Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-18 / 20. szám

10.

MAGVAR SZKKRSFŐVÁR OS

1902 május 18.

lehetőség szem előtt tartásával tárgyaljuk és az építkezésekre nézve olyan sorrendet javasoljunk, amely nemcsak hogy hátrányos befolyással nincs pénzügyi helyzetünkre, hanem ellenkezőleg fürdővállalataink bevételeit és ezzel a székesfőváros jövedelmeit fogja fokozni.

A fürdők fölépítése legalább is három évet fog igénybe venni s ezen idő alatt a már is enyhülő közgazdasági helyzet bizonyára megváltozik annyira, hogy a közönség testi egészségének ápolására ismét többet fordíthat, a fürdők látogatásának statisztikája emelkedést fog mutatni s az előterjesztésünkben számba vett adatoknál kedvezőbb tényezők fogják számításainkat megjavítani. Most munka és anyag olcsó, az árengedményekben jelentékeny előnyöket remélünk elérni és ezek mellett nagyfontosságu lenne a székesfőváros elhatározása azért is, mert a még néhány év előtt virágzó és most sorvadó épitő-ipart válságos helyzetében hathatósan támogatná. A kérdésnek kedvező eldöntése tehát szociálpolitikai szempontból is elsőrendű, már pedig a székesfővárosnak ezen követelmények elől sem szabad kitérnie, ha polgárainak érdekeit istápolói óhajtja.

Az Artézi-fürdőre nézve már többször kiszámított jövedelmezőség annyira kétségtelen, hogy minden nap veszteséget jelent a székesfővárosra, a melylyel felépítése elodáztatik.

Bár eddig sem voltak komoly aggályok az iránt, hogy a székesfőváros az Artézi-fürdő felépítésével kockáztatott vállalatba menne, az általunk javasolt keretben és módon való felépítése még a legcsekélyebb aggodalmakat is eloszlathatja. Erre való tekintettel szerény nézetünk az, hogy az Artézi-fürdő felépítése haladéktalanul foganatba veendő.

Ugyanígy vagyunk a Rudas-fürdő átépítésével is, melyre nézve a jövedelmezőségi számítások a legkecsegtetőbbek ; ugyanazért erre nézve is az a javaslatunk, hogy az átépítés egyszerre történjék az Artézi- fürdő megépítésével.

Ezen fürdő átépítésénél egyrészt azért, hogy az időközi veszteségek lehetőleg a legcsekélyebbek legyenek, másrészt azért, hogy a törzslátogatókat lehetőleg megtartsuk, kívánatos, sőt szükséges, hogy az átépités alatt a mostani gőzfürdő, valamint az uszó- csarnok állandóan használatban maradjanak.

A mi a Sáros-fürdő felépítését illeti, erre nézve nem azért, mintha aggályaink lennének e gyógyfürdő jövője iránt, hanem pusztán csak azon korlátok miatt, melyeket a székesfőváros jelenlegi pénzügyi helyzete szab meg, az építkezést szakaszokra véinők felosztani.

Egy feltétlenül szükséges, az, hogy az egész gyógyfürdőre úgy, a mint azt teljesen megépíteni és berendezni kell, a terveket elkészíttessük. Ha e tervek megvannak, úgy az építkezés első szakaszában meg kellene építeni a két népfürdőt és a vízszolgáltatáshoz nélkülözhetetlen melléképületeket és ugyanekkor a rendelkezésre álló egész területen a később felépítendő épületek elhelyezésére figyelemmel, meg kellene csinálni a fürdő parkját.

Ezeket azért javasoljuk, mert miként már említettük, a Rudas-fürdő átépítésével az ottani népfürdő áldozatul esvén, ilyenről gondoskodni kell, de javasoljuk azért is, mert ezeknek felépítése a legkevesebb költséggel jár és használatuk jövedelmez.

Az építkezés második szakaszában épülnének fel a nagy gyógyfürdő, a szállóépület és ekkor rendeztetnék be az ivócsarnok, az ezzel kapcsolatos födött sétáló hely, valamint létesittetnének a melegvíz gyógymóddal összefüggő egyéb sajátlagos gyógyító berendezések.

A főváros mellőzése.

Végre hát mégis akadt valaki, a ki a legilletékesebb helyen a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlésén nyíltan megmondta, hogy milyen szerepe van a fővárosnak. Boldognak-boldogtalannak, ha valamit akar, első dolga, hogy a fővároshoz fordul segítségért. Ha a segítséget megkapta, büszke módon hátat fordít s nehogy valakinek eszébe jusson őt a köteles hálára figyelmeztetni, gorombáskodik és mint a bokrot szidja a várost.

Simonovics Béla tette szóvá a szerdai közgyűlésen ezt a képtelen állapotot. A kertészeti kiállításra a város adott ingyen területet, adott két szép bronc dijat és kétezer koronát. S mindezért a leghallatlanabb módon mellőzték. öt ezer meghívót küldtek szét a kiállítás megnyitására, de a főváros törvényhatóságának egy sem jutott belőle. Pedig Ilsemann Keresztély városi főkertész, a kiállítás rendező bizottságának főtitkára egyenesen megkövetelte, hogy a törvényhatóságot hívják meg, vagy ha a törvényhatóságot helyszűke miatt nem hívhatják, legalább a városligetre felügyelő bizottságot, a házigazdát hívják meg. Hir szerint a főkertész azt a választ kapta, hogy azokat sem hívjuk meg. Nem is hívták.

Kicsinyes dolognak látszik, de jellemző a főváros polgárságának gondolkozására. Bizonyítja, hogy a főváros törvényhatóságában csak egy szolga-testületet látnak, a melynek csak egy kötelessége van : fizetni, minden jó és rossz idea megvalósítására a pénzt adni. Ha a pénzt odaadta, akkor senki sem törődik tovább vele.

S ez a fölfogás nem elszigetelt. Maga Simonovics is még két példára hivatkozott. Az egyik a Lu- dovikában volt 'zászlószentelés, amelyre valamennyi alapítványt tevőt meghívtak, kivéve a legnagyobb alapítványt tevőt : a főváros törvényhatóságát. A másik az, hogy Bécsben az udvari ünnepekre a tanács valamennyi tagja mindenkor hivatalos, mig Budapesten 1896 óta tanácsost az udvari ünnepekre meg nem hívtak.

Még folytathatnánk ezt a lisztát. Élénk emlékezetünkben van még az a jelenet, a mely a milleniumi ünnepséget rendező bizottság egyik ülésén lefolyt. Az uj országházában akkor hirdették ki az első törvényt. Budapest polgármestere oda sem kapott meghívót. Megboldogult Kammermayer Károly a megbotránkozás hangján emlékezett meg a dologról s megkövetelte, hogy Budapest polgármesterének az őt megillető helyet biztosítsák. Fölszólalásának csak akkor lett eredménye, a mikor energikus hangon kijelentette, hogy a