Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-06-01 / 22. szám
1902. június 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 bírói eljárással biztosítani kell a szükséges területet, azután újabb eljárással provokálni kell, hogy ki szerezze meg. A legjobb számítás szerint is eltart a dolog három-négy esztendeig. Két port kell tehát végig erőszakolni, hogy a mainál is veszedelmesebb megoldást megvalósíthassák. Még ebben is megnyugodnánk, ha más megoldást nem lehetne találni, ha kénytelenek lennénk ott maradni az állomással, ahol vagyunk. De nagyon egyszerű és könnyű megoldás kínálkozik. Csak ötszáz méterrel kell meghosszabbítani a vonalat a fából csinált vaskapuig. Ott szép vízszintes terület áll rendelkezésre, ahol az állomást tizenkét kocsi számára kényelmesen be lehet rendezni. A közönségnek is kényelmesebb, mert ugyanazért a pénzért beljebb jut a zugligetbe, a vállatnak is jobb, mert ha nagy költséggel át is alakítja most az állomást, fönmarad a kötelezettsége a meghosszabbításra. Ez az oka, hogy a közigazgatási bejáráson a főváros képviselői, a vállalat képviselői is egyértelműen a meghosszabbítást kívánták. Azt hittük, mindenki örömmel fogadja, hogy a vállalat hajlandó a meghosszabbításra, noha kétségtelen, hogy a meghosszabbítás kedvéért egyet- en egy emberrel sem szállít többet s miután az ] tszáz méter meghosszabbításra külön tarifa nincsen, ö mai állapotokat véve alapul, a meghosszabbított fonalon ingyen viszi a közönséget. A meghosszabbításnak nem is állja más az útját, mint a magyar adminisztrációban annyi jó dolog elrontója : a copf. Kimondották, hogy a villamos vasút BO°j00 emelkedésnél nagyobbat nem tehet. Hogy egyes már meglevő vonalakon kilométer hosszúságban tesz a villamos 56o oo emelkedést is az az elvet nem dönti meg, sőt még az sem, hogy egyes vonalak rövid szakaszán 70°:oo emelkedésen szalad minden baj nélkül a villa- mos-kocái. A zugligeti vonal meghosszabbításánál 52ü'oo az emelkedés s csak egy nagyon rövid, alig húsz méter hosszúságú vonalon 56°j0o. Ebbe ütődött bele a hivatalos vaskalap Ennek az elvnek kell feláldozni esetleg számos emberéletet, ezért kell csinálni olyan megoldást, amelyre minden szakember kivétel nélkül azt mondja, hogy bolond dolog. A bejáráson a főváros képviselői világos és határozott formában foglalták jegyzőkönyvbe tiltakozásukat. Bízunk benne, hogy a józan észnek mégis sikerül legyőznie a copfot és meg fogják menteni a fővárost a világ legőrületesebb és legveszedelmesebb műszaki alkotásától. A főváros tekintésbe» Nagy haladás ! Már beszéltünk a főváros tekintélyéről. Köszönet érte a kertészeti kiállítás érdemes rendezőségének. A kertészeti kiállítás rendezősége olyan erősen támadt a főváros tekintélye ellen, hogy azt már lehetetlen volt észre nem venni, s az elől kitérni. Simonovics Béla tette szóvá két hét előtt a közgyűlésen s a polgármester tovább fűzte a héten. A kertészeti egyesület ugyan irt a polgármesternek valami men'egetődző levelet, de az a levél nem nyugtatott meg senkit. A polgármester nagyon helyesen jelentette ki, hogy az a levél nem elég s a gondoskodni fog arról, hogy a jövőben ne élhessenek vissza a főváros áldozatkészségével. Ha az egyesültek pénzért meg területéit a fővároshoz fordulnak, előzetesen ki fogják kötni, hogy mit követelnek meg a törvényhatóság számára. A magánegyesületekkel tehát rendben volnánk. Megvagyunk győződve, hogy előzetesen mindent meg lehet tőlük kapni, mert a főváros áldozatkészsége nélkül meg sem élhetnek. A kertészeti egyesületek például a főváros hozzájárulása nélkül egyáltalán nem rendezhette volna jól jövedelmező kiállítását. De mi lesz az állammal szemben. A főváros mellőzése tulajdonképpen a kormány találmánya s az egyes nagyobb egyesületek és magantársulatok csak a kormány példáját követik. Vájjon a kormánynyal szemben is elfognak-e olyan szigorúan járni,, mint a magánvállalatokkal szemben. Nem valószínű. így egy zokszót sem hallottunk arról, hogy milyen méltatlanul bánt a kormány a fővárossal az essexi angol gazdák látogatása alkalmával. A fővárost egyszerűen mellőzték. A miniszter ráirt a fővárosra, hogy az angol gazdák huszonharmadikán a vásárcsarnokot, huszonnegyedikén a sertésközvágóhidat nézik meg. Ezenkívül egy bizalmas fölszólitás jött, hogy tessék az angolok számára a székesfővároshoz méltó fényes bankettet rendezni. A főváros hűen teljesítette a parancsot. Adta a pénzt s minden egyebet, amit tőle követeltek. De tessék megnézni azt a vastag füzetet, amelyet programúiként összeállítottak, van-e abban egy betű is arról, hogy független szabad nemzet fővárosában vannak az angol gazdák. A jó angolok bizonyosan azt hitték, hogy mégis igazuk lehet a bécsi híresztelésnek, hogy a birodalomnak csak egy fővárosa van : Bécs, Budapest az csak egy tartományi város. Vagy elgondolják-e a kirándulás magyar vezetői, hogy ellehetne vinni Londonba egy ilyen társaságot, anélkül, hogy a lordmajornak bemutassák. Poncziustól Pilátusig mindenkihez vitték a jámbor angliusokat, csak éppen Budapest székes- főváros polgármesteréről feledkeztek meg. Tudjuk, hogy Halmos János polgármester nem hive a ceremóniáknak, ő becsületes munkának az embere s minden ambíciója az, hogy minél többet dolgozzék a főváros fejlődésének, fölvirágozásának az érdekében. Itt azonban nem a polgármester személyes érzelmeiről van szó. Hazafiui kötelesség lett volna, hogy az angolokat tisztelgésre vigyék Budapest polgármestere elé. Ezt megkövetelte volna a magyar nemzeti érdek is. A legkevesebb, a mit megkövetelhetett volna a főváros méltósága, hogy a programra megállapításakor meghallgassák a fővárost is. Nem tették, mert meggyökeresedett hagyomány az már minálunk, hogy a fővárost mellőzni kell. Nagyon szerettük volna, ha a közgyűlésen ezt a dolgot szóvá teszik, hadd lássa legalább a kormány, hogy a főváros tudatában van méltóságának s hogy nem hajlandó a sérelmeket tovább szó nélkül eltűrni.
