Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-25 / 21. szám
V. évfolyam. Budapest, 1902. május 25. 21. szám. KÖZIGAZGATASI HETILAP a ___üi1—----- — L. Ö F IZET ESI ára; Egész évre . • . . * .12 Kor. Félévre...............................................6 Kor. Sze rkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. ^Szerkesztősé® £s kiadó t IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A restanciák. Őszinte örömmel fogadjuk mindig, ha az örszágházában a főváros ügyes-bajos dolgait szó- váteszik Sokszor ugyan kevés benne a köszönet. De mindegy. Minél többet beszélnek a főváros dolgairól a honatyák, annál jobban megismerik. S ez is jelent valamit. Mert hihetetlen és csodálatos, de tény, hogy a honatyák nem ismerik a fővárost. Itt élnek évtizedek óta, itt igazgatják az országot, de a fővárost soha nem ismerték, nem szerették. Irigy szemmel nézték mindig, hogy a három faluból a magára hagyott polgárság munkájából hogyan fejlődött ki a világváros. A héten is szó volt a fővárosról. Kovács Pál néppárti honatya interpellálta a miniszter- elnök belügyminisztert, hogy a főváros fölterjesztései miért hevernek elintézetlenül a belügyminisztérium restanciái között. Az interpellációra, amelyhez a képviselő az anyagot egyik napilapból vette, a miniszter a következő választ adta: „Hogy mi van abban a cikkben, a melyet a t. képviselő ur hosszasan felolvasott és a minek minden szavára esküszik, annak a taglalása most nem tartozik ide. Csak annyit jelentek ki, hogy a fővárosnak igenis van némely felterjesztése és ügye felülvizsgálat végett nálam, a melyek elintézést nem nyertek, a mint hogy nem is lehet másként, mert sok olyan ügyről van szó, a melyek igen hosszadalmas és bonyolult tárgyalást igényelnek a többi minisztériummal, vagy pedig olyan általános természetű kérdések, a melyek nem az aktuális adminisztratív ügyek közé tartozván, más elbánás alá nem esnek, mint az ily aktu ális ügyek. De olyan ügy, a melynek elintézésénél előálló késedelemből kár következnék be, vagy olyan, melynél, bár általános természetű, a késedelemből hátrány származhatnék — hiszen elvégre minden ügynek késedelmes elintézése hátrányos lehet, de nem intézhetők el, — a főváros részéről a minisztériumban nincs hacsak az ügy természete, bonyolultsága, vagy a minisztériumokkal való tárgyalás nem állt útjában az elintézésnek. A t. képviselő ur ne a lapokat citálja, hanem menjen el a fővároshoz és konstatálja, mi a sérelem, mi nem és azután interpelláljon meg engem. Én igy csak azt a választ adhatom, hogy a belügyminisztériumban oly gyorsan intézteinek el az ügyek, a mennyire csak lehetséges. De hogy minden ügy rögtön, azonnal, akár aktuális természetű, akár nem, erre való tekintet nélkül rögtön el- intézlessék, azt már nem Ígérhetem senkinek, mert ez nem is tartozik a rendes, normális adminisztráció föltételeihez. “ Az interpellációból és az arra adott válaszból első sorban konstatálnunk kell, hogy sem az interpelláló képviselő, sem a belügyminiszter nem ismeri a helyzetet. Hogy Kovács képviselő nem ismeri, az csak hagyján. Ő jó- hiszemüleg egy újságcikk alapján ment bele a dologba. Komolyabb baj, hogy a miniszter- elnök, aki egyúttal belügyminiszter s igy a fővárosnak is legfelsőbb őre, nem tudja, hogy milyen ügyek várnak elintézésre a minisztériumában. Mert lehetetlen, hogyha a belügyminiszter ismerné a dolgokat, olyan nyilatkozatot tehessen, hogy olyan ügy, amelynek einem intézéséből hátrány származhatik a fővárosra, nincsen a minisztériumban. Csak két konkrét dologra hivatkozunk. A kövezési szabályrendeletek két esztendeje vár elintézésre. Erre csak nem mondhatja a belügyminiszter ur, hogy a szabályrendeletek el nem intézéséből nem származhatik hátrány a
