Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-02 / 5. szám
1902. február 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 11. teség áll be, a törlesztést 6 százalékkal kell előirányozni. Kamat és töke törlesztésre szükséges tehát évenként 48000 korona. A vizmü és csatorna üzemi és fenntartási költségét — szivattyú üzem mellet — a gépek kopását is beleszámítva maximális 27000 koronában irányozzuk elő, mely előirányzat a legdrágább üzem mellett sem lépetik túl. Ezen egészségügyi berendezések tehát évenként 75000 korona terhet rónak az illető város közönségére, mely a rendes gyakorlat szerint vízvezetéki és csatornázási alap dijak czimén helyiségenként lesz kivetve. Egy 20000 lakossal biró városban azon helyiségek száma, melyre az alapdijak kivettetnek legalább 25000, mibe beleértendők a lakószobák, konyhák, e ő, fürdő szobák, closettek, istállók, kamarák stb. Egy-egy helyiségre tehát évenkint 3 korona alapdij jut a vízvezetéki viz és a csatorna használat czimén, miből 2 korona a vízhasználatért, 1 korona pedig a csatorna használatért jut. Ezen alapdijakat rendesen a háztulajdonosok fizetik, kik azután a dijakat a lakbérbe számítva lakóikra vetik ki. Hogy ezen helyiségenkénti 3 korona alapdij uj teher-e egyáltalán a lakókra és ha. igen úgy milyen megterhelés ez reá nézve ? Azt leghelyesebben úgy állapítjuk meg, ha a legszegényebb munkás ember viszonyait vizsgáljuk, ki családjával együtt 1 szoba és 1 konyhából álló lakásban él. ki a viz é3 csatorna használata folytán évenként 6 korooáv al több lakásbért fizet. Az ilyen két helyiségből álló lakások évi bére vidéken 150—160 korona, az alapdijak tehát mintegy 4 százalékát teszik a bérnek, mi magában véve oly csekély, hogy azon egészségügyi és kényelmi előnyökben dúsan kárpótolva van és a legszegényebb ember is szívesen megfizeti. De vájjon valóban uj e ezen teher? Vidéki községekben a háztartáshoz szükséges viznek a beszerzése, valamint a pöczegödrök tisztítása akkor sem történik költség nélkül, ha nincs is vízvezeték és csatornázás, mert a legtöbb házi kút oly kemény vizet nyújt, hogy azt mosáshoz nem lehet használni. A mosáshoz szükséges vizet rendesen nagyobb távolságban levő kutból, vagy — folyó mentén fekvő községekben — rendesen a folyóból szállítják, mi azt jelenti, hogy fentebb tárgyalt legszegényebb családnak, melynek havonként legalább 1 hordó vízre van szüksége havonként 40—50 fillér, évenként 5—6 korona vízbeszerzési költsége van. Azonkívül minden egyes lakónak hozzá kell járulni a pöczegödörnek évenként 1—2-szer való tisztításához is mi szintén belekerül a legszegényebb lakónak is évenként 1—2 koronába. Látjuk tehát, hogy a vízvezeték- és csatornázás létesítése a lakosságra vagy általán semmi uj terhet sem ró, mert az a jelenlegi vízbeszerzési és pöcze- gödör tisztítási költségekben fedezetet talál, vagy pedig oly jelentéktelen kiadásokat okoz, mit a viznek a konyhában való kiszolgálása és a pöczegödrök megszűnése ellenében minden lakó szívesen megfizet. Az itt tárgyalt számbeli adatok helyességét, valamint a lakosságnak a vizdijak fizetése iránti készséget minden kétséget kizárólag igazolják azon már létező vízvezetékek, melyek koncesszió ellenében vállalat utján létesültek. Egyes városokban, mint pl Győr, Besztercze- bánya, ugyanis a vízvezeték úgy létesült, hogy a város kizárólagos engedélyt adott a vállalkozónak 50— 60 evre a vizvezetékviz iparszerü szolgáltatására a nélkül, hogy a vízvezetéki viz használatára a közönség köteleztetett volna. A közönség belátva a vízvezeték nyújtotta előnyöket, önként lett fogyasztóvá és fizette a vállalat részére beszedni engedélyezett dijakat, melyek jóval magasabbak azon dijaknál, mint a melyek általános kötelezettség esetére megullapittat- . nak. Alig néhány év elteltével már az összes lakosság mintegy felének a bekapcsolása által a vállalat oly jövedelmezővé lett, hogy a város azt magához váltotta, fizetvén beváltási árként a tényleges befektetésnek a kétszeresét. És ha végigtekintünk valamennyi vízvezetéken, melyek még mind a mai napig vállalat (többnyire részvénytársaság) kezében vannak, úgy azt tapasztaljuk, hogy valamen íyi évröl-évre fejlődik és szépen gyümölcsöz, holott a közönség minden kényszer nélkül önként jelentkezett a vizdijak fizetésére. A m. kir földmivelésügyi minisztérium rendelkezése alatt álló közegészségügyi mérnöki hivatal, hová a vízvezetékekre és csatornázásokra vonatkozó tervek, költségvetések, leírások és szerződések szakszerű felülvizsgálat végett mindenkor felterjesztetnek, rendesen azt javasolja az érdekelt községeknek, hogy a vízmű ne koncesszió ellenében létesittessék, hanem építse ki azt maga a község törlesztéses kölcsönből és tartsa azt maga üzemben a kötelező használat kimondásával, miáltal a vizdij olcsóbbá lesz, azonkívül pedig a költségeken felül befolyó tiszta nyereséget nem a vállalkozó élvezi a koncesszió hosszú ideje alatt, hanem maga a város. Daczára azonban a szakértő hatóság ezen tanácsának igen kevés es dben tudják a községek érdekeiket felismerni és a javaslat mellőzésével csak később látják be, hogy mennyire igaza volt a hivatott orgánumnak. így esik meg azután az, hogy — a mint már fent említettem — a község kétszeres árban váltja be a vízmüvet. Minden körülmény azt igazolja tehát, hogy nagyobb községekben — hol e közmüvek létezhetési előfeltételei megvannak — csakis a közérdek fel nem ismerése folytán nem épültek ki e müvek és az ez- iránti érzék teljes hiánya folytán sok helyütt ezen kérdések még csak napirendre sem hozhatók Ilyen esetekben pedig az államnak mint gyámhatóságnak a beleavatkozása, habár kényszerítő intézkedések utján is nemcsak megokolt, de magasabb állami' szempontokból — szükséges is. Azonkívül pedig ezen intézkedés a kivitel körüli önrendelkezési jogát a városnak egyáltalán nem befolyásolja. A vízvezetéknek az eddig előadottakon kívül még egy igen fontos gazdasági szerep juthat a jö/öben, amikor t. i. nálunk —is úgy a mint az Németországban nagyon jól bevált — behozatik a kötelező állami tüz- biztcsitás, miáltal elérhető lesz azon óriási pénzösz- szegnek az itthon tartása, melyek eddig tűzbiztosítás cimén külföldre vándoroltak. Kegyelmes Uram I Egy évtized óta foglalkozván városi vízmüvek és csatornázások műszaki és gazdasági kérdéseivel, csak hazafias kötelességet vélek teljesíteni, midőn e téren szerzett tapasztalataimat legjobb tudásomnak
