Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-11-24 / 42. szám

iö.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1901. november 24.

Megteremtsük. Ha az állami adóreform a közel jövőben bekövetkezik, — bár szóló attól tart, hogy az adóreform égy kicsit késni fog — akkor kutatnunk kell oly jövedelmek után, melyek nem sújtják a polgárságot, s amelyek, igazságos voltuk miatt csak azokat érik, kik azokat könnyen fizethetik. Most néni akar e tekintetben konkrét javaslatot, de miután ezen költségvetés csak átmeneti, és miután a hármincas bizottság javaslatainak hatása 1903. évben még nem lesz érezhető: az 1902. évet fel kell használni uj, igazságos jövedelmi források hiztosi- lásával az a háztartás rendezésére, mert ha ezt nem teszszük, 1903. évben a válság elkerülhetetlen lesz és még csak átmeneti költségvetést sem csinálhatunk. Az utolsó átmeneti költségvetést csináltuk meg, s a tulajdónképeni veszély nem a kiadási tételekben rejlik, haném a bevételi tételekben amelyek nemcsak hogy nem fejlődnek, hanem oly mérvben indulnak hanyatlásnak, hogy amennyiben az tovább tart, a fővárosra nézve a válság kikerülhetetlen. Bár az előttünk fekvő költségelőirányzatban a bevételi tételeket, a mult évihez viszonyítva, nemcsak nem emeltük, hanem több esetben leszállítottuk; mégis attól tárt, hogy bekövetkezhetik az a veszély, miszerint a mérsékelten előirányzott tételek sem folynak be.

A tárgyalás folyamán némelyek azt hangsúlyozták, hogy az államnak kell bennünket a bajból kisegíteni, mások szerint pedig az államtól hiába várunk támogatást. Szóló azt hiszi, hogy a középuton van az igazság. A 30-as bizottság működése alapján elkészített és a kormányhoz felterjesztett memorandumban összes sérelmeink íelsorolvák és kifejezést adtunk annak, hogy mintegy 6 millió koronára rúg azon kiadás, melyet részint a törvény rendelkezéséből, részint önként, átruházott hatáskörben, az állam helyett viselünk. — S ezen memorandumban nem a költségek megtérítését kértük, hanem csak azt, hogy a kormány bocsátkozzék kiküldöttei utján a fővárossal tárgyalásokba, melyek folyamán megállapitandók volnának a módozatok, vájjon miként lehetne a kormány támogatásával a főváros háztartását rendezni. A memorandumban felsorolt terhek tulajdonképen kétfélék: 1. olyanok, melyeket törvény ruház a fővárosra (adóügy, katonaügy stb.) és 2. olyanok, melyeket a főváros önként vállalt el (anyakönyvi hivatalok). Az állam az áthárított hatáskörben végzett teendőkért sem szubvenciót, sem viszszatéritést adni nem lesz hajlandó, mert ezek oly költségek, melyeket a törvénynél fogva minden kis község viselni tartozik, ezek tekintetében a kormány a fővárossal tehát nem tehet kivételt. De szóló nem helyezkedhetik dr. Heltai- nak azon rideg álláspontjára sem, hogy a kormánytól mit se várjunk, sőt bízik a kormányban, bízik abban az irányban, hogy a kormány országos érdekből sem engedi, hogy a főváros válságos helyzetbe jusson; a kormány bizonyára megtalálja az utat-módot arra, hogy a főváros a válságos helyzetből kiszabaduljon. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a kormányt ezen irányban valami cselekvésre bírjuk, mert a főváros egymaga nem tudja háztartását rendezni; elérkezett az idő, midőn csak a főváros és állam, egyesüli erővel szanálhatják a bajokat. Szóló nem esik kétségbe és meg van győződve, hogy elfogjuk kerülni a válságot, mely felé gyors léptekkel közeledünk; bízik a főváros polgárainak áldozatkészségében, azoknak a főváros iránt való meleg szeretetekben/ valamint a kormány meleg érdeklődésében is

bízik, hogy sikerűiéiül a fővárost a válságtól megmenteni.

A felelősséget senki sem akarja pusztán kizárólag a közgyűlésre hárítani és épen a tanács leg- kevésbbé akar a felelősség alul menekülni, de viszont azt sem lehet mondani, hogy mindenért csak a tanács felelős. Felelős a tanács és közgyűlés együttesen, különösen akkor, midőn a tanács előterjesztését a közgyűlés minden változtatás nélkül elfogadja; ellenben nem lehet a közgyűlés felelősségét elvitatni oly esetben, midőn éppen a tanács előterjesztésének el nem fogadásából származik a baj.

Háromnegyedév mérlege.

A büdzset-tárgyalás előtt adta ki a főszámvevő a főváros háztartásának háromnegyedévi mérlegét. A mérlegre biztosan építeni nem lehet, mert az csak a kezelési eredmény. Egyes tételeknél nagy a tulki- adás, mert az egész évi előirányzott összeget már ki kellett fizetni. Csak egy példára hivatkozunk. — A százmilliós kölcsön második félévi kamatát júliusban ki kellett fizetni, tehát a háromnegyedévi mérlegben nagy a tulkiadás. De a negyedik negyedben erre a tételre nem lesz semmi kiadjás s igy a zárószámadás- ban kiegyenlítődik. Más tételek viszont csak a negyedik negyedben kerülnek kifizetésre. Azoknál meg a megtakarítás nagy.

De ha pontos képet nem kapunk is, általánosságban már következtethetünk az egész évi eredményre. Vannak tételek, amelyek állandóaknak mondhatók. Ilyen a személyzet fizetése, amelynél a háromnegyed évben 17.433 korona a tulkiadás. S ez már valóságos tulkiadás, amelyet nem lehet a zárószámadásban sem eltüntetni. Közel negyvenezer korona tulkiadás van a hivatalos helyiségek szükségleténél is, amely pedig szintén tényleges tulkiadás. Húszezer koronával nagyobbodott a nyugdijak kiadása, amely természetszerűleg még növekedni fog.

Az utak építésének, jókarbantartásának és a kövezések tételénél 605.244 korona tulkiadás van. - Ezt a tulkiadás! a főszámvevő a múlt évi hátralékok kiegyenlítésével indokolja meg. Ez a megindokolás jellemzi a mi büdzsét és zárószámadási rendszerünket. A közmunkák rendesen csak a munka befejezése után fizettetnek ki. A nagyobb közmunkák végrehajtása eltart őszig s akkor kerülnének a számlák kifizetésre, de rendesen úgy intézik a számlák kifizetését hogy az már a következő évben történjék. A december 31-ig kifizetett számlákat pedig a zárószámadásban megtakarításnak tüntetik föl s igy keletkeznek a fölöslegek.

A háromnegyedévi mérleg jelentősége tulajdonképpen abban van, hogy az eddigi adóbevételekből következtetést vonhatunk az évi adózásra. S ez egy csöppet sem kedvező. A községi adópótléknál 87, a házbér krajcároknál 38, a fogyasztási adónál 516 ezer koronával volt kevesebb a bevétel, mint az előirányzat. Itt már a főszámvevő is kénytelen akceptálni, hogy a bevétel csökkenésének az általános pangás folytán a fizetési képességben és készségben bekövetkezett hanyatlás, valamint a nagyobbmérvü üzlet- heszüntetés és lakásüresedés az oka. A fogyasztási adóknál konstatálja a főszámvevő, hogy a zárószámadásban is közel kétszázezer korona hiány várható. Ezek a viszonyok és eredmények sehogyan sem iga