Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-04 / 5. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1901. február 4í* közvetlenül elérhető megtakarításokról tesznek nekünk javaslatokat, ezek alapján mi határozhatunk és ennek az 1902. évre más hatása is lehet. Egy másik dolog, hogy a kormánynyal azonnal érintkezésbe lépjünk azon dolgok tekintetében, amikre Polónyi ur utalt. Ez a második teendő azonnal megtehető. Rövid idő alatt a szakosztályok vezetői azon helyzetben lehetnek, hogy nekünk előterjesztéseiket megtehetik, a kormánynyal pedig párhuzamosan lehet akár rögtön tárgyalásokba bocsájtkozni s igy azonnal bizonyos praktikus gyakorlati előterjesztéseket lehetne a közgyűléshez tenni. A rendszer egy nagyon fontos kérdés. A főváros lakossága nem várhatja tőlünk azt, hogy hebehurgyán beszéljünk erről s igy lehetetlen, hogy az már 1902-re megoldassák. Fő feladatunk elhárítani azon veszélyt, hogy a közterhek 1902-re felemeltessenek. Ami azt illeti, hogy a kereskedelem és ipar istápolásából bővebb forrásokat nyissunk a fővárosnak, az is oly dolog, hogy abból azonnal gyakorlatilag érezhető eredményt elérni nem igen lesz lehetséges. A kereskedelem és ipar pártolása a fővárosnak eddig is érdeke volt, a jövőben pedig még inkább az lesz. Eddig a főváros nem állott feladatának magaslatán. De én azért az egész kérdést nem tartom a jelen bizottság hatáskörébe és feladatához valónak. Ha e kérdést meg akarják oldani, akkor a főváros küldjön ki eg} közgazdasági bizottságot, amely ne engedje meg,' hogy oly tarifák létesüljenek, a melyek a fővárosi káiositják. E bizottság a kereskedelmi és ipari érdekeltek kívánságát amikor tárgyalni fogja, azt kellőleg támogathatja és oda hathat, hogy a főváros mint nagy kereskedelmi emporium a jövőben is fenntartassék. De ezt a czélt itt ebben a bizottságban Dem fogjuk elérni, mert itt közvetlen positiv javaslatokat tenni arra nézve, hogy a főváros nag óbb jövedelmekhez jusson, e részben nagyon nehéz. Én tehát oda concludálok, hogy bízom tökéletesen azon tapasztalatokban, amelyekre Steiger ur hivatkozott, hogy t. i. a kis albizottságoknak nagy értékük nincsen s a nagy közönség is megunta az albizottságokat, mert látta, hogy azoknak különös gyakorlati értékük nem volt. A bizottságok kiküldésében is ezen hangulatot látom. Azonnal hozzá kell fogni azonban a pro- positiók megtételéhez, amelyeket másként nem látok elérhetőnek, mint úgy, hogy ha azt az utat követjük, amelyet Steiger ur kijelölt. Dr. Szalay Mihály: Tisztelt Bizottság ! Én irrelevánsnak tartom, hogy három vagy tiz albizottság fogja-e tárgyalni az ügyeket, de igen fontosnak találom azt a kérdést, hogy ha kiküldetnek is az albizottságok, ez a bizottság se szüneteljen. Sőt talán az albizottságok kiküldőte előtt ezek tárgyalásának anyagát is meg kellene állapítani. Már a mai értekezletből a tanács kapja meg az utasításokat, hogy csinálja meg mindazokat a dolgokat, amelyek a jövőben azután az albizottságok, valamint e bizottság feladatát megköny- nyiteni lesznek hivatva. E részben a következő volna a nézetem: Első sorban tisztában kell lennünk a jövőbeli költségvetés formájával és tartalmával. Hogy ezt elérjük, szükséges, hogy már ma a tanács utján adassék meg a következő utasítás : — „tegyen a tanács a legrövidebb idő alatt előterjesztést a költség- vetés módjának megállapítása iránt" — mert most gén bajos azon eligazodni Ma a költségvetés számtalan különböző alapból áll. A tanácsnak minden tekintet nélkül arra, hogy ez a bizottság mit fog határozni, előterjesztést kell tennie arra nézve, hogy ez a különböző alapozás miként volna megszüntethető s miképpen lehetne egy egységes költségvetést kapni? De ha ez meg is lesz, a jövőbeli szükségleteket még nem fogjuk tisztán látni s nagyon helyesen fejtette ki annak idején az ügyosztály, hogy máról-holnapra határozva nem lehet ezt, vagy amazt a közmunkát végrehajtani. A második szükséglet tehát az, hogy már ma kapjon a tanács utasítást arra, miszerint legalább tiz évre terjedő közmunka programmot dolgozzék ki s ebből állittassék be az egy évre való szükséglet a költségvetésbe. Az ügyosztályok megvizs gálása tekintetében az összes fővárosi hivatalokról tegyen a tanács jelentést, hogy — hány van ? — mi a tisztviselők dotatiója? — mi a hivatal ügyforgalma? — s mennyi a személyzet? — Ezeket a jelentéseket adjuk át az albizoltságoknak s azok ezekkel kezükben induljanak el körutjokra. De vannak ezeken kívül is még dolgok, amelyeket már a közgyűlésen hangoztattunk. Ilyenek a ter- jedékek és a hirdetési ügy. Ezeket a tárgyalásokat is meg kell indítani. Egyedül csak egy bizottság volna nézetem szerint, amelyet azonnal ki lehetne küldeni s ez az, amely a kormánynyal lenne hivatva a tárgyalásokat meginditani. Kérem az értekezletet, hogy az elsősorban említett dolgok közül a három utasítást a tanácsnak még ma adja meg, az állammal való rögtöni érintkezésbe lépést pedig azonnal rendelje el. Radocza János: Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden akarok szólni, mert azon nézetben vagyok, hogy nekünk cselekedni kell és minél kevesebbet beszélni. Ha azt tennénk, amit az előttem szólott biz. tag ur mondott, semmit sem érnénk el. (ügy van !) Ami a nyilvánosságot illeti, teljesen hozzájárulok ahhoz, mert nekünk titkolni valónk nincsen. Ami a módozatokat illeti, úgy látszik, csak két inditványnyal állunk szemközt: az egyik Polónyi űré, aki azt mondja, hogy minden ügyosztály számára külön albizottságot kell kiküldeni, a másik Steiger űré, aki pedig azt mondja, hogy az adatokat az ügyosztályvezetők terjesszék elő. Mind a kettő ugyanazon czélt kívánja elérni, hogy t. i. a bizottsági tagok mindegyike az ad- ministratió egyszerűsítése tekintetében — és nem a rendszerváltozás tekintetében — a mai állapotokkal tisztában lehessen. Az én nézetem az, hogy Polónyi ur indítványával előbb czélt fogunk érni, azért, mert minden egyes bizottsági tag közvetlen érintkezés folytán fogja, azon impressiót nyerni, amely mellett egyik vagy másik irányban javaslatát meg fogja tenni. Miután a két indítvány közt a czél tekintetében különb ség nincs, de Polónyi ur indítványát én helyesebbnek tartom, mert az ügyosztályban a vezetők közvetlen felvilágosításai mellett adja meg a tagoknak az infor- matiókat, — ahhoz járulok bozzá, valamint hozzájárulok ahhoz is, hogy a kormánynyal az érintkezés azonnal megtörténjék. Polónyi Géza : T. Bizottság 1 Kegyes engedelmük- kel csak azért akarnék néhány szót szólani, nehogy már ezen mai első tárgyalásnál bizonyos leszavazta- tásról lehessen egyáltalán szó. Steiger úrral szemben csak azt kérdezem, hogy várhatjuk-e mi a tanácsnok uraktól azt, hogy saját múltjuk megtagadásával most egyszerre arra a meggyőződésre jussanak, hogy amit
