Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-27 / 17. szám

1902. április 27

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

5

dologhoz semmi köze nincsen. De megvárta a köz- munkataoács, a mig a pénzügyigazgatóság ezt vele írásban tudatja.

Nem szívesen bár, csak azéit, hogy megmutassa, hogy a közmunkatanács nem engedi egy könnyen a maga jussát, a közigazgatási bíróságnál tett panaszt a főváros ellen. S a közigazgatási bíróság Ítélt. A közmunkatanács panaszát elutasította. Hosszú és részletes megokolással kiséri a biróság Ítéletét. A meg- okolásban kitanitja a közmunkatanács közjogászát, hogy az adó adó, hogy a mikor a polgár tényleges adót fizet, a melyet, ha pontosan be nem szállít az adópénztárba, hát megjelenik a végrehajtó, akkor nem lehet azt mondani, hogy az az adó nem adó, hogy az illetőnek csak eszményi adója van.

Szerencsére nincsen több forum s most már a közmunkatanácsnak is meg kell nyugodnia a sors végzetében s nem szedhet be a polgároktól még nagyobb útadót. Ha a dolog nem lett volna annyira világos, nem szólanánk semmit. De olyan tiszta volt a helyzet, hogy csaknem lehetetlen meghinni, hogy még a közmunkatanácsnál is ne látták volna tisztán az eredményt. Hogy mégis mindenféle fórumon keresztülhajtották, az csak azt bizonyítja, hogy a közmunka- tanácsnak már abban is öröme tellik, ha pörösködhe- tik a fővárossal. Kétségtelennek látszik ebből is, hogy a két házastárs között a kölcsönös megértés helyett az egymásiránti gyűlölet foglalt helyet s egymásnak a megrontására törnek. Ennek az áldatlan állapotnak azután végeredményében a közönség az áldozata. Rt volna már az ideje, hogy végre a kormány is belássa, hogy ezt a házasságot tovább föntartani nem lehet s a várost megszabadítsa a közmunkatanácstól. Ha a kormánynak szüksége van jól dotált állás fön- tartására, keressen másutt olyat, de csak azért, hogy egy-két jó állás megmaradhasson ne engedje meg, hogy egy mindig okvetetlenkedő testület Budapest fejlődésének kerékkötője legyen.

A tanító-választás uj rendje.

A közgyűlés tudvalevőleg a tanügyi-osztály javaslatára közel százhetven állás betöltését határozta el. Lesz tehát az idén választás bőven. A városházán már megkezdődött a kilincselés. A tanács tagjai már alig tudnak menekülni a pályázóktól s a protektora- iktól. Hiába Írják ki a tanácsosok, hogy pályázókat csak ekkor meg ekkor fogadnak. A protektorokat, rendesen városatyák, nem riasztja vissza a tábla s a tanácsosok munkája nagyon keveset ér. Nem tudnak egy n8p egy félórát sem dolgozni. Ez valóságos átka a tanitó-választásnak.

Magát a választást illetőleg általánosságban igaznak kell elfogadnunk, hogy a tanácsi választásban átlag több az igazság, mint a közgyűlési választásban. Abszolút igazságról természetesen szó sem lehet, sem az egyiknél, sem a másiknál, de sehol a világon egy választásnál sem. A tanácsi választásoknál azonban kétségtelen, hogy nagy súllyal esik a mérlegbe a pályázók felekezete is. Nem szívesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mert nem szeretünk mindenütt felekezeti türelmetlenkedésl látni s nem tartjuk helyesnek, hogy minden kérdésben a felekezeti részt tolják előtérbe. Ámde a tanácsi választásoknál annyira kidomborodik ez a kérdés, hogy alig lehet előle kitérni. Ha visszapillantunk a legutóbbi tanitó-választá- sokra, lehetetlen észre nem venni azt a tendenciát, a mely a tanácsi választásoknál megnyilatkozott. Ha látjuk, hogy például a legutóbbi tanitó-választás alkalmával az elsőhelyen jelöltek közül kizárólag zsidó- vallásuak buktak ki s helyettük a második s harmadik helyről egy zsidó-vallásu sem lépett elő. Hát ez már több a véletlennél, ebben kétségtelen a célzatosság, a mi bántó, ha figyelembe vesszük, hogy olyan tanítók buktak ki az első helyről, a kik már nyolc esztendeje szolgálnak, mint megbizott tanítók lölebb- valóiknak teljes megelégedésére. Viszont a második és harmadik helyről olyanok léptek elő, a kiknek a diplomáján még meg sem száradt az iskola pecsétje.

Bárcy István tanácsos, a ki első sorban érzi ennek az anomáliának a súlyát, a ki a választásokért, noha neki is csak egy szavazata van, legnagyobb mértékben viseli a felelősséget, segíteni akart a tnjon. A kvalifikációs lisztából ki akaita hagyni a pályázó vallását. Ez az egyedül helyes megoldás. Mit tartozik az a közoktatási bizottságra a jelölésnél s a tanácsra a választásnál, hogy a pályázónak milyen a vallása. Minden iskolában, minden felekezetnek meg van a maga hitoktatója. A magyar irás és olvasás és a számtan tanításához pedig a vallásnak, a felekezetnek semmi köze nincsen.

Teljesen jogos és igazán liberális volt Bárcy tanácsosnak a javaslata. A javaslat azokban a közoktatási bizottságban egy szótöbbséggel megbukott. Őszintén sajnáljuk, hogy a közoktatási bizottság útját állotta annak, hogy a városházáról kiküszöböljék a felekezeti türelmetlenséget. A bizottság többsége határozatát azzal okolta meg, hogy ha a kvalifikációs kimu’atásból kihagyják a jelöltek vallását, akkor megtörténhetik, hogy felekezetnélküli tanító is kerül a város iskoláiba.

Nem akarunk most arról vitatkozni, hogy menynyiben jogos, vagy jogosulatlan ez az aggodalom, de rá kell mutatnunk arra, hogy a telekezetnélküliséget a király által szentesített törvény szankcionálta. Rá kell mutatnunk arra. hogy a vallásnak a kvalifikációs lisz'ába való fölvétele sem akadályozhatja meg, hogy felekezetnélküli tanító legyen a város iskoláiba. Áz illető tanítónak csak a választást kell megvárnia. Választás után mindjárt felekezetnélkülivé lehet, a nélkül, hogy öt a katedrájáról azért bármely hatalom eltavolithatná. Nem akarjuk ezzel a felekezetnélkülisé- get pártolni, mert a mi meggyőződésünk szerint is helyesebb, ha a tanító nem felekezetnélküli. De azt hisszük, hogy a . felekezetnélküliség terjeszkedésének megakadályozására alkalmasabb és biztosabb módot is lehet találni.

A választás mai rendjében sokkal komolyabb veszedelmet látunk. Annak a tendenciának, a mely a tanácsi választásokban már évek óta megnyilatkozott, már is veszedelmes eredménye van. Hogy a zsidó- vallásu tanítókat évről-évre mellőzték, az lett az eredménye, hogy a legidősebb tanítók mind zsidó-vallásuak s ha a tanács igy folytatja választásait, kizárólag zsidó-vallásu ideiglenes tanítói lesznek. Azt hisszük,