Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-25 / 21. szám
1902. május 25. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. lelve az 1^00, évben élért fölöslegből födözetül engedélyezett. 118.944kor.— fill, és az 1901. évi költségelöirány- zati hiány pótlására engedélyezett . 1.000.000 „ — „ 1.118,944 „ — „ a költségelőirányzathoz képest ‘jelentkező kedvezőbb eredmény összege ..... 704,060 kor. 23 fill. E szerint az 1900. év végén volt készlet ...................... 6.295,849 kor. 03 fill. az 1901. évi kezelésnél mutatkozó ............................................ 414,888 „ 77 „ kevesebblettel apadván az 1901. év végén jelentkező készlet...................................... 5.880,960 kor. 26 fill. me lyet az 1901. év terhére az 1902. évben várható zárszámadásilag fentartott . . . . 4.352,339 kor. —fifi. kiadás és a már 1900. év végén jelentkezett fölöslegből, az 1902. évi költségvetés hiányának pótlására előirányzott . . 500,000 kor. — fill. 4.852,339 „ — „ terhet és igy az 1901. év végével jelentkező fölösleg . . 1.028,621 kor. 26 fill, mely az 1902. évben fölmerülő elutasithatatlan kiadásoknak póthitel utján kijelölendő födözeti alapjául és az 1903. évi előirányzatnál várható hiánynak apasztá- sára áll rendelkezésre. Az ez évben elért kedvező eredmény leginkább annak köszönhető, hogy az 1900. évről 1901. évre fentartott hitelösszegekből elévülés és egyebek címén 697,616 kor. 38 fill, el volt ejthető, és hogy a tényleges bevételeknél jelentkezett 673,389 kor. 52 fillér kevesebblettel szemben a kiadásoknál 1.070,340 kor. 69 fillér tiszta megtakarítás volt elérhető. Az adóemelés. Az adófelügyelőség az idén mérték nélkül emelte az adót. A polgárok valósággal kétségbe estek, olyan nagy mértékben működött az adóprés. Múlt számunk vezető cikkében már megírtuk, hogy maga az adófelügyelő is kijelentette, hogy a mai viszonyokat nem tartja alkalmasnak az adó emelésre. így nyilatkozott a pénzügyminiszter is a budapesti kereskedelmi és iparkamara küldöttségének, amikor a múlt számunkban közölt memorandumot a miniszternek átadta. A miniszter kijelentette, hogy a maga részéről is teljes tudatában van annak, hogy a jelenlegi gazdasági és üzleti viszonyok tényleg egyáltalában nem alkalmasak az adók fölemelésére, hogy rokonszenves figyelemmel van az adózók érdekeire és ennélfogva szóval és írásban utasította az adófelügyelőt arra, és szigorú kötelességévé tette, hogy eljárásában a legnagyobb méltányosságot tartsa szem előtt, és ott, a hol a felek az adóképesség hanyatlását csak valamennyire is igazolni tudják, az adóemelésektől tartózkodjék. Az adófelügyelő ezekhez képest csak a miniszter intenciójának felel meg akkor, a midőn az adózókkal szemben a legteljesebb előzékenyseget tanúsítja. Csak a közönségen múlik tehát, hogy saját érdekében ne röste lj e a fáradságot, forduljon bizalommal az adófelügyelöhöz, a ki különben is föladata magaslatán áll, és azt a viszonyok felől alaposan informálja Tehát a pénzügyminiszter is, az adófelügyelő is konstatálják és elismerik, hogy az adót emelni nem lehet, de azért az egész vonalon alaposan emelték. Azt kérdezzük tehát, kinek a ténykedése volt az adóemelés. Hogyan történhetett meg az, hogy a referensek nemcsak minden utasítás nélkül, hanem az adófelügyelő és a pénzügyminiszter határozott intenciója ellenére olyan óriási mértékben emelték föl az adót. Tény, hogy megtörtént s nem hallottuk, hogy ezért egyetlen referensnek csak szemrehányást is tettek volna. A referensek valószínűleg a bűnbak szerepét játszák ebben a históriában. Más utasítást kaptak ők és más véleményt a közönség. A miniszter kijelentésében azonban van egy passzus, amelyet jó lesz megjegyeznie a polgárságnak. Azt mondja a miniszter, hogy csak a közönségen múlik ha saját érdekét nem tudja megvédeni. Hogy ez a kijelentés igaz, annak gyakorlati példáját láttuk a Terézvárosban. Az országgyűlési választások idején tudvalevőleg a terézvárosi polgárság megunta a klikkek semmit sem tevő hatalmát s szétszakítva a bilincseket, lerázta magáról a klikk uralmát. Energikus, önérzetes föllépésének ime megvan a gyakorlati eredménye is. Az adófelügyelő revideálta az adójavaslatot s már a javaslatokban redukált számos tételt. Miért éppen a hatodik kerületben tette meg ezt. Hisz a többi kerületben sem bántak emberségesebben a polgárok adójával. A dolog magyarázata nagyon egyszerű. A terézvárosi polgárság megunta a jármot s tiltakozott az ellen, hogy kezes bárány legyen, amelyről a vezetők csak a választások alkalmával vesznek tudomást, önérzetes föllépésével konkurenciát támasztott a vezetők között. S a vezetők kénytelenek voltak belátni, hogy nem elég, ha a választások idején eget-földet Ígérnek, hanem időközben is lelkiismeretesen képviselniük kell a polgárság érdekét. A két párt vezetői valósággal küzdenek azért, hogy minél nagyobb előnyt biztosítsanak a polgárok nak. Ma az egyik pár. vezetett küldöttséget, holnap a másik párt. Igazi protektorai, szós rolói lettek a népnek, amely igy a maga érdekeit kielégíthette. A vezetők