékenységet fejtettek ki e közmüvek létesítésén, hogy ma már alig van nagyobb község vagy város, hol vízvezeték és csatornázás ne lenne. Nálunk pedig alig van mindössze 20 város, melyben vízvezeték és 10, hol csatornázás lenne. Ezen intézmények nálunk nem logikus okok- ból nem létesittettek és nem azért hiányzanak, mivel tán az illető község vagy város az ezzel járó terheket nem tudná elviselni, hanem a lakosság intelligenciájának hiánya és a közérdeknek a fel nem ismerése folytán hiányzanak túlnyomó részben, mit kétségtelenül tanúsít az, hogy amig a gazdag, de ke- vésbbé intelligens alföldi városok egyikében sincs vízvezeték és csatornázás addig a Dunántúli szegény, de intelligens városokbau már majdnem mindenütt létezik legalább vízvezeték. Nincsen az országban egyetlen város sem, melyben a vízvezetékhez szükséges viz ne volna jelen és nincsen olyan sem, melyben a csatornázás technikai nehézségek miatt ne volna létesíthető. És hogy mégsem létesültek ezen müvek eddig nagyobb mennyiségben, annak oka arra vezethető vissza, hogy a közönség a létesítéssel járó megterhelést oly arányúnak képzeli, hogy az teherviselési képességét felülmúlja, vagy pedig a legtöbb esetben azért, mert az ősöktől öröklött szokásokhoz való ragaszkodás minden újítás iránt ellentálióvá teszi a közönséget, azzal érvelvén : „ha eddig meg voltunk nélküle, ezután is megleszünk.“ Kétségtelen dolog ugyan, hogy ezen ügyek rendezése az egyes községek autonom joga, de nem illetéktelen, sőt a vázolt viszonyok között indokolt kö- telességszerü beavatkozás az állam részéről, midőn közegészségügyi és tüzrendészeti szempontokat tartva szem előtt, úgyszólván rákényszeríti azon városokat ezen intézmények létesítésére, melyek nem voltak képesek saját javukat felismerni. Éppen úgy, amint az állam törvénynyel rendelte el, hogy a 6000 léleknél többet számláló községek polgári iskolát, kötelesek létesíteni és fentartani, mondja ki törvényben azt is, hogy 10.000 léleknél többet számláló községek kötelesek vízvezetéket és csatornát létesíteni és azok használatát kötelezővé tenni. A törvényhozás utján való rendezés megfelelne azon programmnak is, amelyet a legmagasabb trón- beszéd magában foglal, hogy t. i. „a közegészségügy széles körű reformokat igényel“, azonkívül az ország különböző vidékein megindítandó építkezések a helyi iparnak és munkásoknak foglalkozást és kenyeret nyújtanának. Vizsgáljuk meg, hogy ezen reformok rónak-e egyáltalán uj terheket az illető város lakóira és ha igen, milyen mérvűek a megterhelések ? A vizsgálat alapjául szolgáljon olyan város, melynek 20 000 lakója van. Az ilyen város vízvezetékének létesítési költsége a gyakorlati tapasztalatok szerint fejenként 25 koronába, vagyis 500000 koronába, csa- tornázsa pedig fejenként 15 koronába, vagyis 300.000 koronába kerül. Olyan csatorna hálózat létesitése vétetett alapul, mely csakis a szennyvizek és ürülékek levezetésére szolgál. A csapadék vizeknek a levezetését is teljesítő csatornahálózat drágább lévén, csak ott lenne teljesítendő, hol a város vagyonosabb. De a közegészség- ügyi követelményeket kielégíti az itt felvett elkülönítő rendszerű csatorna is. Ezen közegészségügyi közmüveknek a létesitése az illető városnak összesen 800000 koronába kerül, mi 40—50 év alatt törlesztendő. A jelenlegi pénzvi- szoDyok mellett ugyan a törlesztési hányad 5'5°/o, de mivel a záloglevelek beváltásánál 6—7 százalék vesz
