Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-02-02 / 5. szám

4.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

1902 . február 2.

szeget sem verhetett a polgár a lakása falába.

Végre kinyillottak a főváros szemei. A tiszti főügyész kutatni kezdte, mi lett azzal a törvényben megállapított fölösleggel, amelyet a fővárosi pénzalap 1872 óta a törvény világos parancsa ellenére nem kapott meg. A főügyész azt kívánta, hogy a város számadási port indítson a kormány ellen s a bíróság előtt és utján kötelezze a kormányt, hogy adja elő azokat a milliókat, amelyeket a törvény a főváros fejlesztésére, rendezésére szánt. Nem tudjuk, hogy miért nem tud az a javaslat a közgyűlés elé kerülni. Már régen a bíróságnál kellene lennie. A legközelebbi közgyűlésen végül talán mégis rá kerül a sor.

De a számadási pörrel nem elégedtek meg. A város fölbontotta a harminc éves barátságot s január elsején a terjedék egyezséget nem hosszabitotta meg.

Á törvény korlátain belül a főváros önálló- sittotta magát s lerázta magáról a közmunka- tanács túltengő hatalmát. Kétségtelen, hogy a fővárosnak mint erkölcsi testületnek csak haszna lehet a változásból. A fővárosban történtekért mindenki csak a fővárost tette felelőssé. Á nagyközönség nem válogatott a fórumok között, hanem minden bajt a főváros rovására irt. A kérdés most már csak az, hogy az uj rendből mi haszna vagy kára van a polgárságnak, hogy a két hatóság között támadt konfliktusnak az árát nem-e a nagyközönség, az adófizető polgárság fizeti meg.

Bizonyos, hogy a változások folytán a közönség bizonyos esetekben hátrányosabb helyzetbe jut, más esetekben azonban a közönségre sokkal előnyösebb az uj rend. Annak, akinek óhajtása megfelel a törvénynek és a szabályoknak jobb az uj rend. Csak a még szabályozatlan vidékeken nehezült meg az eljárás. De a mai közgazdasági viszonyok mellett alig lesz ebből valakinek baja. Ma a szabályozatlan kültelken nem épit, nem parcelláz senki. Amire pedig a viszonyok megjavulnak, a tégláskocsik lármája újra megtölti a főváros utcáit rendezni fogják a viszonyokat az uj alapon, hogy a közönségnek károsodása ne legyen.

De menjünk sorba. Vizsgáljuk, hogy mennyiben érinti az uj rend a közönség magánérdekét. Az uj rend az építési és parcellázási eljárást változtatta meg. Eddig ezekben az. .ügYekben csak a papíron volt meg a három különböző fórum, mert a valóságban a közmunkatanács volt az első, a második és a

harmadik fórum. A város udvariassága vagy gyengesége folytán ugyanis az a gyakorlat honosodott meg, hogy a város minden kérdésben előzetesen meghallgatta a közmunkatanácsot s mint első fokú hatóság a másodfokú hatóság véleménye alapján Ítélkezett. A közönség fölebbezési joga igy teljesen illuzoriussá lett. De meg ez volt a kisebbik baj. Nagyobb baj volt, hogy az aktáknak Budára küldözgetésével huzták-halasztották a dolgok elintézését még akkor is, amikor a fél kérelme a szabályoknak mindenben megfelelt. Ezért tartott hónapokig, amig a legegyszerűbb építési engede- lemhez a közönség hozzá juthatott.

Az uj rend alapján az eljárás három féle, a szerint amint már szabályozott területről van szó, vagy ahol a szabályozási vonal már meg van állapítva, de maga a szabályozás még nincsen végrehajtva s végül ahol még a szabályozási vonal sincsen megállapítva.

Ahol a szabályozás már végre van hajtva — s ez a leggyakoribb eset, mert a főváros egész belterületén végre van már hajtva — az eljárás sokkal egyszerűbb lesz, mint a múltban volt. Az építési vagy parcellázási kérelmeket nem küldik a közmunkatanácshoz, hanem a középitési bizottság javaslata alapján maga a városi tanács dönt. Ha a kérelem megfelel a szabályoknak, az engedelmet a városi tanács mindjárt kiadja. A közönség félany- nyi idő alatt hozzá jut az engedelemhez, mint az előtt.

Ahol a szabályozási vonal meg van, csak a szabályozás még végrehajtva nincsen, ott az eljárás ugyanaz marad, azzal a különbséggel, hogy a fél nem a közmunkatanácscsal, hanem a fővárossal tárgyal. A főváros váltja meg az eleső területet, a főváros adja a hozzá eső területet. Ebből valószínűleg pör lesz a két hatóság között, ez azonban a közönség magánügyéi nem zavarja. A közmunkatanácsi törvény ugyanis a hozzáesö terjedékek megváltási árát a közmunkatanácsnak Ítéli meg, a ti/.enegv évvel később alkotott kisajálitási törvény azonban a kisajátítást végző törvényhatóságnak.

A még szabályozatlan vidéken nehézkesebb és bonyolultabb lesz az eljárás, mint eddig volt. A város ugyanis teljesen emanczipálja magát mindenféle szabályozás alul s a szabályozatlan vidéken kért építési vagy parcellázási engedelmet egyszerűen elutasítja s értesíti a közmunkatanácsot, hogy építési engedelmet kértek a város elutasította, a közmunkatanácsnak tessék gondoskodni a szabályozásról