Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-20 / 16. szám

4 fc—. szavazásnak az eredményétől függjön. Annyi az, mintha hazardjátékos módjára egy kátyára tette volna az egész vagyonát. Nagyhiba és bűn volt, hogy a főváros eddig is megtűrte ezt az állapotot. Meg kellett ezt szüntetni még akkor is, ha a terjedékegyezség változatlanul megmarad. Az uj rendnek másik vitális pontja a sza­bályozások alkalmával a magántelkekhez csatolt vagy a magánterekből elvett terjedékeknek a kártalanitása, illetőleg megváltása. A Magyar székesfőváros hasábjain már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel s a törvények alapján kétségtelen­nek tartottuk, hogy annak a hatóságnak van joga az eleső teijedékék árát követelni, amely a magán telektől elvett terjedők árát megfizeti. Ennek az igazságához szó sem férhet. Eddig terjedékegyezség alapján mind a két részét a megváltásnak a közmunkatanács telj esitette s a harminc év alatt állitólag néhány milliót ráfi­zetett. S ime most, hogy a főváros megakarja szabadítani ettől a nagyon rossz üzlettől, a közmunkatanács görcsösen ragaszkodik hozzá. A közmunkatanács főnökéhez a belügyminisz­terhez fordult, hogy a város határozatát semmisítse meg. Széli Kálmám belügyminiszter ugylátszik hajlandó is a dologérdemébe bele menni s a minap leiratot küldött a tanácsnak, a melyben fölvilágositást kér, hogy milyen alapon ment a tanács a törvény ellenére intézkedni. A tanács a kérdésre megfelelt. A magánépitési ügyosztály nagy fölirat tervezetet mutatott be s a tanács tagjai a legnagyobb élvezettel hall- gadták, hogy milyen nagytudással s minden kétséget kizáróan bizonyítja be a fölirat, hogy a város egy lépéssel sem ment túl a jogkörén. El is fogadtáka tervezetet. De még egy lépéssel tovább is ment a tanács. A föliratban egyúttal kijelenti, hogy ez tulajdonképpen a főváros ég a közmunkatanács között magánjogi viszony, a melyhez a belügyminiszter urnák semmi köze nincsen. Ha a közmunkatanács azt hiszi, hogy a főváros törvénytelenül és jogtalanul bitorolja a közmunkatanácsot megillető jöve­delmet, tessék neki az arra hivatott független bírósághoz fordulni. Őszinte örömmel üdvözöljük a tanács fér­fias, bátor és komoly elhatározását, meg kellett mondani őszintén és nyíltan, hogy a főváros közvagyonát nem fogja a város prédára bocsá­tani csak azért, hogy abból a közmunkatanács táplálkozhassék s hogy ott a kormány kegydij jellegű állásokat tarthasson az emberei számára. Semmi kifogásunk ellene, de tessék az állam pénzéből jutalmazni a hü szolgálatokat s ne a 1902. április 20 város pénzéből. Kíváncsian várjuk a miniszter döntését. Megtudjuk mi a jelentősége annak a három szónak, a melybe magát a belügymi­niszter takargatja. Megtudjuk, hogy mit hívnak Magyarországon jognak, törvénynek és igaz­ságnak. Próbavágás a sertésközvágóhidon. A héten a hentes ipartestület rendezett próba­vágást az uj sertésközvágóhidon. Minden körben nagy érdeklődéssel várták a próbavágás eredményét. Eddig is volt már néhány próbavágás, de akkor egy tulaj­donosnak a sertéseit vágták le, a közvágóhídon már néhányszor gyakorolt legények. A közvágóhíd igazi megbízhatóságának azonban a szerdai próbavágás volt a fokmérője. Szerdán a hentesmesterek a saját legé­nyeikkel vonultak ki s úgy rendezték a vágást, ahogyan május elsejétől tényleg történni fog. Az eredmény nemcsak kielégítő, hanem megle­pően jó volt. Közel száz henteslegény látott a munká­hoz. Egy sem látta közülök még soha a közvágóhidat, legnagyobb része pedig soha semmiféle közvágóhidat nem látott. Mikor megkezdték a munkát még azt sem tudták, hogy az emelő darut hogyan kell fölemelni vagy leereszteni. Néhány perez múlva úgy ment a munka, mintha a hentes legények mindig a közvágóhídon dolgoztak volna. Pedig a hentesmesterek bizonyos tűntető szán­dékkal mentek a közkágóhidra. A legnehezebb serté­seket vásárolták össze s hogy az élősúly eben tün­tessenek direkt vemhes sertéseket hajtatlak a közvágó­hidra. Hasztalan volt azonban minden törekvésük A közvágóhíd berendezése annyira tökéletesnek bizo­nyult, hogy még azok is, a kik eddig szóban és Írás­ban a legerősebb hajszát indították a közvágóhidi in­tézmény ellen, kénytelenek voltak elismerni, hogy a közvágóhíd minden tekintetben megfelel a rendelteté­sének. Maguk a hentesmesterek kijelentették, hogyha betanult személyzet végzi majd a munkát, nem lesz semmi baj, semmi akadály. Csak az az élősúly ne volna mondták a legdühösebb hentesmesterek is, akkor már megbarátkoznánk a közvágóhiddal is. Azt hisszük? hogy ha látni fogják a gyakorlatban, hogy az élősúly" ban való eladásnál sem olyan fekete az ördög, mint a minőnek most festik, ha látni fogják, hogy az élő­súlyban való árusításnál is megvédhetik a hentesmes­terek a maguk jogos érdekeiket, csak éppen a mit eddig kilóban fejeztek ki, azt fillérben fogják kifejezni, megfognak barátkozni az élősúlyban való vásárlással is. Nem olyan veszedelmes az. Közgazdasági jelentő­sége pedig annyira fontos, hogy attól a hatóság el nem térhetett. A szerdai próbavágás alkalmával négy katlannál százhuszonkilencz sertést másfélóra alatt szúrtak le, i * tisztítottak meg és vágtak ketté. Tehát bebizonyosodott MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

Next

/
Thumbnails
Contents