Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-18 / 20. szám
1902. május 18. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1. a családi otthont s nem akar egyedül élni egy vidéki városban. Megvárja tehát türelemmel, a inig bejuthat a fővárosi iskolába. A türelmet természetesen a pro- tektorok fölhajszolásával igyekszik megröviditeni. Meglepő azonban, hogy a tanitói állásokra is olyan sok a pályázó. Négy versenyző jut egy állásra. Tehát még a tanítókat sem lehet valamennyit jelölni. Még háromnégy évvel ezelőtt a tanitói állásoknál a harmadik helyre nem volt elég jelölt. A közoktatási bizottság nem tudott minden állásra hármat jelölni, mert kevés volt a pályázó. A tanító ugyanis nem ragaszkodik úgy a családi fészekhez, mint a tanítónő. Szívesen megy akármelyik állami iskolába, sőt ha kell kisebb községi iskolába is. Neki mindegy, hogy az ország melyik sarkában tanítja a nebulókat az abc nemes mesterségére. Az idén történt meg először, hogy olyan aránytalanul nagy számban pályáztak a tanítók is a főváros iskoláiba. Ugylátszik tehát, hogy a tanitói pályán is megkezdődött a tulprodukció s a tanítók is mind tömegesebben tódulnak a főváros iskoláiba. Bizonyos haszna kétségtelenül van annak, hogy ilyen sokan pályáztak. A főváros iskolái számára nyugodtan választhatja ki a jók közül is a legjobbakat. S ki tagadhatja, hogy erre nagy szükség van. Bárcy István tanácsos abban a nagyszabású memorandumában, a melyben működésének egész programmját adta, nagyon helyesen jegyezte meg, hogy a főváros iskoláinak első sorban jó tanítóra van szüksége. Régi igazság, hogy minden iskola annyit ér, a milyen a tanítója. S Bárcy István tanácsos eddigi működésével már bebizonyította, hogy egyedül és kizárólag az a törekvés vezeti, hogy a főváros iskoláinak a legjobb tanerőket biztosítsa. Nem kételkedünk abban, hogy szerencsés kézzel kifogja választani most is a legalkalmasabbat s hogy a protekciónak igen szűk kereteket szabott. Meg vagyunk győződve, hogy csak a protekció nem fog besegíteni egyetlen egy embert sem a főváros iskoláiba. De van kára is ennek a rendszernek. A közigazgatás egyszerre szünetelni fog, mert a tanácsosok nem jutnak a rendes adminisztratív munkák intézéséhez. A legtöbb tanácsos ugyan már kiirta az ajtajára, hogy a pályázókat csak bizonyos időben fogadja. Az a cédula elriaszthatja a félénkebb pályázókat, de nem riasztja el a városatya-protektorokat. A pályázók ugyanis első sorban a városatyák között keresik az összeköttetésüket. A városatyákban bíznak legjobban, tőlük várnak legtöbbet. S alig van városatya, a ki most sorra ne járná a tanácsosokat s ne protegálna. Van akárhány városatya, a kinek egész listája van, úgy, hogy az ő jelöltjeiből belehetne tölteni az összes állásokat. Pedig a városatyákon kívül más protektorok is vannak. A kormány tagjai is gyártják a protegáló leveleket, sőt az udvar köréből is érkezik néha egy-egy ajánló levél. Csak természetes, hogy a tanács tagjai minden kívánságot nem teljesihetnek. S olyan nagy a protekció^ hogy a tanácsosok nyugodtan választhatják ki a legjobb munkaerőket, mert a protekcióknak még ha akarnának, akkor sem tudnának megfelelni. Ez a protekció rendszeres reakciója, a mely végre is az igazság útjára vezet. A választás valószínűleg csak junius közepén lesz. S k időt vesz ugyanis igénybe a pályázatok földolgozása. Minden pályázóról egész kvalifikációs listát kell kidolgozni, a mi néhány hétre leköti az ügyosztály egész munkaerejét. A pályázatok részletes eredménye a következő : Két polgári iskolai igazgatói állásra pályázott tizenöt, a huszonhárom polgári iskolai tanitói és tanítónői állásra (egy része csak tanítóval, másik része csak tanítónővel, a legtöbb azonban tanítóval vagy tanítónővel tölthető be) pályázott százhat tanító és száztizenkét tanítónő, a négy elemi iskolai igazgatói állásra hatvanhat, a hatvan elemi iskolai tanitói állásra kétszázhuszonhárom, az ötvenhárom elemi iskolai tanítónői állásra négyszáznegyvennégy, a hét óvónői állásra pályázott nyolcvanhat. Budapest fürdői. A főváros fürdőire már eddig is milliókat költött. Budapest egész jövőjére nagy befolyása van annak, hogy mit csinál a főváros a fürdőivel. Most ismertetjük a kiküldött bizottság javaslatát, legközelebb megtesszük arra véleményünket: I. Artézi-fürdő Az artézi-fürdő fekvésénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy jól jövedelmező helyi gyógy- és tisztasági fürdővé .váljék. A forrás 24 óránkint 760 m3 73° C. vizet ad. Az Artézi fürdőre készített s a szakbizottmányok, valamint a tanács által is elfogaoott tervek sze-: rint e fürdő korszerű berendezése mellett világfürdő jelleggel épülne fel, holott a Sáros-fürdő forrásainak megvétele után, a székesfőváros pénzügyi érdekei szempontjából annak a fürdőnek rendeltetése csakis az lehet, hogy a beléje fektetett tőke jól jövedelmezzen, mert végtére is ott, a hol, mint nálunk, annyi magán gyógyító fürdő és tisztasági fürdő van, ennek a szempontnak kell kiemelkednie a székesfőváros vállalkozásában. Ily szempontból bírálva a terveket, habár nagyban és egészben megtarthatók, azokon lényegesebb változtatások lennének eszközlendők. A tervezett nagy therm ál-fürdő helyett azt javasoljuk, hogy két kisebb létesittessék és pedig az egyik 150 fülkével a férfiak, a másik 100 fülkével a nők számára A jelenlegi terv szerint egy-egy közös férfi és közös női fürdő létesülne 48 kabinnal, mely ha a fürdőjegy ára kisebb volna — a fürdőtelepnek mintegy a népfürdője lenne. Ezek helyett javasoljuk, nogy valóságos népfürdők létesiitessenek, egy a férfiak és egy a nők számára. E i épfürdők egy meleg medencével, egy langyos medencével, zuhanyokkal, egy gőzkamará- vaí és nagy előcsarnokkal rendezer dők be. A hidegvíz gyógymódra, valamint a svéd gyógytornára berendezendő helyiségeket teljesen elhagyan- dóknak tartjuk. Egyrészt azért, mert mindegyiknek
