Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-24 / 42. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. november 24. jón a város a kormánytól. Az eddigi ielek Heltai mellett bizonyítanak. A belügyminiszter még csak nem is válaszolt a főváros memorandumára. Pedig nem a megtérítést követelte a város, hanem csak azt kérte, alakítson a miniszter egy vegyes bizottságot, amelyen megvitatják, megállapítják, hogy mi a város jogos követelése mit várhat a város a kormánytól. A kérdést tehát világosan föltette a város: akar-e a kormány segíteni Budapesten. Bármenyire leköti a belügyminiszter és miniszter- elnök idejét a politika, lehetetlen, hogy félesz- tendö alatt ne lett volna ideje annak a megfontolására, hogy szabad-e veszni hagyni Buda pestet vagy nem. A miniszter urnák azonban ugylátszik nem sürgős a dolog. Ugylátszik a miniszter ur nem gondolta, meg, hogy micsoda dicsősége lészen abból, ha belekerül Budapest történetébe, hogy ez a virágzásnak indult főváros az ö kormányzása alatt bukott, meg még pedig a kormány indolenciájának az okából. Mert hiába akarj a| a belügyminiszter szép Ígéretekkel elhárítani magáról a felelősséget, a felelősség első sorban a kormányt terheli, amely olyan terheket rakott a városra, amelyet az meg nem birt. A takarékosság, jobb gazdálkodás frázisa már komikussá, nevetségessé lett. Ha a kormány azt hiszi hogy a gazgálkodás viszi csődbe a fővárost, módjában van megakadályozni. Küldje már ki azt a mindenható kormánybiztost, hadd csináljon már rendet, hadd mutassa meg, hogyan kell hát gazdálkodni. Meggyőződésünk, hogy annyi fenyegetés után már meg is jelent volna a biztos ur a városházán, ha a kormány egész határozottan nem tudná, hogy az egész gazdálkodási kérdés csak üres szalma csépelés, anyag a kormány lapjai számára, hogy azok is üthessenek valakit. Azt hiszik, hogy a közönség megköveteli, hogy minden újság üssön valakit. A kormányt nem lehet, hát ott van a főváros, az még népszerű is. Az csak a legkevesebb amit egy ország fővárosa a kormánytól követelhet, hogy győződjék meg, hogy a város a maga erejéből nem tudja a háztartását rendezni nem pedig azért, mert a polgárságának a teherviselési képességét olyan rettenetes mértékben veszi igénybe az állam a maga számára, hogy a község már csak üres zsebeket talál. Nem tudja rendezni maga a háztartását, mert a polgárság ereje nem bírja meg azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fővárosnak teljesítenie kell az ország, a magyar nemzet érdekében, hogy ne mint egy Provincstadt, álljon Bécs mellett, hanem mint egy független ország fő városa, egyenrangú legyen a nyugoti metropolisokkal. Ebben a nagy munkában jogosan követelheti meg a kormány támogatását, mert nincsen Európának egyetlen fővárosa sem, amely a maga erejéből tudott volna megélni. Bécs, Berlin, Páris, London valamenyi az ál lam, a kormány különös támogatásával lett nagygyá. Budapest az egyetlen amely a támogatást nem kapta meg, sőt gyakran támogatás helyett rosszakaratra, ellenségeskedésre talál. A kormány csak akkor ismerte Budapestet, h^ telekre vagy más szolgáltatásra volt szüksége De ha a főváros kért valamit, akkor soha meg nem hallgaták. Hogy mekkora jó akarattal volt mindig a kormány a főváros iránt, bizonyítja, hogy -. város moM számadási pör utján akarja a föa városi pénzalapnak megszerezni azt a jövedelmet, amely az alapot törvényesen megilleti, s ha amelyet megkap a város nem kénytelen a maga háztartása terhére milliókat kölcsönpénzből kisajátításokra fordítani. A kormánytól nagyon keveset várhat Bu dapest. Hisz a városházán köztudomású, hogy a mostani kabinetnek is csak egyetlen egy tagja van, aki igaz szeretettel foglatkozik a főváros dolgaival s amit tehei, meg is tesz Budapest érdekében. Kormánybiztost sem fognak küldeni, mert jól tudja a kormány, hogy azt nem utasításokkal, hanem pénzzel még pedig sok pénzzel kellene ellátnia. Nem marad más hátra, mint a másik faktor : a közönség, a polgárság. A polgárságban jobban bízunk s megvagyunk győződve ha a polgárság látni fogja, hogy elkerülhetetlenül szükség van arra, hogy erején fölül is áldozzon, a főváros megmentése érdekében nem fog visszariadni s meghozza a kívánt áldozatot, amivel legalább egy időre elhárítja a válság veszedelmét. A leczkepénz. Évek hosszú sora óta nem volt a pénzügyi bizottság büdzsét tárgyalása olyan lapos, üres és kicsinyes, mint az idén. Egyetlen egy egészséges gondolatot sem hallottunk az egész tárgyalás folyamán. A városatyák látva a helyzetet, s érezve, hogy gyöngék arra, hogy segítsenek, aprólékos diskurzussal pótolták a komoly munkát. Nem is vártunk többet a bizottságtól s nem is szólanánk róla, ha az utolsó pillanatban ki nem pattan a bizottságból egy ötlet, amely már alkalmas arra, hogy halálos csapást mérjen a főváros iskoláira. Nem tudjuk, hogy mi lehet az oka annak, hogy a városatyák az utóbbi időben valósággal utaznak az iskolára. Igaz, hogy az iskolák jelentékeny összeget
