Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-27 / 17. szám

V. évfolyam.

Budapest, 1902. április 27.

17. szám.

Magyar Székesfőváros

KÖZIGAZGATASí HETILAP

Előfizetési ára;

Egész évre . » . . r .12 Kor.

Félévre.....................................6 Kor.

Szerkeszti és kiadja:

DR- BARTHA SÁNDOR.

Szerkesztőség JÉs kiadó:

IV. kér, Reáltanoda-utcza 5. szám.

A mulasztás.

A polgármester a héten szigorú hangú rendeletet adott ki, amelyben többek között a következőket mondja:

Tudomásomra jutott, hogy egyes hivatal- fönökök a hivatalból, szabályszerű Írásbeli bejelentés nélkül, egy-két napra egyszerűen elmaradnak, sőt az engedetem Írásbeli kérelmezésének mellőzésével több napi szabadságra is eltávoznak. Utasítom a hivatalfönököket a köte- l.zö szabályoknak és utasításoknak pontos megtartására s fölhívom, hogy Írásbeli bejelentés nélkül az elmaradástól tartózkodjanak és még az egy napra terjedő távolmaradásra is Írásbeli bejelentés utján kérjenek engedelmet.

Akik ismerik a városházi viszonyokat, azok tudják, hogy a rendeletre már nagy szükség volt. Csak épen az érdekelt tisztviselők nem akarják azt látni s most haragusznak a polgármesterre, hogy az ö mulasztásaikat észrevette s a nyilvánosság előtt számon kérte.

Alig van a világon fegyelmezetlenebb testület, mint a főváros tisztviselői kara. Tőlünk, akik mindenkor teljes elismeréssel voltunk a főváros tisztviselői karának képességei iránt s minden oldalról jött támadással szemben őszintén védelmünkbe vettük azt a tisztikart, amely kvalitás dolgában jóval fölül áll bármelyik minisztérium tisztviselökarán, nem veheti zokon senki, ha őszintén rámutatunk a hibáira is.

Meggyőződésünk szerint a polgármester nagyon helyesen címezte rendeletét a hivatal- főnökökhöz. Nemcsak azért, mert rendszerint a hivatal többi tisztviselője is úgy magyarázza a fegyelmet, amint azt tűnőkétől látja, hanem, mert már igazán tarthatatlan állapotok fejlődtek ki a városházán. Napokig hiába keresi a fél a hivatalfönököt, nincsen a hivatalában. Ha az ember kérdezősködik, különösen ha a kérdezősködő véletlenül városatya is, rendszerint azt a választ kapja, hogy a hivatalfönök hivatalos ügyben ide vagy oda ment. Ebben vagy abban a szakhivatalban van. Ha azután utána megy az illető, mert fontos és sürgős dolga van, csakhamar meggyőződik, hogy a személyzet kapott parancsra volt kénytelen az igazsággal ellenkezőt mondani, mert a hivatalfönök egy-két napja nem volt már a hivatalban, sőt a fővárosban sincsen. Hogy milyen mértékben demorizálja az ilyen eljárás az egész adminisz- trácziót, arról nem ákarunk bővebben beszélni. De hogy ez az eljárás már nem kivétel volt, hanem kezdett általánossá lenni, azt legjobban bizonyítja az, hogy a polgármester immár szükségesnek tartotta, hogy ezeknek a visszaéléseknek fejlődését energikus intézkedésekkel megakadályozza.

Ha a polgármester gondoskodni fog arról, hogy rendeletének érvényt szerezzenek az egész vonalon, ha a legszigorúbban ellenőriztetni fogja, hogy a hivatalfönökök rendeletének minden pontját szigorúan megtartsák, többet használt, mint akármilyen törvény, amely a közigazgatást akarja egyszerűsíteni. Mert nagyon régi igazság, hogy rendesen nem az intézményekben, hanem az emberekben van a hiba. Még az 1872. XXXVI. törvény keretén belül is másként lehetne igazgatni a főváros ügyes-bajos dolgait, ha az emberek nem azt keresnék, hogy mit lehet elhanyagolni a törvény rovására, hanem, hogy a törvény liberális magyarázatával s egy kissé több lelkiismeretességgel, hogyan lehet legjobban szolgálni a főváros és a nagy- közönség érdekét.

Az évek hosszú sora óta állandó a panasz, hogy a tisztviselők nem tartják meg a hivatalos órákat. A közgyűlésen is számos fölszóla-