Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-02-04 / 5. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1901. február 4í* közvetlenül elérhető megtakarításokról tesznek nekünk javaslatokat, ezek alapján mi határozhatunk és ennek az 1902. évre más hatása is lehet. Egy másik dolog, hogy a kormánynyal azonnal érintkezésbe lépjünk azon dolgok tekintetében, amikre Polónyi ur utalt. Ez a második teendő azonnal meg­tehető. Rövid idő alatt a szakosztályok vezetői azon helyzetben lehetnek, hogy nekünk előterjesztéseiket megtehetik, a kormánynyal pedig párhuzamosan lehet akár rögtön tárgyalásokba bocsájtkozni s igy azonnal bizonyos praktikus gyakorlati előterjesztéseket lehetne a közgyűléshez tenni. A rendszer egy nagyon fontos kérdés. A főváros lakossága nem várhatja tőlünk azt, hogy hebehurgyán beszéljünk erről s igy lehetetlen, hogy az már 1902-re megoldassák. Fő feladatunk elhárítani azon veszélyt, hogy a közterhek 1902-re felemeltessenek. Ami azt illeti, hogy a kereskedelem és ipar istápolásából bő­vebb forrásokat nyissunk a fővárosnak, az is oly dolog, hogy abból azonnal gyakorlatilag érezhető eredményt elérni nem igen lesz lehetséges. A kereskedelem és ipar pártolása a fővárosnak eddig is érdeke volt, a jövőben pedig még inkább az lesz. Eddig a főváros nem állott feladatának magas­latán. De én azért az egész kérdést nem tartom a jelen bizottság hatáskörébe és feladatához valónak. Ha e kérdést meg akarják oldani, akkor a főváros küldjön ki eg} közgazdasági bizottságot, amely ne engedje meg,' hogy oly tarifák létesüljenek, a melyek a fővárosi káiositják. E bizottság a kereskedelmi és ipari érdekeltek kívánságát amikor tárgyalni fogja, azt kellőleg támogathatja és oda hathat, hogy a fő­város mint nagy kereskedelmi emporium a jövőben is fenntartassék. De ezt a czélt itt ebben a bizottság­ban Dem fogjuk elérni, mert itt közvetlen positiv ja­vaslatokat tenni arra nézve, hogy a főváros nag óbb jövedelmekhez jusson, e részben nagyon nehéz. Én tehát oda concludálok, hogy bízom tökéletesen azon tapasztalatokban, amelyekre Steiger ur hivatkozott, hogy t. i. a kis albizottságoknak nagy értékük nincsen s a nagy közönség is megunta az albizottságokat, mert látta, hogy azoknak különös gyakorlati értékük nem volt. A bizottságok kiküldésében is ezen hangu­latot látom. Azonnal hozzá kell fogni azonban a pro- positiók megtételéhez, amelyeket másként nem látok elérhetőnek, mint úgy, hogy ha azt az utat követjük, amelyet Steiger ur kijelölt. Dr. Szalay Mihály: Tisztelt Bizottság ! Én irrele­vánsnak tartom, hogy három vagy tiz albizottság fogja-e tárgyalni az ügyeket, de igen fontosnak találom azt a kérdést, hogy ha kiküldetnek is az albizottságok, ez a bizottság se szüneteljen. Sőt talán az albizottságok kiküldőte előtt ezek tárgyalásának anyagát is meg kel­lene állapítani. Már a mai értekezletből a tanács kapja meg az utasításokat, hogy csinálja meg mind­azokat a dolgokat, amelyek a jövőben azután az al­bizottságok, valamint e bizottság feladatát megköny- nyiteni lesznek hivatva. E részben a következő volna a nézetem: Első sorban tisztában kell lennünk a jö­vőbeli költségvetés formájával és tartalmával. Hogy ezt elérjük, szükséges, hogy már ma a tanács utján adassék meg a következő utasítás : — „tegyen a ta­nács a legrövidebb idő alatt előterjesztést a költség- vetés módjának megállapítása iránt" — mert most gén bajos azon eligazodni Ma a költségvetés szám­talan különböző alapból áll. A tanácsnak minden te­kintet nélkül arra, hogy ez a bizottság mit fog hatá­rozni, előterjesztést kell tennie arra nézve, hogy ez a különböző alapozás miként volna megszüntethető s miképpen lehetne egy egységes költségvetést kapni? De ha ez meg is lesz, a jövőbeli szükségleteket még nem fogjuk tisztán látni s nagyon helyesen fej­tette ki annak idején az ügyosztály, hogy máról-hol­napra határozva nem lehet ezt, vagy amazt a köz­munkát végrehajtani. A második szükséglet tehát az, hogy már ma kapjon a tanács utasítást arra, miszerint legalább tiz évre terjedő közmunka programmot dol­gozzék ki s ebből állittassék be az egy évre való szükséglet a költségvetésbe. Az ügyosztályok megvizs gálása tekintetében az összes fővárosi hivatalokról tegyen a tanács jelentést, hogy — hány van ? — mi a tisztviselők dotatiója? — mi a hivatal ügyforgalma? — s mennyi a személyzet? — Ezeket a jelentéseket adjuk át az albizoltságoknak s azok ezekkel kezükben induljanak el körutjokra. De vannak ezeken kívül is még dolgok, amelye­ket már a közgyűlésen hangoztattunk. Ilyenek a ter- jedékek és a hirdetési ügy. Ezeket a tárgyalásokat is meg kell indítani. Egyedül csak egy bizottság volna nézetem szerint, amelyet azonnal ki lehetne küldeni s ez az, amely a kormánynyal lenne hivatva a tár­gyalásokat meginditani. Kérem az értekezletet, hogy az elsősorban említett dolgok közül a három utasítást a tanácsnak még ma adja meg, az állammal való rögtöni érintkezésbe lépést pedig azonnal rendelje el. Radocza János: Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden akarok szólni, mert azon nézetben vagyok, hogy nekünk cselekedni kell és minél kevesebbet be­szélni. Ha azt tennénk, amit az előttem szólott biz. tag ur mondott, semmit sem érnénk el. (ügy van !) Ami a nyilvánosságot illeti, teljesen hozzájárulok ahhoz, mert nekünk titkolni valónk nincsen. Ami a módozatokat illeti, úgy látszik, csak két inditványnyal állunk szemközt: az egyik Polónyi űré, aki azt mondja, hogy minden ügyosztály számára külön albizottságot kell kiküldeni, a másik Steiger űré, aki pedig azt mondja, hogy az adatokat az ügyosztályvezetők ter­jesszék elő. Mind a kettő ugyanazon czélt kívánja el­érni, hogy t. i. a bizottsági tagok mindegyike az ad- ministratió egyszerűsítése tekintetében — és nem a rendszerváltozás tekintetében — a mai állapotokkal tisztában lehessen. Az én nézetem az, hogy Polónyi ur indítványával előbb czélt fogunk érni, azért, mert minden egyes bizottsági tag közvetlen érintkezés foly­tán fogja, azon impressiót nyerni, amely mellett egyik vagy másik irányban javaslatát meg fogja tenni. Mi­után a két indítvány közt a czél tekintetében különb ség nincs, de Polónyi ur indítványát én helyesebbnek tartom, mert az ügyosztályban a vezetők közvetlen felvilágosításai mellett adja meg a tagoknak az infor- matiókat, — ahhoz járulok bozzá, valamint hozzájá­rulok ahhoz is, hogy a kormánynyal az érintkezés azonnal megtörténjék. Polónyi Géza : T. Bizottság 1 Kegyes engedelmük- kel csak azért akarnék néhány szót szólani, nehogy már ezen mai első tárgyalásnál bizonyos leszavazta- tásról lehessen egyáltalán szó. Steiger úrral szemben csak azt kérdezem, hogy várhatjuk-e mi a tanácsnok uraktól azt, hogy saját múltjuk megtagadásával most egyszerre arra a meggyőződésre jussanak, hogy amit

Next

/
Thumbnails
Contents