Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-25 / 21. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS fővárosra. Hisz köztudomású, hogy a Váci-utat azért nem lehet megépíteni, mert a miniszter nem hagyta jóvá a szabályrendeletet. Az érdekelt iparosok és kereskedők egyik küldöttséget a másik után menesztik, a tervek teljesen készen vannak, az útépítést mindennap meglehet kezdeni. S hogy mennyire sürgős az útépítés, azt legjobban bizonyítja, hogy már a kereskedelmi miniszter, de maga a belügyminiszter is megsürgette. S az útépítésnek csak egyetlen egy akadálya van, hogy a kövezést szabályrendelet nincsen jóváhagyva. Erre' tehát nem mondhatja a belügyminiszter ur, hogy nem aktuális, azt sem állíthatja, hogy a szabályrendelet hosszadalmas és bonyolult tárgyalást kivan a többi minisztériummal. Hisz csak arról van szó, hogy a kövezési járulékot az 1867-ben készítetett szabályrendeletnél méltányosabb alapon állapítja meg. Semmiféle tanulmányt nem kíván a dolog. Miért nyugszik tehát az akta a restanciák között. De még eklatánsabb a másik példa: a fővárosi kölcsönkötvények pupilláris biztosítékának a dolga. Hétszer sürgette meg már a főváros azt a kérelmét, hogy a kormány a törvényhozás utján adja meg a fővárosi kölcsön- kötvényeknek a pupilláris biztosíték jogát. Hogy mennyire fontos ez a dolog, eléggé bizonyítja maga az a tény, hogy a főváros hétszer sürgette meg. S hogy az állami adminisztráció szempontjából sem lehet nagyon bonyodalmas a dolog, bizonyítja az, hogy Bécs városa a kétszáznyolcvanöt milliós kölcsönére minden akadály nélkül egy-két hét alatt megkapta a pupilláris biztosíték jogát. Ahhoz csak nem kell külön tanulmány, hogy a főváros kölesön-köt- vénye biztos és megbízható papiros-e. Hisz több vidéki osztrák város kölcsön-kötvényének is meg van a pupilláris ovadékképessége. Hát nem fölháboritó állapot-e az, hogy Budapest árvaszeke köteles elfogadni osztrák vidéki városok kölcsönkötvényét, Budapest papirosait pedig nem fogadhatja el. Még több dolgot sorolhatnánk föl. De azt hisszük, hogy ez a kettő is elegendő arra, hogy kitűnjék, hogy a belügyminiszter nem ismeri a főváros ügyeit s hogy a belügyminisztériumban hiányzik az a köteles szeretet, a melylyel a minisztériumnak a főváros ügyeit intéznie kellene. A tény az, hogy a minisztériumok csak akkor ismerik a fővárost, ha kérni valójuk van. Különben nem tudunk egyetlen esetet sem, amikor a minisztériumokban a főváros érdekeit tartották volna első sorban szem előtt. Ha csak egy kis jóakarat lenne a belügyminisztérium intézőiben a főváros iránt, úgy 1902. május 25. már régen jóvá kellett volna hagyni a városi tűzkár biztositó intézet fölállítására vonatkozó határozatát. A belügyminisztériumnak tudnia kellene, hogy a főváros nem tudja szaporítani a tűzoltók számát, noha a tűzoltó főparancsnok elég határozottan kijelentette, hogy a főváros tüzbiztosságáért nem vállalhat felelősséget. Vagy egy sem elég aktuális a belügyminiszter urnák? Ha a belügyminiszter ur egyszer törődnék a főváros dolgával s megnézné és tanulmányozná a minisztériumában levő restanciákat, alaposan rá kellene cáfolni az ország színe előtt tett nyilatkozatára. Ennyi jóakarat és ilyen tudás mellett nem csoda, ha a - főváros nem tud boldogulni. Egy millió fölösleg. Addig beszéltek deficitről, a mig a főszámvevő a záró számadásban egy milliónál nagyobb fölösleget vágott ki. Hiába szép tudomány az a matematika. A fővárosnak tavaly kevesebb volt a bevétele mint a kiadása, mégis több mint egy millió a fölösleg. Ma még nem lehet megfejteni ezt a számtani rejtvényt, mert még csak a végösszegek állanak rendelkezésünkre. De majd ha megjelenik a részletes zárószámadás, igyekezni fogunk a rejtvényt megfejteni. Egyet azonban már most is konstatálhatunk. S ez az, hogy kár volt a főszámvevőtől elvenni a büdzséiét. Megvagyunk győződve, hogy a főszámvevőt matematikai tudása a büdzsét összeállitásakor sem hagyta volna cserben s a költségvetés hiányáról sem kellene beszélnünk. Ha a számtani művelettől eltekintünk s csak a tavalyi év valóságos eredményét nézzük, azt látjuk, hogy körülbelül fél millió a kezelési deficit. Fél millióval kevesebbet vett be a főváros háztartása, mint a mennyit kiadott. Ez pedig egy cseppet sem vigasztaló. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kiadásoknál a legmesszebb menő takaritás volt az irányadó s egy millióval kevesebbet adtak ki, mint a mennyit előirányoztak. A tavalyi év zárószámadásának eredménye a következő: A tényleg foganatosított kiadások: a rendeseknél ........................... 33.498,510 kor. 55 fill. a rendkívülieknél...................... 1.276,757 „ 70 „ ös szesen: 34.775.268 kor, 25 fill - ellenben a tényleg eredményezett bevételek : a rendeseknél........................... . . 34.326,813 kor. 93 fill. a rendkívülieknél...................... . . 33,565 * 55 „ 34.360,379 kor. 48 fii. bevételi kevesebblet . . 414,888 kor. 77 fill melyet levonva a rendelkezésre állott pénztári készletből, il-
