Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-20 / 16. szám

V. évfolyam. Budapest, 1902 április 29 16. szám.

KÖZIGA ZGATA SI H ETIL.4P

^LC FIZETÉSI ára;

^SZERKESZTI ES KIADJA :

SZERKESZTŐSÉG jts KIADÓ J

Egész évre . » . . r »12 Kor. Félévre

.......................................6 Kor.

DR- BARTHA SÁNDOR.

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Jog, törvény, igazság.

Nagyfontosságu kérdésben kell legközelebb döntenie a belügyminiszternek. Igazságot kell tennie a főváros és a közmunkatanács között. Nagydologról van szó, mert a döntés életbevágó a fővárosra is a közmunkatanácsra is. Szerencsére tisztára elvi kérdés, a melyet nem kom- pdkál s r,em befolyásol semmiféle magánérdek.

Többizben foglalkoztunk már azzal a dologgal, hogy a főváros a közmunkatanácscsal harminc évig tartott terjedék egyezséget fölbontotta, illetőleg nem hosszabbította meg. Ismertettük azt is, hogy a városi tanács az uj rendnek megfelelően, hogyan állapította meg a fővárosi hatóságok jogkörét. A tanács megszüntette mindazt a szokást, amely a két hatóság működésében éppen a terjedék-egyezség alapján kifejlődött s szigorúan, a törvény betűjének megfelelően körvonalozta a hatásköröket.

A tanács rendelkezésének fontosabb része, hogy a jövőben az olyan építésekre, a melyek semmiféle szabályozást nem érintenek, nem hab gat ja meg a közmunka tanácsot, hanem mint elsőfokú hatóság meghozza a határozatát s az ügy csak akkor kerül a közmunkatanácshoz, ha a fél megfölebbezi. Nem keressük most, hogy milyen alapon honosodott meg az a szokás, hogy az elsőfokú hatóság már határozata meghozása előtt meghallgatja a másodfokúira tóság véleményét. De, kétségtelen, hogy ez az eljárás egyenesen arcul csapása minden jognak és törvénynek s jogtalan megkárositása a közönségnek, mert a feleket megfosztja attól a jogtól, hogy a rá nézve sérelmes Ítélet ellen egy másik független fórumon keresse az igazát. A közmunka tanácsot, amely már az elsőfokú Ítélet meghozása előtt írásba foglalta a maga véleményét, független másodfokú hatóságnak ni nem ismerhetjük. Ez az egész eljárás ellenkezett minden joggal s Budapest specialitása volt. A közigazgatási hatóságok előtt gyakran nagyobb vagyoni érdekek forognak kockán, mint a birság előtt levő ügyekben. S a pörrentartás any- nyira szigorú ebben a tekintetben, hogy még- a?t sem engedi meg, hogy a másodfokú ítélet meghozásában részt vegyen az a biró, aki részt vett az ügy elsőfokú megítélésénél.

S ez természetes. A fölebbezésnek az a célja és rendeltetése, hogy a magasabb fokú fórum azt döntse el, vájjon igaza volt-e az alsóbbfoku fórumnak. Az építési ügyekben tehát a közmunkatanácsnak azt kell eldöntenie, hogy jogos, törvényes, igazságos volt-e a városi tanácsnak az ítélete. De hogyan fogadjuk el igazság s megbízható bírónak azt a hatóságot, a melynek véleménye alapján az elsőfokú hatóság Ítélkezett. Hisz valóságban a közmunka- tanács, mint másodfokú hatósága saját véleményét bírálta fölül.

S ha még figyelembe vesszük, hogy a közmunka tanácsnak tagja az a belügyminiszteri tanácsos, aki a harmadfokú Ítélet meghozásakor a referens, úgy joggal konstatálhatjuk, hogy a főváros közönsége életre-halálra ki volt szolgáltatva a közmunkatanácsnak, hogy a közmunkatanács a világ egyetlen fóruma, amely néha ekzisztenciák fölött Ítélkezik, anélkül, hogy ítéletét meglehetne fölebbezni. Mert a fölebbe- zéseknek mostani formája csak arra való, hogy módot adjon a feleknek a bélyegek nagyobb mértékű fogyasztására. S ez a hatóság, a melynek Ítélete szent és csalhatatlan tulajdonképpen egy nagy tagú bizottság, a melynek nincsen törvénye, nincsen paragrafusa, hanem szavazás utján dönt, úgy ahogyan az esetleges többség összeverődött. Megdöbbentő és kétségbeejtő, hogy a polgárságnak gyakran egész vagyona egy ilyen