Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-26 / 4. szám
1902. január. 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13. amelyeket megszüntetni lehet. Azonkívül a fizetési szabályzat keretében kellene véglegesen szabályozni az óratöbbletek és mellékfoglalkozások kérdését, hogy az e téren látható túlzásoknak elejét vegyük s hogy a főváros iskolái részére biztosítsuk a tanárok és tanítók működésének java részét, azok lelkes, odaadó munkásságát. Ami az uj iskolaépületek helyének megállapítását, építését és felszerelését illeti, gondoskodnunk keli, hogy a paegagógiai szempontok szigorú szemmeltar- tásával a főváros gazdasági érdeke is tokozott mértékben nyerjen kielégítést. Revízióra kerül az iskolák tanterve, az iskolakönyvek, az iskolai könyvtárak és tanszer muzeum, az iparos tanonciskolák szakirányú fejlesztése, az iparrajziskola szervezete és az ismétlő leányiskolák. A női kereskedelmi tanfolyamokat a város kezelésébe akarja venni, ha találnak olyan megoldási módozatot, amely mellett a székesfőváros háztartása e czimen minden ujabbi megterheléstől megkímélhető. Ezen jelentőségükben növekedő iskolák átvétele már azért is célszerű lenne, hogy azok megfelelőbben decentralizálhatok legyenek, azok működését a közérdeknek megfelelően irányíthassuk s az e téren esetleg mutatkozó tulprodukciónak szükség esetén gátat vessünk. A memorandum végül a következőket mondja: Ezekben előterjesztve s minden oldalról megvi- lágositva javaslatomat, azt a t. Tanács s a törvény- hatósági bizottság t. közgyütésének jó lelkiismerettel elfogadásra ajánlom. Meg vagyok győződve, hogy a mennyiben javaslatom elfogadásával módomban lesz a főváros népoktatási intézeteinek belső működését is alaposan megismerni, azt hathatósabban ellenőrizni, irányítani — s egyáltalán a főváros közoktatási ügyeinek kezelésénél a szükséges szakszerű vezetést biztosítani : a főváros tanítóságának fokozott igyekezetével, odaadó munkásságával lehetséges lesz uj korszakot teremteni a főváros kulturális előhaladásában. A mellett csak igy lesz a vezetésem alatt álló ügyosztály abban a helyzetben, hogy azoknak a várakozásoknak, amelyet a főváros saját háztartásának rendezése, pénzügyi egyensúlyának megszilárdítása érdekében a közigazgatás minden ágazatában méltán támaszt, megfelelhessen s olyan számottevő megtakarításokat tudjon felmutatni, amelyek az oktatás és nevelés nagy fontosságú érdekeit nem veszélyeztetik. A vízivárosi plébánia. A közgyűlés legközelebb tölti be a vízivárosi plébániát. A plébánosi állásra, amint azt már megírtuk, öten pályáztak. A kerületekben már megindult a korteskedés a jelöltek érdekében. Alább közöljük a második kerületi bizottsági tagok értekezletének a körlevelét. Ez a körlevél újabb bizonyítéka annak az álláspontnak a helyessége mellett, a melyet már többször vitattunk a Magyar Székesfőváros hasábjain. Nem a személyekről, kizárólag az elvről szólunk. A negyvenötös választmány egyszerű megállapodás alapján a plébánosi állásra való jelölésnél mindig akceptálta annak a kerületnek a jelölését, ahol az állás megüresedett. Nem tagadjuk, hogy van némi igazság abban, hogy a kerület lelkipásztora az legyen, akit a kerületben a hívők ismernek, tisztelnek és szeretnek. De nem tagadhatja senki annak az igaztalan voltát, hogy a véletlennek legyen döntő része az állások betöltésénél. Nem igazság az, hogy egy állás betöltésénél teljesen figyelmen kívül hagyják a más kerületben eltöltött szolgálatot. Nem igazság az, hogy a megválasztásra az a szomorú véletlen legyen a kvalifikáció, hogy annak a kerületnek a plébánosa halt meg. A konkrét esetet vizsgálva megértjük, hogy a második kerületi bizottsági tagok a mellett foglalnak állást, aki körükben van, közöttük él. Ámde a fővárost nem szabad annyira széttagolni kerületekre, nem szabad megengedni, hogy a kerületeket határoló utcák egészen elválasszák, külön községgé tegyék az egyes kerületeket. Budapest törvényhatósága választja a plébánost s a közgyűlés előtt nem lehet döntő befolyása annak, hogy egy kerület kit óhajt. A törvényhatóságnak fölül kell emelkednie a kerületi érdekeken. A közgyűlés előtt csak a főváros közérdeke lehet irányadó. A városatyáknak, ha komolyan és lelkiismeretesen akarnak élni a szavazás jogával, nem szabad azt vizsgálniok, hogy a jelölt ebben vagy abban a kerületben milyen összeköttetésre tudott szert tenni, hanem a fővárosban teljesített működését kell mérlegre tenniök, függetlenül attól, hogy melyik kerületben hirdette az igét. Nagy igazságtalanság az, hogy valakit kizárólag az egyik vagy másik kerületben megszerzett összeköttetései révén léptessenek elő s hogy ezt az eljárás a félhivatalos bizottság, a negyvenötös választmány hivatalosan hirdesse. Még egyszer kijelentjük, hogy nem személyek mellett, vagy ellen akarunk állást foglalni, hanem kizárólag az elvi igazság mellett. A második kerületi bizottsági tagok értekezletének körlevele, a melyet'a'; többi kerületi értekezletének küldöttek meg igy szól : „Mélyen tisztelt Elnök ur ! A székesfővárosi felső vízivárosi r. k. plébánosi állásra ezen kerületi bizottsági tagok a mai napra egybehívott értekezletükön egyhangú megállapodással főtisztelendő König Gusztáv urat jelölték. Jelöltünk teljes 23 évig szakadatlanul1,^ budai részen és ebből 13 éven át itt a II. kerületben működvén, tanúsíthatjuk, hogy ezen hosszu^idő alatt'lelkészi?teen- dőit odaadással, gyermekeink hitoktatását szeretettel, a szegények!és betegek istápolását hűséggel végezte, a magyar közművelődés, a közjótékonyság és a humanizmus terén nemes példaadással járt elő, társadalmi érintkezése pedig a más ,felekezetüekkelfszemben is mindenkor nyájas és türelmes, úgy hogy ezen nagymüveltségü, nemeslelkü és közszeretetben álló jelöltünk megválasztása esetén — ennek múltjából a jövőre következtetéseket vonván — nemcsak a hitéletnek saját egyházában való fejlesztésérejnézve, de a többi felekezetekhez való viszonyunkban is a békés együttélésre nézve garantiákat vélünk bírhatni. Minthogy a lelkészi állás kiválóképpen bizalmi állás, kívánatos, hogy érvényesüljön a nivek azon természetes joga, hogy lelki életük vezetője, a szó nemes értelmében vett lelkipásztoruk az legyen, kit a hívek ismernek, szeretnek és irányában bizalommal s tisztelettel viseltetnek. Miért is nemcsak a híveket képviselő bizottsági tagok egyhangú óhaja, de a kerületek között a hosszú gyakorlat alapján fennálló megállapodás alapján is bátrak vagyunk mélyen tisztelt te "társ urat mint a kerületi értekezlet elnökét felkérni, hogy fő-
