Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-20 / 16. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902 április 20. is, hogy az óvodába azoknak a legszegényebb nép- 5 osztályhoz tartozó szülőknek a gyermekei kerüljenek, a kiknek gyermekeik otthon való gondozása nem áll módjukban. Ma azonban azt látjuk, hogy az óvodás gyermekek egy része nem ezek közül kerül ki, hanem a jobb középosztályhoz tartozó családokból, kiszorítva amazok egy részét, a kik az óvodába való felvételre első sorban tarthatnának igényt. Azt hisszük, hogy a felvételi dij és az óvodapénz behozatala, legalább részben, vissza fogja tartani azokat, a kik fizetni tudnának, s helyet fognak Így engedni a szegényebb néposztálynak. Ebből a szempontból még az is helyén lenne, ha az óvodapénzt magasabban állapitanók meg, mint az elemi iskolai tandijat. Egyelőre mégis elégségesnek találjuk, ha az óvodákra a szedendő dijak tekintetében egyforma rendelkezések lépnek életbe, s meg kívánjuk várni ennek az intézkedésnek a hatását. Természetesen azok a szülők, a kik fizetni nem képesek, a dijak alól ép úgy fel fognak mentetni, mint az elemi iskolában. A 2. § nál az elemi iskolákat és az iparrajzis- kolát kivéve, a többi iskoláknál a felvételi dij emelését hoztuk javaslatba- És pedig : a polgári- és a reál- iakoláknal 2 koronával, a felső kereskedelmi és a felsőbb leányiskoláknál 10 koronával. A felvételi díjnak ez az emelése összefüggésben van a javaslatnak azzal a tervezett intézkedésével, mely a tandíjmentesség kereteit kiterjeszti, s a melyről különben alább lesz szó. Itt csak annyit jegyzőnk meg, bogy a tandíjmentesség kereteinek lényeges kiterjesztésével szemben kívánatosnak és méltányosnak is látszik, hogy legalább a még igy is csekély felvételi dijat, a mely alól felmentésnek rendszerint nincsen helye, fizessék meg a tandíjmentes tanulók is. A felmentést részben az is indokolja, hogy a többletből fog fedeztetni a magasabb iskoláknál szokásos értesítők költsége is. A felvételi dij különben a javaslatba hozott kis emeléssel sem lesz túlságos magasnak mondható és pl. még a reáliskolánál is alacsonyabb, mint az a felvételi dij, a mit az állami középiskolában szednek. A felső kereskedelmi és a felsőbb leányiskoláknál pedig a felvételi dij ekkép a tandíjhoz mérve arányosabban lesz megállapítva. A 4. §-ban javasolt az a toldás, hogy a tanács a felvételi dij alól rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben való mentességet „az elemi iskoláknál az iskolaszéknek, a többi iskoláknál pedig az igazgatónak indokolt előterjesztése alapján“ adhatja meg, csak szentesítése egy, már úgyis fennálló gyakorlatnak. A 8. § on azt a változtatást tettük, hogy kihagyták belőle azt a rendelkezést, mely szerint az elemi iskolai felvételi dijak felerésze az illető iskolaszék gondnokának rendelkezésére bocsátandó a kisebb iskolai kiadások fedezésére és a szegény tanulók részére szolgáló könyvek és tanszerek beszerzésére. Ezt a rendelkezést mi megszüntetendőnek tartjuk, mert egyáltalában nincsen semmi létjogosultsága és pusztán csak egy régi szokás alapján áll fenn. Nincsen ugyanis semmiféle összefüggés, semmi arány egyfelől t?z említett rendeltetési czélra szükséges összeg mennyisége, másfelől az iskola látogatottsága és a beirási dijakból befolyó jövedelem között. Sőt ellenkezőleg, ott, a hol több a nagyon szegény tanuló, a hol tehát nagyobb a beirási dijakból fedezendő zükséglet, többet kell fölmenteni a beiratási dij alól is, vagyis kevesebb az abból eredő jövedelem, ügy hogy egyes helyeken kevés, más helyeken aránytalanul több a rendelkezésre álló összeg A hol kevés az összeg, ott az iskolaszék ugyanarra a célra külön előleget is kér. Sokkal helyesebb akkor, ha a szóban forgó egész szükséglet külön előlegből nyeri fedezetét, a szükséglet igénybevehető mértékét pedig valamely alapon (pl. a tandíjmentes növendékek száma arányában) megállapítjuk. A 11. §-nál, az elemi és a reáliskolákat kivéve, a többi iskoláknál a tandijak felemelését hozzuk javaslatba. És pedig: a polgári iskolánál, 20 koronával, a felsőbb leányiskolánál 40 koronával, a felső kereskedelmi iskolánál 80 koronával. A tandijak felemelését indokolja elsősorban a fővárosra az iskolák fentartásából háramló nyomasztó és mindig nagyobbodó teher, a melynek némi csökkentésre szolgálna a tandijak felemeléséből származó jövedelem-többlet. A reáliskolánál a tandíj felemelését nem javasoltuk, mert a mostani tandíj megfelel annak, a melyet az állami középiskolákban szednek. A polgári iskolában a tandijat valamivel emelhetőnek tartjuk, mert a polgári iskolai növendékek egy jó része úgyis azokból kerül ki, a kik a közép iskolából helyszűke miatt kimaradtak. Különben még a felemelés mellett is kisebb lesz a tandíj, mint a középiskolában. A felsőbb leányiskolánál a tandij emelését indokolja az iskola természete. Végül a felső kereskedelmi iskolákban még a felemelt tandíj is csak 2/3 része annak, a mit pl. a Kereskedelmi Akadémia felső kereskedelmi iskolájában szednek. Különben is, a tandijak emelésével szemben a tandíjmentesség kereteinek lényeges kiterjesztését terveztük, a mint az a szabályzati tervezet 18. §-ából kitűnik. Azt hisszük, hogy humánusabb intézkedés az, ha a tandíjmentesség kereteit kiterjesztve, azoknak, a kik a tandijat meg nem fizethetik, vagy csak nehezen fizethetnék meg, lehetővé tesszük, hogy gyermekeiket díjmentesen taníttathassák, mint ha alacsonyabb tandijat szigorúbb tandijmentesités mellett tartunk fenn. A tandíjmentesség kereteit pedig két irányban is kiterjesztetek, t. i. egyrészt felemeltük az adóczen- zust, másrészt leszállítottuk az előmenetelben kívánt mértéket. Eddig t. i. egész tandíjmentességet csak 22 koronánál, íéltandijmentességet 40 koronánál nem ma gasabb adó mellett lehetett nyerni. Ezt az adó-czen- zust az egész tandij elengedésénél 30 koronára, a fél- tandijmentességnél 60 koronára emeltük fel, s azonkívül ebbe az összegbe most nem számítódnék bele semmiféle pótadó, a mi az előbbi számítással szemben újabb könnyítést jelent. Hogy a czenzusnak részünkről javaslatba hozott felemelése mennyire terjeszti ki a tandíjmentesség lehetőségének határát, azt csak akkor mérlegelhetjük kellőleg, ha meggondoljuk, mennyi azoknak a jövedelmeknek a száma, a melyek egyrészt a 22 és 30 korona, másrészt a 40 és 60 korona közti adónak felelnek meg. A felső kereskedelmi- és reáliskoláknál a tandíjmentességhez megkívánt jeles előmenetelt átlagos jó előmenetelre szállítottuk le. A jól tanulásnak az utóbbi is elég mérteke. Azonkívül úgy nt, mint a többi iskoláknál is, az átlagos előmenetel megállapítását enyhébben bíráljuk el, mert még egyenlő számú érdemjegyek mellett is a jobb érdemjegynek megfelelő átlagos előmenetelt vesszük.
