Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-04 / 5. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. február 4. eddig csináltak, az mind helytelen volt és most mást kell tenniök ? Méltóztassék csak egy tanácsnok urat is mondani, aki hajlandó volna a saját ügyosztályának a személyzete tekintetében leszállítás iránt előterjesztést tenni. Azonkívül egyik sem tudná a tanácsnokok közül, hogy mit csináljon, mert azt sem tudja, hogy volta- képen mit kivánunk tőle Ellenben, amit én mondok, hogy legyenek bizottságok, amelyek foglalkozzanak az ügyosztályokkal, amelyek dolgozzanak, tervet csináljanak és meghallgassák a tanácsnokokat, tisztviselőket stb , igy könnyen tehető javaslat. Ezzel a különbséggel állunk mi egymás mellett, hogy az én tervem szerint nem a tanácsnok ur, hanem a bizottság vállalná el mindenre nézve a morális felelősséget. Az első dolog a felett tárgyalni és avval tisztába jönni, hogy mily irányban iduljanak el a tárgyalások ? De nem az, hogy mi felett és mily kérdésre nézve. Ez lehet a második kérdés, amit ma, esetleg holnap már sürgősen megállapíthatunk, de mindenesetre csak akkor, hogy ha a bi- zotiságok már meg vannak. Kettőnk közt nincs félreértés egy dolog iránt s ez az: hogy a kormánynyal való érintkezést közvetítő bizottság azonnal küldessék ki. Már pedig e kérdés körül forog a mi egész küldetésünk. Amint az a bizottság azzal a válasszal jön le, hogy a kormánynyal való minden érintkezés lehetetlen, akkor nagyon röviden lehet a küldetésünket befejezni, mert nem fog egyéb hátramaradni, mint hogy a házbéradó és más adófelemeléseket hozzunk javaslatba. De ez a kérdés még más okból is döntő fontosságú a mi tanácskozásainkra. Fontos ugyanis a kérdés a személyzet szempontjából a részben, hogy az állam pl. más adórend szert akar-e behozni? vagy esetleg a katonai állítás kérdésében segédkezet akar e nekünk nyújtani ? Csak ezen kérdések tisztázásával lehet esetleg a személyzet reductiójáiól szó, ami annyit jelent, hogy a kormánynyal való érintkezés az összes tárgyalásainknak fundamentuma. Ettől eltekintve azonban vannak saját hatáskörünkben is dolgok, a melyeket különállóan lehet megoldani. Már most méltóztattak hallani, hogy Tenczer Pál ur szívesen vállalkozik a közoktatási ügyekben való résztvételre ; ugyanő azonban mér a bettermen tel nem foglalkoznék. Azért lettek ezen bizottság tagjai is úgy megválasztva, hogy ki-ki a saját szakképzettségének megfelelőleg választhasson azon ügyosztály munkakörének megvizsgálása közt, a melyik neki legjobban megfelel. Csak az az egy a kérdés tehát, hogy akarunk-e dolgozni, de hozzá teszem, hogy nem a tanácsnok urakkal, hanem önön magunk. Azokat a pontokat, a melyeket a kormánnyal tárgy altatni akarunk, még ma vagy holnap meglehet állapítani s azután, hogy ha azt határoztuk el, hogy csoportonkint fogunk tárgyalni az áll előttem, a jövő teendőjének, hogy 3—2 ember, a ki az ügyosztályokkal fog foglalkozni, elmegy a helyszínére és hozzáfog a munkához és aztán ide hozza nekünk a concrét előterjesztést. A másik javaslat szerint a tanácsnokok dolgoznának nem pedig mi. . . Steiger Gyula: O.yat talán még sem érdemeltem meg, hogy szavaim olyan absurdum gyanánt állíttassanak oda, hogy én a tanácsnok urakat akarom a munkára kötelezni s ők kérdezzenek minket meg, hogy mit akarunk. Én csak azt mondottam, hogy czélsze- rünek találom a tanácskozás menetének azon sorrendjét, hogy a tanácskozás közben, a mely kérdést tárgyalunk az illető tanácsnok urat behívnánk és azt mondanán', hogy micsoda számok lehetnek azok melyek az ügyosztály számítása szerint 1902-re a budgelbe be- állitandók lennének. 1902-ben a reformokkal úgy sem lehet semmi, mert azoknak legnagyobb része törvényhozási intézkedést igényel, a mi pedig addig idő rövidsége miatt nem volna keresztülvihető. Addig pedig, mig ezeket el nem intézik, várni nem lehet. A bizottság meg fogja hallgatni az előadót, a mi természe- szetes is, mert a számokat senki más, mint az ügyosztály-vezető tanácsnok ur előadni nem tudja. Ő azután a kiadások és bevételek tekintetében megadná a szükséges egybeállításokat. Javaslatomat méltóztassék azután vagy elfogadni vagy el nem fogadni. Én csak nem helye eltem a tárgyalás oly menetét, hogy az albizottságok a helyszínére az ügyosztályokba menjenek el. Ki vagyunk küldve harminczan, következőleg a morális felelősséget mindnyájunknak kell viselnünk. Albizottsági tárgyalásokra én a magam részéről ennélfogva nem kérek és nem is adok senkinek sem megbízás^, mert nem helyeselhetem, hogy három tag viselje a felelősséget harmincz helyett. A múltban is volt egy ilyen vizsgálat. Azon az ügydarabokat is a legkisebb detailig átvizsgáltuk még sem lett az egész vizsgálatnak semmi eredménye. Egyébként, hogy ha az uraknak az a meggyőződésük, hogy a Po'ónyi ur által javasolt eljárás a czélhoz vezetőbb, én annak nem akarok útjában állani, csak a felelősséget akarom magamról elhárítani. Mert arról méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy még azon reformokat is, a melyek a saját autonom, jogkörünkben megtehetők, bizonyos szerzett jogok foly tán azonnal életbe léptetni nem lesz lehetséges. Ezek voltak az én aggályaim. Indítványt nem is tettem de úgy a tárgyalások fonalát nem lehet vinni, hogy már a tárgyalások elején a külön vélemény ad absurdum állíttassák oda. Ezért voltam bátor felszólalni. Polónyi Géza: Ha a bizottsági tag ur úgy képzeli, hogy a tanácsos urnák bizonyos matériáiét terjesszenek elő, akkor már ez az indítványa már elkésett, mert hisz a pénzügyi bizottság már elhatározta, hogy ezen egész vizsgálatot ne a tanácsnokok, hanem ez a harminczas bizottság vegye a kezébe. Mandátumot pedig az albizottságoknak ez a bizottság feltétlenül adhat, mert az csak azt jelenti, hogy a helyett, hogy harminczan mennénk el az ügyosztályba, elmennek hárman Különben ki kell jelentenem, hogy ne kém nem volt czélom a bizottsági tag urnák bármely tekintetben is bármely javaslatát ad absurdum odaállítani, sőt az ellen sincs semmi észrevételem, ha a tárgyalások tekintetében a bizottsági tag ur javaslatával esetleg própát t sznek. Ludvigh János: Tisztelt Bizottság ! Én azt hiszem, hogy a siker szempontjából a tárgyalás gyorsítására nézve lehetőleg a praxist kell követnünk s enek folytán oda kell hatnunk, hogy ezen két nézet egymással lehetőleg egyesittessék. Nézetem szerint Polónyi ur azt az álláspontját, hogy a tárgyalásoknál a tanács közegei teljesen igénybe ne vétessenek, osztani nem lehet. Én más nézetben vagyok a székesfőváros közegeiről. Azon nézetben, hogy a közgyűlés és a bizottság intentiójához képest a közegek tőlük telhetőleg
