Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-26 / 4. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. január. 26. Legutóbb néhai Szabó Károly hat szakfelügyelői állást kívánt szervezni. A tanács azonban nem talált fedezetet a szervezéshez szükségelt 35600 koronára s azért az egészet levettek a napirendről. A memorandum figyelembe veszi a financiális viszonyokat s azért a hat szakfelügyelő helyett egy népoktatási felügyelői állást kíván szervezni. Szükség van a felügyelőre az iskola érdekében, de szükség van arra pénzügyi szempontokból, mert ha az ügyosztálynak lesz olyan embere, aki az iskola belső életét is alaposan ismeri, elkerülik a hiába való kísérletezéseket s megvalósíthatnak olyan reformokat, amelyek a takarékosságra irányuló törekvéseknek maradandó eredményt biztosítanak. A népoktatásügyi felügyelő működésének súlypontja a közoktatási ügyosztályban és a közoktatás- ügyek szakszerű intézésében lenne, de kilerjedne a szakszerű felügyelet szervezésére és vezetésére is. Az iskolák közvetlen szakfelügyeletét természetesen a népoktatási felügyelő teljesen ellátni képtelen s e tekintetben külön szervezetre lesz szükség. Erre a célra véleményem szerint a leghelyesebb volna egyrészt a kiválóbb igazgatókat a tanítás alól ideiglenesen felmenteni, évről-évre az iskolák látogatásával megbízni, másrészt a közoktatásügyi bizottság tagjait is az iskolák rendszeres látogatására felkérni. Az előterjesztés nyilatkozik a már annyit vitatott szaktanitásról s konstatálja, hogy a szakosztályok feállitása, a tantárgyak megfelelő csoportosítása és szétosztása a tantestületek tagjai között, a hittani órákkal való összeegyeztetés és az órarendek helyes megállapítása rendkívül sok nehézséget okozott. Nem vagyok, de nem is lehetek abban a helyzetben, hogy a szaktanitás tekintetében a gyakorlati tapasztalatok végleges eredményéről előterjeszt tegyek. Két dolog azonban már most nagyjában konstatálható. Az egyik, hogy az u. n. szaktanitást lehet a paedagógiai elvek nevezetesebb sérelme nélkül alkalmazni, sőt az sincs kizárva, hogy adott esetekben még az osztálytanitási rendszernél is kedvezőbb eredmény lesz elérhető. A másik, hogy annak olyan mértékben való alkalmazása, mint azt az ide vonatkozó javaslat kontemplálta, úgyszólván lehetetlenség A szaktanitással kapcsolatban szól a segédtanítókról s elmondja, hogyan lett az eredetileg kontemplált segélydijas gyakorló tanítójelöltből véglegesen alkalmazott esküt tett segédtanító s konstatálja, hogy az intézmény nem felelt meg céljánaK. Ilyen körülmények között — mondja a tanácsos — a segédtanítói, állásbk megszüntetése iránt előterjesztésemet még a jelen iskolaév folyamán megteszem, egyszersmind javaslatot fogok tenni a helyettesítési rendszernek oly módon való megállapítására nézve, hogy a rövidebb ideig tartó helyettesítéseket lehetőleg az igazgató- és vezető-tanitók s a tantestület tagjai maguk lássák el. Tehát mindenütt, a hol csak lehet, a tanórákat úgy kell beosztani, hogy egy, esetleg két tanítót az igazgató- vagy vezető-tanitó és esetleg felváltva a tantestület többi tagjai tudjanak helyettesiteni. Ez természetesen leginkább azoknál a több osztálylyal biró iskoláknál lesz keresztülvihető, a hol nincs szaktanitásos osztály. Ily módon elérhető lesz a tanítók munkásságának teljesebb kihasználása s a mellett az összes iskolák, valamint az egyes iskoláknál működő tanítók között a munkamegosztás igazságosabban és egyenlőbben keresztülvihető. A segédtanítói állások megszüntetésével 100,000 korona megtakarítást fog elérni. Ezenkívül, ha a helyettesítéseket az igazgatók és a tantestület tagjai fogják ellátni, a tanítás nem fog szenvedni, mert a gyakorlott tanító jobban felveheti az oktatás fonalát, mint a kevesebb gyakorlattal biró segédtanító, a mellett az igazgató vagy vezetö-tanitó a helyettasités alkalmával jobban betekinthet a helyettesített tanító működésébe, mint a rendes iskolalátogatások alkalmával. A programm egyik nagyfontosságu pontja, hogy polgári iskolák első és második osztályát mentesíteni kívánja az oda nem való elemektől s az elemi iskolák ötödik és hatodik osztályába akarja szorítani. De még tovább megy. A 13 — 14 éves leányok számára a népiskolák mellett továbbképző tanfolyamokat kíván fölállítani. A jelentés a következő reformokat ígéri még : A tandíjszabályzat revíziója a humánizmus elveinek szemmeltartásával, de minden népszerűnek látszó túlzás kerülésével. A mint őszinte istápolói kell hogy legyünk az igazi tanszabadságnak, azonképen be kell hogy lássuk szükségét oly intézkedéseknek, a melyek a gyermek egyéniségéhez, konkrét körülményeihez és képességéhez mérten irányítják a szülőknek a tanszabadságban biztosított jogát. Miután a tandíjszabályzat újból leendő megállapítására nézve már nem sokára részletesen kidolgozott javaslatot fogok előterjrszteni, ezúttal ennek a kérdésnek bővebb taglalásába nem bocsátkozom. Az óvodába és iskolába járó gyermekek napközi godozása és ezzel kapcsolatban a szegény gyermekeknek étellel és ruhával való ellátása egyike a legégetőbb és lenfontosabb problémáknak. A mi különösen az óvodákat illeti, ezek igazi hivatásukat e nélkül egyáltalán be sem tölthetik, amennyiben a községi óvódákat elsősorban épen azon gyermekek részére állítjuk fel, akik otthon kellő felügyelet és gondozásban nem részesülhetnek. Ezeknek a gyermeknek az az óvóda, a hol reggel 8 órától 11-ig, majd délután 2-től 5-ig foglalkoznak velük s a többi időn át abból ki vannak zárvi, nem ér sokat. Ez az oka annak, hogy azoknak a gyermekeknek egy számbavehető részét, a kik a legelső sorban szorulnak az óvódára, egész nap munkában lévő szüleik egyáltalán nem is küldhetik óvódába. Ugyanez áll kisebb mértékben az elemi iskolára is. Ha sikerülne lehetővé tennünk, hogy minden gyermek, a ki otthon napközben kellő felügyelet és gondozásban nem részesül, reggeltől estig az óvódá- ban, vagy az iskolában maradhat, ott szabad idejében is kellő felügyelet alatt álljon s a legszükségesebb étellel is elláttassék, még pedig aki megbirja fizetni, olcsó pénzért a többiek ingyen, úgy a jövő nemzedék ezreit lehetne a testi és erkölcsi romlástól megóvni és a nemzet hasznos tagjaivá kinevelni. Amig ezt megvalósítanunk nem sikerül, addig a népoktatás és népnevelés terén csak félmunkát végzünk és évről- évre veszni, zülleni hagyjuk a munkásnép sarjadékának ezreit. Tervbe vette a községi iskolai hatóságok számára kiadott utasítás átdolgozását s ennek kapcsán a közoktatási bizottság szervezésének a módosítását az iskolaszékek szervezetének és a tanitószemélyzet fizetésének módosítását. A fizetésrendezésről egyelőre csak annyit mond, — hogy a fizetéseknek általános leszállítását semmiféle alakban indokoltnak nem tartom, hanem igenis vannak bizonyos aránytalanságok,
