Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-02-02 / 5. szám

1902. február.* 2.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

Fokozatos előléptetés.

A jövő közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya lesz az a javaslat, a melyet a főjegyző dolgozott ki s a melynek célja, hogy a korteskedést szükebb határok közé szorítsa. Arról van szó, hogy azokban a rangfokozatokban, a melyekben több osztály van, a tisztviselők ne választás utján, hanem hivatalból lépjenek elő.

Régi óhaja ez már a tisztviselőknek. Legalább azoknak, a kiknek nincsen megfelelő protekciójuk, hogy soron kívül lépjenek elő. Sok szó volt a közgyűlésen a tanácsi választások ellen. Ez természetes. Nem mintha a tanácsi választások igazságtalanabbak lennének, mint a közgyűlési választások, hanem mert a tanácsi választások gyakoriabbak s mert a közgyűlés a maga választásait nem szokta kritizálni. A köz3 gyűlési választásoknál az autonómia leplébe takarják az esetleges igazságtalanságokat, mig a tanácsi választásoknál az autonómiai jogokat nem hajlandók respektálni, különösen nem akkor, a mikor egyik-másik városatyának nem sikerült a maga jelöltje érdekében az állást kijárni.

Nem vagyunk hívei az úgynevezett szamárlétrának. Igenis a közérdek szempontjából szükségesnek tartjuk, hogy a lelkiismeretes szorgalmat, tehetséget és tudást ne szorítsa háttérbe az, hogy más valaki előbb ült be a hivatali székébe s hosszabb időt töltött kényelmesen a hivatalában. A kvalitást azonban csak akkor lehet figyelembe venni, ha arról van szó, hogy magasabb rangú állást töltsenek be. Ha tanácsost választanak, nem lehet kizárólag az a szempont a döntő, hogy ki szolgál leg-égebben a jegyzők közül, de első sorban az a kérdés, hogyan szolgált, hogy megvan-e az illetőben a tanácsosi álláshoz, egy ügyosztály vezetéséhez szükséges erő és képesség. Ugyanez áll meg akkor is, ha a fogalmazók közül kell jegyzőt, vagy a napidijasok vagy gyakornokok közül fogalmazót választani. Ha ezeknél az állásoknál alaposan megrostálják a pályázókat, ha kizárólag az illetők egyéni kvalitását veszik figyelembe, akkor jó s erős tisztviselői kara lesz a fővárosnak.

Másként van azonban a fizetési fokozatokba való előléptetéseknél. A tanácsosoknál már belátták ezt s a tanácsosok hivatalból lépnek elő a második fizetési osztályból az elsőbe. Miért ne történhetnék ugyanez a jegyzőknél és fogalmazóknál. Nem is szólva a szakhivatalnokokról, a hol még nagyobb az anomália. Minden ügyosztályban s kerületi elöljáróságnál egy jegyző van, a ki helyettese a hivatalvezetőnek A szolgálatban semmi különbség nincsen az első és a másodosztályú jegyző között. A ki másodosztályú jegyzőnek megfelel, jó az első osztályú jegyzőnek is, mert ugyanaz a munkaköre, a hatásköre. A legtöbb esetben, ha megválasztanak valakit első osztályú jegyzőnek, megmarad ott, a hol mint másodosztályú

jegyző működött s úgy végzi tovább a teendőit, mint azelőtt. Csak éppen a fizetési nyugtájára ir nagyobb összeget.

Hallottuk azt az ellenvetést, hogy a hivatalból való előlépés is bizonyos mértékben igazságtalan lehet, mert nem adja meg az elismerést, a jutalmat a szorgalmasabb, tehetségesebb munkásnak. Ez az ér* velés azonban nem áll meg. Az elismerés, a jutalom nem lehet a fizetésben való előléptetés. Annak, a ki rátermettebb, derekabb tisztviselő, nem lehet akadálya, hogy például másodosztályú fogalmazóból legyen jegyző. Viszont, ha a város elfogadja valakinek a szolgálatát, hát bizonyos mértékben respektálnifkell azt is, hogy az illető életének a java részét a főváros szolgálatában töltötte el.

Hisz az iránt nincs is véleménykülönbség, hogy ez az igazság, legalább az emberi lehetőség szerint az igazság. De szó van arról, hogy a városatyák egy része kétféle mértékkel méri az igazságot, a szerint a mint a tanácsról vagy a közgyűlésről van szó. Vannak, a kik esküsznek az igazságra, ha a tanácsi választásról, a tanács jogkörének megszorításáról van szó, de ridegen letagadják akkor, ha a városatyáknak kell valamit engedniök a hatalomból. Vannak, a kik természetesnek tartják, hogy a tanácsi választás alá eső tisztviselőket hivatalból léptessék elő, de hallnai sem akarnak arról, hogy megcsorbitsák a városatyák hatalmát.

Pedig hiába való alakoskodás. Az igazság csak egy s a városatyáknak is le kell mondaniok arról, hogy első osztályú jegyzőt válasszanak. Mi bízunk is a törvényhatóság többségének az objektivitásába s hisszük, hogy nagy többséggel fogadják el a tanácsi javaslatot.

S akkor egy csomó állásra megszűnik a korteskedés, a kilincselés s talán kihatása lesz a többi állások betöltésénél is.

Munkát kérünk.*

A balsikerrel végződött vállalkozások teljesen elijesztették s emellett az utóbbi évek politikai eseményei — a gyakori és hosszas háborúk — is elvonták a tőkét az ipari vállalatoktól és a vállalkozási kedv hiányában az ország ijesztő lépésekkel közeledik a végromlás felé.

Mindenki érzi és tudja, hogy ezen az állapoton változtatni kell, ha az országot gazdaságilag meg akarjuk menteni.

A magas kormány és kiváltkép Méltóságod felismerve a helyzet súlyos voltát, köztudomású, hogy hazafias buzgalommal keresi azt a módot, melylyel a baj orvosolható hnne.

Közmunkákat létesíteni 1

Ez a programmja a mügas kormánynak és jel* A fővárosi nagyiparosok minapi értekezletének a belügyminiszterhez intézett memoranduma, melyet az értekezlet nek Varga József fővárosi mérnök terjesztett elő.