Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-07 / 1. szám
A kőbányai vámvonal újabb rendezése. A főváros vámvonalainak kihelyezése után se vége, se hossza nem volt a panaszoknak ama visz- szásság miatt, hogy az uj vámsorompó Kőbánya nagy részét elzárta a kőbányai felső-pályaudvartól, úgy, hogy némely szállítmánytól kétszer is megkövetelték a városi vámot és fogyasztási adót. A fővárosi vámvonalat ugyanis, mint ez általánosan tudvalevő dolog 1900. január 1-én a főváros megnagyobbodott területe arányában kihelyezték. A kihelyezés alkalmával az uj zárt terület határait úgy állapították meg, hogy Rákosfalva a vámvonalon belül került, Kőbánya egy része pedig a vámvonalon kívül, nyílt terület maradt. Ez intézkedés következtében a szomszédos falvak: Czinkota, Mogyoród, Kerepes, Kis-Tarcsa, Csik- Tarcsa, Isaszegh, Gödöllő és Csömör község és környékének lakossága igen fonák helyzetbe került. Nevezetesen e vidék közönsége állandó érintkezésben van Kőbányával és szükségletét nagy részt itt fedezi, valamint értékesítésre szánt czikkeit ide hordja fel. A vidék és kőbánya között azonban az egyetlen közlekedő vonal a Kerepesi-országut. Az uj rend életbe lépte óta ezek a szegény emberek a portékájuk után járó vámot megfizettél* Rákosfalva határában a kerepesi-vámnál, a hol az országutjok zárt területen vezet keresztül. Békésen eljutottak igy Kőbányára, mely azonban már ismét nyilt terület. Innen visszafelé hiába igyekeztek a rendes utón, mert a fehéruti vámnál újra le kellett fizetniük a járandóságokat, mivel a zárt területen ismét keresztül kellett vergődniük, igy azután az emberek kétszeresen fizették meg azt a vámot, a mit tulajdonképpen egyszer sem kellene leróniok, mivel nyilt területről nyilt területre közlekednek, lévén az otthonuk is, Kőbánya is a vámvonalon kívül fekvő terület. E csakugyan méltánytalan viszásság megszüntetése érdekében komoly mozgalom indult volt meg említett községek lakossága részéről. A felsorolt községek elöljáróságai együttes kérvényt nyújtottak be a főváros tanácsához, hogy a bajokat orvosolja. Erre a czélra két kérelmet terjesztettek elő : egyrészt azt, hogy aki az egyik vámnál történt adófizetést adóbárczával igazolja, attól a másik vámnál ne követeljenek uj lerovást, — másrészt pedig az iparczikkeknek a vámmentes területről a zárt területre, vagy megfordítva történő szállítása után vámot ne szedjenek. Ez különösen azért fontos, mivel a környékbeli községek számos iparcikket, mindenféle épitő-anyagot Kőbányán szoktak beszerezni, és a kövezetvám kétszeres lerovása a különben tem gazdag népre igen nagy teherként súlyosodon. 1901. január 7. A székesfővárosi pénzügyigazgazgatóság félreértette a községek kérvényének tartalmát, s azt hit e, hogy ezek pusztán az adóteher alól akarnak kibújni, azt javasolta a tanácsnak, hogy a folyamodást utasítsa el. A tanács azonban meghallgatta a mérnöki hivatal véleményét is. E szerint a vidékiek panasza valóban jogos, mert a nyilt teiülethez tartozó Kőbánya és a községek között egyéb összekötő közlekedövonal nincs, mint az az egy, a melyik a zárt területen vezet keresztül Mindamellett azonban a kérelemnek a vámlerovásra vonatkozó részét teljesíteni nem lehet, mivel ezzel a visszaélésekre tág teret nyitnának. A kérdés helyes megoldása az, hogy a külső kerepesi-utnak a vámon kívüli részét a Jászberényi-ut, illetőleg Kőbányával a zárt területet elkerülve közlekedhessenek. Ezt az uj utat nagyobb költség és áldozatok nélkül meg lehet építeni, mert a főváros általános szabályozási tervében is benne van. Ha a régi tervet most sürgősen végrehajtják, könnyű szerrel segítenek a vidékiek panaszán. A főváros akkor az útépítés tervét nem vetette félre, a megvalósítás azonban természetszerűleg sem történhetett meg egyszeriben. Később azután mégis csak segítettek valahogyan a panaszosok baján. Hosszabb tárgyalások után a következő határozatot hozták : A főváros a pénzügyigazgatósággal egyetértőleg a pályaudvarra szállított tárgyak városi vám, illetőleg fogyasztási adómentesen való szállítását megengedte, és hogy a netaláni vi-szaéléseket megakadályozza, a fehéruti vámtól a pályaudvarig terjedő utón pénzügyőri kísérletet rendelt ki, a mely minden esetben meggyőződött arról, hogy a szállítmányokat a pályaudvaron valóban le adják-e. A kőbányai lakosoknak a megoldás e módja azonban sehogysem tetszett s ellene többször felszólaltak. Különösen a pénzügyőri kíséretet tartották kényelmetlennek és terhesnek. A tanács végre most radikális módon segített a kőbányaiak és rákosfalvaiak panaszán. Az uj vámvonali építkezésekre felügyelő bizottság javaslata alapján ugyanis a kőbányai lakosoknak a felső pályaudvarra való akadálytalan közlekedése érdekében hozzájárult ahhoz, hogy az ut nyilt területnek nyil- vánittassék, illetve a vámvonalat a vasúti töltéstől a pályaudvarra vezető útnak a zárt terület felé eső oldalára áthelyezzék, minek követkéztében az útvonalon a jövedéki ellenőrzés czéljából annak egész hosszában uj korlátot állíttat fel és az isaszeghi-ut elzárása végett vámsorompót és uj faköpönyeget létesít. A tanács ilyen módon teljes mértékben segít a kültelkiek panaszán. Határozatát azonban egyedül nem emelheti érvényre, hanem, mivel az uj vámvonal megállapítása a pénzügyminiszter jóváhagyásával tör? MAGYÁR SZÉKESFŐVÁROS
