Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-04 / 18. szám

V. évfolyam. Buflapest, 1902 május 4 13. szám.

KÖZIGA ZGATA Sí hetilap

Jílőfizetesi ára;

Egész évre . • . . *■ ^ , 12 Kor.

Félévre ......... 6 Kor.

^Szerkeszti

es kiadja:

DR' BARTHA SÁNDOR.

^SZERKESZTŐSÉ© JiS KIADÓI

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

A kötelező nyilvános • temetés.

— Levél a szerkesztőhöz. —

Igen tisztelt szerkesztő ur!

Napirendre került tehát a kölelezö ravatalozásról, helyesebben a kötelező nyilvános temetésről szóló javaslat. Engedje meg kérem, hogy ebben a nagyfontosságu kérdésben, amely oly közvetétlenül érdekli a közönséget, én, mint a közönség egyik szerény tagja, elmondha-sam véleményemet.

Először a formákon kezdem és azt kérdezem, hogyan és miért került ez a javaslat most napirendre. A javaslatot Viola Imre tanácsos 1900. márcziusban dolgozta ki. Azóta pihent a javaslat s most májusban veszik elő. Azt kérdezem tehát, hogyha két esztendeig várhatott ez a javaslat, miért lett most egyszerre olyan nagyon sürgős, hogy a nyárig közgyűlésen akarnak végezni vele. Évek óta kisérem figyelemmel a főváros ügyes-bajos dolgait s azt tapasztaltam, hogy azoknak a határozatoknak, amelyek nem a közönség érdekében hozattak, legnagyobb részét a nyári közgyűléseken forszírozták keresztül. A nyári közgyűléseken nem szívesen jelennek meg az érdektelen városatyák. Nagy részük már nincs is Budapesten. Azok, akik bármilyen okból óhajtják a hatá: ozat meghozatalát, természetesen egy szálig megjelennek, sőt megtörtént az is már, hogy külföldi fürdőből jött meg egyik-másik varosatya egy közgyűlésre szavazni. Ezért kerülnek az úgynevezett kellemetlen javaslatok a nyári közgyűlésekre s ezért van akárhány közgyűlési határozat, ame- lycf a városatyák nagy töb1 sége szívesen megsennnisitene. Azt kérdem ezek után, helyes-e. szabad-e megengedni, hogy olyan nagyfontosságu javaslat, mint amiről most szó van, egy nyári közgyűlésen nyerjen elintézést.

De térjünk a dolog érdemére. A javaslat szerint a kötelező nyilvános temetésre közegész- ségi és pénzügyi szempontból van szükség, még pedig nem a főváros, hanem a közönség pénzügyi érdeke szempontjából. Harmadik jelszó a demokratizmus. Lássuk hát őket. A most érvényben levő szabályrendelet szerint a he- venyfertőzö betegségben meghaltak holttestét ki kell szállítani a halottasházba. A lakásban tehát csak az a holttest maradhat meg, amely nem ragályos.

Nem akarok itt most egészségügyi értekezést tartani, de fölösleges is, mert nem akad orvos, aki ne tudná, hogy az ilyen holttest nem veszedelmes és nem fertőzi meg úgy a levegőt, hogy megfelelő szellőztetés után az teljesen egészséges ne lenne. Nem is a halottól fél'ik a közegészséget, hanem a temetéstől. A drapériatói, amelylyel nemcsak a halottas szobát, hanem ma már az egész házat bevonják. Ha a mostani szabályrendeletet szigorúan végrehajtják s nem engedik meg, hogy hevenyfer- töző bajban meghaltat a gyászházból temessenek, -akkor az a drapéria sem olyan veszedelmes. De ha komoly aggodalmaik vannak, hát tessék a közegészségügy érdekében a drapéria használatára a legmesszebbmenő óvóintézkedéseket megtenni, vagy a drapériit egészen meg-