Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-12-01 / 43. szám

6.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS.

1901. deczember 1

Hisz most is láttuk, bogy maguk a tanácstagok sem tudták hamarosan megmondani, hogy a szóba került tétel megvan-e már szavazva, vagy nincsen.

Az első lépés megtörtént, s ha. ezen az utón haladnak komolyan és rendületlenül, akkor még lehet bizalmunk abban, hogy rendbe hozzák a főváros háztartását. Még csak egy szót. A közgyűlés után a társalgóban tréfásan ajánlottak egymásnak fogadást a városatyák, hogy a törlés csak komédia, mert évközben újra kérni fogják, a tanács újra előterjeszti, s a legnagyobb részük évközben az előre ivem látott kiadások, vagy az egyes tételeknél elért kezelési fölösleg terhére meg is fogja kapni a szubvenciót.

Nem hisszük. Mi bizunk annyira a tanácsban, de különösen a polgármesterben, hogy nem fogja ezeket a kérelmeket évközben előterjeszteni. Ha megteszi, elvárjuk a törvényhatóságtól, hogy a legelső alkalommal a legkomolyabban s legenergikusab- ban felelősségre fogja vonni a tanácsot, még mielőtt az előterjesztés érdemleges tárgyalásába belemenne.

A vállalkozók összejátszása.

Az építőmesterek s kőművesek ipartestülete a vállalkozók összejátszása ellen a következő memorandumot intézte a tanácshoz:

A lapok közléseiből értesítést nyertünk arról, hogy a tettes tanácsos a közszállitások és közmunkák biztosítása körül a törvényhatóság anyagi érdekeinek megóvása végett, a vállalkozók összejátszásának megakadályozására irányuló szabályrendelet kidolgozásával foglalkozik.

Alulírott ipartestület még 1899. évben

előterjesztést tett a tekintetes tanácsnak a

középitkezések és közszálli tások körül fennálló visz- szás állapotok rendezése iránt, mely előterjesztés természetesen első sorban az iparosokat károsító visz- szásságok orvoslására hívta fel a tettes székesfővárosi hatóságnak becses figyelmét és jóakaratát. Ha a tettes tanács a közszállitásök és középitkezések körül maga is észlelt saját érdekéinek szempontjából orvoslást, igénylő hiányokat, annál jobb. Ez esetben joggal remélhették az érdekelt kereskedői, ipari és vállalkozó körök, hogy a fennálló hátrányok megszüntetése iránt az összes érdekeket felölelő alapos munkálat tog a tettes székesfővárosi törvényhatóság elé terjeszteni. Azon tudósításokból azonban, melyek a hírlapok hasábjain megjelentek, azon benyomást nyertük, hogy a tettes tanács sem régebben benyújtott, s elintézésre váró beadványunkkal, sem a közszállitásök ügyének általános bajainak orvoslásával ezúttal sem kíván foglalkozni, hanem a számos baj közül egyes káros jelenségek, minő a vállalkozók összejátszásának megszüntetésére irányítja tevékenységét. Ezen eljárás egyoldalú lévén, az meggyőződésünk szerint eredményre sem vezethet. Mert sem az iparosra, sem a kereskedőre, mint szállítóra nem lehet reá róni, hogy a közszállitásoknál a szállítást elrendelő hatóság egyoldalú érdekét szolgálja, hanem a do ut des örök törvény erejénél fogva a hatóságnak, ha tisz-' tességes, lelkiismeretes szállítást akar a szállítóktól

és vállalkozóktól, kötelessége gondoskodni arról is, hogy ezek a szoígálmányáiknak megfelelő ellenszolgálatokat biztosan és gyorsan megkapják.

Ahol a vállalkozó ezt biztosítva látja, oda tódul és igyekezni fog a lehető legkisebb tisztességes haszon mellett vállalkozását tisztességesen végrehajtani. Ebben az esetben ott, hol a vállalkozók indíttatva érzik magúkat, hogy a maguknak akár összejátszás által, akár más utón jogosulatlan hasznot bizto- sitsanak, ott a rendszernek kell hibásnak lenni. Ez esetben pedig a jogtalan haszon szerzésére irányuló törekvés leküzdése palliativ -eszközökkel nem, hanem csak a rendszer hibáinak megszüntetése által érhető el.

Azért, midőn a tettes tanács a vállalkozók ösz- játszásának megakadályozását, tehát oly célt tűzött maga elé, melyet a kereskedők és iparosok egyaránt helyesléssel kell hogy fogadjanak, ezt csak oly módon tartjuk elérhetőnek, hogyha a vállalkozás és szállítás rendszere gyökeres vizsgálatnak és alapos, igazságos reformnak vettetik alá, melyre nézve nemcsak ipartestületünk, hanem tudomásunk szerint számos más illetékes tényező részéről javaslatok feküsznek a tettes székesfővárosi hatóság előtt és melyek figyelembe vétele nélkül a közszállitási ügy terén a tettes hatóság részéről neheztelt bajok orvoslására irányuló minden egyoldalú intézkedést meddőnek kell, hogy tartsanak, mivel a szállító jogos érdekeinek biztosítása nélkül a közszállitás terén egészséges viszonyos alakulása lehetetlen!

Áttérve a javaslat érdemére, annak legfontosabb intézkedését azt t. i. mely bármely vállalkozót fel jogosít arra, hogy a nyilvános verseny tárgyalása után utóajánlatot adhasson be, melylyel a nyilvános versenytárgyalás eredménye megdönthető, az ipar tisztessége érdekében sérelmesnek találjuk.

A közszállitásök terén fennálló visszásságok iránt benyújtott fölterjesztésünkben utaltunk annak helytelen voltára, hogy a hatóságok a nyilvános versenytárgyalás után az elért legolcsóbb ajánlat alapján, a magasabb ajánlatot tett vállalkozók némelyikével a vállalatnak utóajánlat tétele mellett való elnyerése végett tárgyalásokba szoktak bocsátkozni és az által a komoly számítás alapján, költségeskedés mellett legjutányősabb ajánlatot tett vállalkozók károsítják és elriasztják.

Ahelyet, hogy a tisztességes vállalkozók eme sérelmeinek megvizsgálását és orvoslására irányuló törekvést tapasztalnánk, sajnálattal látjuk, hogy a tettes székesfőváros hatósága vállalati rendszerét az utóajánlatok rendszeresítésére akarja alapítani.

Meglepő, hogy a székesfőváros hatósága, mely évenként százezrekre, jobb időkben milliókra rugó szállításokat ad váltakba és ennélfogva tudja, hogy valamely vállalat elnyerése végett csak az ajánlattétel mennyi időveszteségébe, munkájába és költségébe kerül a vállalkozónak, azon reményben ringatózik, hogy tisztességes vállalkozó, tudva eszközül engedje magát felhasználtatni arra, miszerint az ő számításának alapján egy kevésbbé skrupulosus utóajánlattevőnek nyisson utat a vállalat elnyerésére és hogy ily eljárást a jóhiszemű tisztességes vállalkozók ily