Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-12-01 / 43. szám

1901. deczember 1.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1.

nemű kijátszását, a székesfőváros törvényhatósága méltóságával és a tisztességgel összeférhetőnek tartja.

A székesfőváros törvényhatósága eddigi vállalati rendszerének eredményeivel ugylátszik nincs megelégedve és ezért a vállalkozókat okolja. Talán joggal, de azért a tettes hatóság a maga rendszerére vessen. A székesfőváros hatóságának olyan vállalkozói, olyan szállítói vannak, a minőket magának nevelt.

Azon nagy összegek, melyeket a székesfővárosi hatóság vállalatai utján évenként forgalomba hoz, keresetet nyújtván kereskedőknek és iparosoknak és azon feltétlen biztosság, melyet a vállalkozóknak a hitelezésre nézve nyújt, rendes viszonyok közt a leg- tiszteségesebb, legmegbízhatóbb cégek részéről a lehető legkisebb polgári haszon mellett biztosíthatná a szállítást és vállalkozást.

S ha a főváros hatósága ennek dacára a vállalkozók tiszteségtelen összejátszása ellen kénytelen védelem után látni, úgy ez legjobb bizonyítéka annak, hogy vállalati rendszere rossz, mert a tisztességtelen elemeket vetné felszínre, hogy tehát ezen javítani, még pedig alaposan javítani kell.

De azon irányban, melyben a tervezet mozog, a javítás el nem érhető.

A székesfővárosnál divó vállalati rendszernek alaphibája, hogy a székesfőváros érdekeit egyoldalu- lag védi, a vállalkozó jogos érdekéivel ellenben nem gondol; ezt egyoldalulag oly módon köti, mely őt az eljáró hivatalos közegek egyéni jóindulatának szolgáltatja ki, sőt ezek hibáiért, mulasztásaiért is felelőssé teszi, a vállalati feltételek hiányos szövegezéssel vitákra és perekre szolgál, s az eljárás hosszadalmassága által a vállalkozónak követeléseihez való jutását nehezíti. Hogy az ezen hátrányok által okozott károsodás ellen a vállalkozó magának kárpótlást igyekszik szerezni, az természetes, sőt jogos is és az is bizonyos, hogy ezen kárpótlást a hátrányokat okozó félnek kell megfizetnie. S ha a székesfőváros hatósága vállalkozási rendszeréből folyó ezen károsításától menekülni' akar, ezt csak a rendszer változtatásával, a másik szerződő félnek, a vállalkozó jogos érdekének is megvédésével érheti el. Azért oda terjed tiszteletteljes kérelmünk miszerint a székesfőváros hatóságánál divó vállalkozói rendszer gyökeres, az összes visszásságokra kiterjedő módosítását tárgyalás alá venni, erre nézve régebbi előterjesztésünkben ajánlott módosításokat becses figyelmére améltatni, s a tárgyalásokat arra is kiterjeszteni méltóztassék, miként volna a személyes protekció elkerülésével életbe léptethető az, hogy ne a legolcsóbb, hanem az ajánlatok középarányosához legközelebb álló ajánlat fogadtassák el.

Bizalmatlansági indítvány»

Amit egy német bulevard újság megkezdett, Stiller Mór folytatott, a héten tartott rendkívüli közgyűlésen Rózsavölgyi Manó egy inditványnval akart befejezni. Az indítvány határozott bizalmatlansági nyilatkozat a tanács s annak feje, a polgármester ellen.

Nem csalódtunk tehát, amikor azt vitattuk, hogy a törvényhatóság tfgv kis "töredéke valóságos üldözést kezdett a tanács ellen. S valószínűnek tartjuk, hogy azzal a kudarezczal, amely az indítványt érte, nem fog

megelégedni ez a kis csapat, hanem romboló munkáját tovább folytatja.

Hisszük, hogy eredmény nélkül. Támadásaikban hiányzik a legfontosabb erkölcsi alap, az igazság. Már múlt alkalommal rámutattunk, hogy az egész akczió- nak olyan jellege van, hogy a városatyák a különböző okokból bekövetkezett bajokért egyedül a tanácsot tegyék felelőssé s maguk kibújjanak a felelősség alul. Bebizonyítottuk, hogy hiábavaló törekvés ez. A felelősségről szó sem lehet. A nagyközönség pedig, a mely az utóbbi időben nagyobb figyelemmel kiséri a törvényhatóság működését, tisztán lát s tudja, hogy kinek köszönheti a mai állapotokat.

Nem akarunk a tanács mellett védelmi állást foglalni, mert bizony a tanácsnak is nagy része van mindabban, ami történt. Legnagyobb hibája a tanácsnak, hogy nem a nagyközönség érdekét, hanem csak a városatyákét kisérte figyelemmel s működésében nem az a szempont vezérelte, hogy micsoda haszna, vagy kára lesz belőle a köznek, hanem, hogy mit szólnak hozzá a városatyák. Először kipuhatolták a vezető városatyáknak, az úgynevezett törzsfőnököknek az óhaját, a nézetét s olyan irányban terelték a dolgokat, hogy a közgyűlésen minél simábban vigyék keresztül a javaslataikat.

Egyetlen, mentsége van a tanácsnak. A mai szerencsétlen választási rendszer. Ha a tanácsi állás bizalmi állás lenne, akkor megértenénk, hogy a törvény- hatóság hat évről hat évre kifejezést adjon a bizalmának. Ámde a tanácsosi állás nem bizalmi állás. Éppen olyan hivatalnoki állás, mint a kerületi elöljáróé. S amig valaki tanácsossá lesz, háromszor kell rábíznia magát a törvényhatóság kegyére, úgy, hogy mire a tanácsosi székbe jut, boldog, ha a lelki üdvösségét nem követelték tőle egy-egy szavazatért.

Tessék csak megnézni, hogy most is micsoda házalás folyik a jegyzői állásokért. Hogyan kilincselnek azok, akik hivatva lesznek egyszer a tanácsosi állásra. Aki elbukik, azt hiszi, hogy keveset Ígért a városatyáknak s a következő alkalommal igyekszik mindenáron biztosítani a maga számára a jóindulatot, a leereszkedő támogatást. S a pályázóktól még csak rossz néven sem vehetjük ezt a bizalomért való koldulást. Végre is nagy részük családos ember és nincsen semmi más jövedelme, mint a fizetése. A maga, családja és az élethez való első kötelessége, hogy minden eszközt fölhasználjon az előbbre jutásra, különösen akkor, ha az esztendők hosszú során át becsületes, buzgó, lelki- ismeretes munkával rászolgált arra, hogy előbbre jusson. Nem az ő hibája, hogy a mai választási rendszer mellett a munkásságnak nincsen értéke, hanem azé a győzelem, aki több városatyának a kegyét tudja kikön vörögUi.

A budget-viták alkalmával gyakran halljuk, hogy