Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-13 / 15. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. április 13 hogy a jövő esztendőben már az uj törvény alapján válaszszunk. Ma tehát a kérdés csak az lehet, vájjon helyes és észszerü-e nagy apparátussal komoly akciót indítani a mai rend ellen, amelyet a törvényhozás előreláthatólag egy esztendőn belül megdönt. Ne azt keressük azonban, hogy csinálhatunk-e botrányt, hanem, hogy használhatunk-e vele a köznek, szolgáljuk-e vele a főváros közérdekét. Meggyőződésünk szerint nem. Semmiféle akció a mai rend keretét a mostani törvény alapján, amelyet jogerős közigazgatási bírósági döntések erősítenek, megdönteni nem lehet. Nem tudjuk, hogy van-e ma olyan városatya, akinek olyan számadási viszonya lenne a fővárossal, amelynek alapján a formai inkompatibilitást is meg lehetne állapítani. Ha van is, azokat sem lódítják ki a városatyai székből. Fájdalom, erre is van már tapasztalatunk, van jogerős döntésünk. Elegendő a szerződést egy strohmannra átruházni s mentve a mandátum. Mindnyájan tudjuk, hogy ma is divatos a stróhmannal való pályázás. Egy idegen pályázik s megkapja a munkát. Többet azután nem is törődik a dologgal. A müvezetöség nem is vele tárgyal tovább, hanem a városatyával. A városatya szállítja a saját műhelyéből, a saját embereivel a munkát, maga egyezkedik, tárgyal a kivitelre vonatkozólag s a névleges vállalkozó csak a számlán szerepel. De ott már csak iga- z. n névleg, mert a számlára a pénzt már a városatya, vagy annak megbízottja veszi föl. A mai törvény alapján ilyen mederbe terelődnék az egész inkompatn ilitás. Már pedig meggyőzödé ünk szerint ennél sokkal jobb, sokkal tisztább és megbízhatóbb, ha maga a városatya vállalkozik, legalább viseli a felelősséget is Ma azonban csak a hasznát látja a vállalkozásnak s mivel senkinek felelősséggel nem tartozik, a titkos műhelyben sokkal bátrabban operálhat. Az ilyen rendezésből nem kérünk. Mi nem botrányt akarunk, hanem a dolgoknak komoly, alapos rendezését. Nem elégszünk meg olyan akcióval, amelynek előreláthatólag nem lehet más célja és eredménye, mint egyeseknek kellemetlenkedni. De igenis követeljük, hogy az uj fővárosi törvényt mielőbb léptessék életbe s hogy az uj törvény akadályozza meg azt, hogy egyesek jó üzletek kötéséie használhassák föl a közönség bizalmának a mandátumát. Az uj törvénynek első sorban a mindenki által ismert, de stróhmanokkal takart üzleti vállalkozást kell kiirtania a törvényhatóság terméből. Négy fölebbezés. Hiába való volt a magánérdeknek minden erőfeszi- tése, hiába vett szolgálatába a magánérdek minden fegyvert, a törvényhatóság termében a közérdek fényes győzelmet aratott. Azt hittük, hogy a közgyűlés megnyilatkozása végre észre fogja tériteni azokat az urakat, akik az akció élén állottak s megfogják érteni, hogy a magánérdek, vagy kerületi érdek nem döntheti romba a közérdeket. Hisz azok az urak a fővárosnak polgárai is, nekik is érezniök kellene, hogy mivel tartoznak a közérdeknek. Ugylátszik, hogy nem tanultak a közgyűlés határozatából s azt hiszik, hogy a kormánynál ki lehet járni a magánérdek megvalósítását a közérdek rovására is. Nem hisszük. Lehetetlennek tartjuk, hogy az a belügyminiszter, aki csaknem valamennyi leiratában éppen arra figyelmezteti a várost, hogy a közigazgatásban ne engedje úrrá lenni a váltakozó érdekcsoportok ötletszerű akaratát, konkrét esetben ő portálja az érdekcsoportokat, a közérdek kárára. A sertés-közvágóhidról, illetőleg a közvágóhíd szabályrendeletéről szólunk. A közgyűlés nagy többséggel elfogadta a szabályrendeletet. Nem is tehetett mást. A közel öt millióba került közvágóhidat május elsején meg kell nyitni. Két hét múlva tehát már meg kell nyitni a közvágóhidat s elég baj, hogy még ma sincsen jóváhagyott szabályzat, mert már nagyon itt volna az ideje, hogy a megnyitással kapcsolatos szervezést és előkészítést végrehajtsák. Igaz, hegy az ügyosztály megtette már az összes előkészületeket, de azokat már végre is kellene hajtani. A közgyűlés határozata ellen négy fölebbezést adtak be : Az ó-budaiak arra kérik a belügyminisztert, hogy nekik öt évi átmeneti időt adjon. Tehát rést akarnak ütni a közvágóhíd kötelező használatán. Maga a kérelem eléggé bizonyítja, hogy itt csak néhány ember akar látszólagos érdemeket szerezni az érdekelt iparosok előtt. Hisz öt év múlva ugyanolyan nehézségekkel kellene megküzdeniök az ó-budaiaknak, min most. Öt év múlva sem lesz közelebb Ó-Buda a Ferencvároshoz s ha most megromlik a hús, amig a közvágóhidról Ó-tíudára viszik, megfog az romlani öt év múlva is. S ha akkor nem fog megromlani, nem romlik meg ma sem. Maga az a tény, hogy az ó-budaiak csak öt esztendőre kérnek privilégiumot, legjobban bizonyítja, hogy ők csak különös kedvezményt kívánnak a maguk számára anélkül, hogy bárminő közszükség azt megokolttá tenné. Az ó-budaiak nagy bölcsen úgy okoskodnak, hogyha nekik sikerülne menekülniük az általános kötelezettség alul, akkor elláthatnák hússal a pesti henteseket is. Az bizonyos, hogy a néhány ó-budai húsvágó nem győzne eleget vágni a pestieknek, de a közvágóhidat becsukhatná a város. A másik fölebbezést a hentes-ipartestület adta be. Az ipartestületnek két kérelme van: Az élősúlyban való árusításnak s a dara-etetésnek az eltörlése. Tulaj-
