Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-12 / 2. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. január. 12. szerzett tapasztalatoknak gyümölcsöztetéseképen, részint a mai közgazdasági állapotoknak, különösen a lakásviszonyoknak megfelelően és végre a nagyszabású, úgyszólván európaszerte páratlan berendezésű vízművekbe fektetett és még okvetlenül befektetendő nagy költségeknek jövedelmezősége szempontjából létrejöttek, illetve előállottak. Ilyen lényeges rendelkezésről tesz mindjárt tanúságot az életbelépő szabályrendelet 1. §-a, mely ellentétben a jelenleg gyakorlatban levő szabályrendelettel, a melynek alapján a vízművek igazgtaósága csak az ingatlan tulajdonosának kivánatára látja el annak ingatlanát vízzel, — az uj szabályrendelet feltétlen kötelességévé teszi az ingatlan-tulajdonosoknak a vízvezetéki víznek háztartási, illetve élvezeti célokra való használatát. Sokszor hangoztatott és általánosan ismert bajnak, nevezetesen, hogy a rossz karban levő házi felszerelések miatt a vízművek vizének egy része használatlanul és dijazatianul elfolyik, iparkodik elejét venni a szabályrendeletnek Il-ik szakasza, melyben a magánvezetékek elkészítésére és fentartására ád utasításokat. A régi szabályrendelettel is megkívánt hatályos felügyelet és ellenőrzésnek további biztosítása mellett az uj szabályrendelet tüzetesen megszabja a felszerelésekkel foglalkozó iparosoknak teendőit és egyúttal tájékoztatja az ingatlan-tulajdonosokat, hogy az általuk megbízott felszerelő iparosoktól milyen munkát követeljenek. És mivel az utczai közcsővel összekötendő ingatlan házi főcsövének belső átmérőjét a jövőben a vízművek igazgatósága fogja megállapítani, eleje vétetik annak, hogy a jövőben az összekötő-cső kis mérete miatt vízhiány álljon elő, a mi ma, különösen a nagyobb, 3—4 emeletes bérházaknak felsőbb emeletein mindennapi eset volt Megemlítésre méltó rendelkezése továbbá az uj szabályrendeletnek, a magán-vezetek elzárására vonatkozó intézkedés. A vízvezetéket ugyanis a lakófelek használatára állandóan nyitva kell tartani s csak kivételes esetekben, közbiztonsági szempontból, vagy a fagy ellen való védekezés czéljából szabad elzárni, még pedig az utóbbi czélból csak éjnek idején. A házi felszerelések és vízhasználat felügyeletéről és ellenőrzéséről is eltérő módon intézkedik az uj szabályrendelet, amennyiben mig az érvényben levő, a felügyelet és ellenőrzés gyakorlását a napnak bármely órajában megengedi, addig az uj szabályrendelet szerint reggeli 9 órától esti 7 óráig terjedő időre kor* látoztatik. Legnagyobb eltérés mutatkozik azonban a viz- dijra vonatkozó rendelkezésekben. Ugyanis a régi szabályrendelet szerint a főváros egész területén, akár el volt látva az ingatlana vízmérővel, akár nem, minden egyes ingatlanra viz- dij-átalány vettetett ki és a vízmérő által jelzett adatok alapján az év végén kiszámíttatott, hogy tényleg mily nagy volt a fogyasztás és ehez képest mily ösz- szegü vizdij terheli a tulajdonost. Ha ezen vízmérővel jelzett fogyasztás után kiszámított vizdij meghaladta a már kivetett átalányt, a különbséget a tulajdonos túlfogyasztási dij czimén köteles volt utána fizetni, ha azonban az év végén kiszámított vizdij kevesebb volt az átalánynál, a tulajdonos visszatérítésre igényt nem tarthatott. Az uj szabályrendelet alapján mindazon ingatlanok, melyek vízmérőn keresztül nyerik a vizet, vizdij átalánynyal egyáltalán meg nem terhelhetők és csak a vízmérő által mutatott tényleges fogyasztás szerint fizetik a vizet. Különbözik az uj vízvezetéki szabályrendelet a régitől különösen abban is, hogy az uj szabályrendelet még ott is, hol a kötelező vízhasználat miatt átalányozási rendszert ir elő, módot nyújt, illetve jogot ád az ingatlan-tulajdonosoknak arra, hogy a ki ez átalányozással nem volna megelégedve, vizdij át a tényleg szolgáltatott viz mennyisége szerint fizethesse, illetve, hogy vízmérőnek a felállítását kívánhassa. De magában az átalányösszegnek kiszámításában is vannak igen lényeges eltérések. Az uj szabályrendelet értelmében a régi szabály- rendeletben említetteken kívül a kifolyó csapokkal felszerelt udvarok is vizdij átalánynyal terhelendők, még pedig a szilárd burkolattal ellátott udvarok négyszögméterenként 4 fillérrel, a burkolatlan vagy kavicsolt udvarok pedig négyszögméterenként 2 fillérrel számítva. — Az udvarok eddig átalánynyal megterhelve nem voltak. Azon helyiségekért pedig, melyek vendéglők, kávéházak, szállodák czéljaira szolgálnak, valamint a vendégek által üdülő, vagy tartózkodási helyül használt udvarokért és kertekért az évi vizdij átalány egység hatszorosa, azon helyiségekért pedig, melyek klubbok, kaszinók, társaskörök czéljaira szolgálnak, valamint a tagok által üdülő, vagy tartózkodási helyül használt udvarokért és kertekért és a boltokban gyakorolt vizet fogyasztó iparüzlete ;ért az évi vizdijáta- lány egység háromszoros összege fizetendő az esetben, ha tulajdonosaik nem vízmérőn keresztül, hanem vízmérő felállítása nélkül óhajtják a vizet nyerni. A régi szabályrendelet ilyen választási jogot a tulajdonosnak nem engedett, mert feltétlenül kötelezte a vízmérőnek felállítására. Nevezetes újításra mutat az uj szabályrendeletnek ama rendelkezése, mely hasonlóan az adó megállapításával fennálló eljáráshoz, megengedi bérházaknál az üresen álló lakheJyiségek után kivetett vizdij- nak a törlését. Lényeges különbséget mutat az uj szabályrendelet a régihez képest abban is, hogy a végrehajtás körül eljáró hatóságokat teljesen eltérő módon határozza meg, mig eddig a tanács, közgyűlés és a belügyminisztérium képezte a fórumokat, a jövőben a közgyűlésnek, mint fórumnak kihagyásával, az elöljáróság, tanács és a belügyminisztérium lesznek az eljárásra hivatott hatóságok. A közönségre igen nagy fontosságú az uj szabályrendeletnek azon rendelkezése, mely szerint a fizetési határidőknek elmulasztása esetében az esedékes vizdijak után 5 százalékos késedelmi kamat fizetendő. — Ez ideig a vizdijak után késedelmi kamatot nem szedtek. Végre változásokat tartalmaz az uj vizdij szabály az egységárak megállapításánál, amennyiben szemben a régi vizdijakkal
