Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-13 / 15. szám

1902. április 13

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

5

donképpen egyiknek sincsen köze a közvágóhidhoz. Az élősúlyban való eladás meg fogja szüntetni azt a rettenetesen sok visszaélést, amely ma a sertésvásárokon van. A dara-etetés megtiltásának az lenne az eredménye, hogy már hizlalóra fogott sertést nem hajtanának a vásárra. Aki valaha csak egy darab sertést hizlalt, tudja, hogy az otthon darával etetett sertés a szemes kukoricát meg nem eszi, meg sem tudja enni. Széli Kálmán belügyminiszter köztudomás szerint jó gazda, igy őt a hentesek tfrázisokkal félre nem vezetik.

A harmaíU^* fölebbezők a kőbányaiak. Ők már aztán mindent akarnak. Vásárdijmentességet, a közvágóhíd kötelezettsége alul való menekülést. Vezérük Saly rendőrtanácsos. A rendőrtanácsos urnák könnyű sora van, Mint állami hivatalnok, soha egy fillérrel sem járult a községi adóhoz, amiből a közvágóhidat építették. Ő nem tudja, nem érzi, hogy mi az a községi adó. Keveset érinti, ha ezer százalékra emelik is föl a községi adót. ő nem járul hozzá, az ö pénzéből egy fillér sincsen benne. Neki idegen pénz a községi adó, könnyen is bánik vele. Ha az egész öt millió befektetés elvész is, neki egy fillérje sem bánja. De rendőrtanácsos ur, nekünk drága ám az|az öt millió, amit a polgárság verejtékes adójából fektettek be. Nekünk adófizető polgároknak nem közömbös, hogy mekkora az adónk, mi jogosan tiltakozhatunk az ellen, hogy adót nem fizetők olyan veszedelembe sodorjanak egy közintézményt, amelynek az árát az adózók fizetik meg. Elég képtelen dolog, hogy a törvényhatóságban olyan emberek ülhetnek, akik községi adót nem fizetnek s igy nem is érzik, nem is tudják, hogy mit követel az adófizető polgárság érdeke.

A negyedik fölebbezést végül a szalámi-gyárosok produkálták. Nem mondanak egy betű újat sem. Megismétlik azt, aminek a tarthatatlanságát már a polgármester kimutatta.

Kíváncsian várjuk a belügyminiszter döntését. Látni fogjuk, hogy komoly törekvésere a kormánynak, hogy a közérdek rovására törő érdek-csoportok érvényesülését érvénytelenné tegye.

A városi mérnökök akciója.

A fővárosi törvény tervbe vett reviziója elé különösen nagy reménységgel néznek a főváros mérnökei, akiknek tagadhatatlanul a közérdek ellenére a főváros háztartásában ez idő szerint jóval kevesebb vezető szerepünk van, mint amennyi őket működési körük fontossága szerint méltán megilleti; s a kik első sorban, lépten-nyomon leginkább érzik azt a visszásságot, mely előáll mindenkor, amidőn szaktudás t igénylő, nem egyszer bonyolult technikai kérdésekben a laikus ügyosztály vagy tanács kénytelen á 11 á s t foglalni, határozni, sőt ezért még felelősséget is válalni.

Nyilvánvaló, hogy a fővárosi adminisztratió helyességének és tökéletesedésének nagy érdeke, hogy ebben a nagy apparátusban minden ember a m a g a helyére legyen beosztva. Pedig ebben — az annyiszor vitáit nyugoteuropai városokkal szemben — ugyancsak maradi állapotok vannak nálunk. Mig más nagy államokban a haladó korral, mindenütt siettek a technikus erőt az állam és közigazgatás gépezetébe minél nagyobb mértékben bevonni, addig nálunk a technikus ma is majdnem teljesen ismeretlen.

Az, hogy ma már a mérnök nem lehet olyan univerzális szaktudós, mint amilyen pl. az egyetemi orvos, s hogy a technikán külön gépészeti, építészi, ut, vasút, és hídépítési, vegyészi és elektrotechnikai fakultás és ezekre külön-kölön oklevél van, ezt még a legtöbb „intelligens“ lateiner ember sem tudja. Csakis igy eshetik meg, hogy amagas építési- osztály vezetője nem építész, hanem mérnök’ Nagy kérdés, hogy azok a7, ismerete-1 technikai b I- lépések, a főváros megannyi helytelen szabályozása, „város építési“ (?) intézkedései ugyanígy alakú tak volna-e, ha a fővaros bonyolult administrátiójának egész vonalán, műszaki ügyekben a műszaki ember, még pedig a kellően qualifikált műszaki ember érvényesülhetne ? Az érvényesülés, s az ügyek- tisztultabb és helyesebb irányba leendő terelése pedig csak úgy képzelhető, ha először a technikust a maga helyére állítják, földmérési dolgokat ne vezessen gépész mérnök ; viszont magas épitési teendőket ne bízzanak utépitőmérnökre. Másodszor állítsák végre a szakügyek élére magát a szakembert, s adjanak helyet a technikusnak a tanácsban.

Ezek azok a kérdések, melyek a főváros mérnökeit, de meg a főváros ügyeit ismerő szak- és nem szakembereket is újabban mindinkább foglalkoztatják. A „magyar mérnök és épitészegylet“ felkarolva a főváros műszaki ügyeinek érdekét, memorandumot dolgozott ki, hogy a fővárosi törvény revi- siójába mikép lenne a közérdek szempontjából a mérnöki hiv. administratiójának szervezése leghelyesebben beillesztendő. Ebben főleg a qualifikatiónális törvény oly módosítását javasolják, hogy az egyik alpolgármesteri állás, s a műszaki ügyekkel foglalkozó ügyosztályokat vezető tanácsnoki állások mindenkor csakis mérnökökkel töltessenek be.

Ezt a javaslatot a mérnök-egylet küldöttségileg már hetekkel ezeiőtt átnyújtotta a nelügyminiszternek, s a fővárosi mérnöki hivatal tagjai az abban foglalt alapelveket elfogadva, a héten gyű est tartottak s elhatározták, hogy az akciót a fővárosi mérnökök nevében is támogatják.

Egy teknikus