Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. november 17. vényeket a törvény értelmében a fővárosnak küldi meg tárgyalás végett s ezen tárgyalásoknak — mint azt a nagyközönség a hírlapokból ismeri — legtöbbször az az eredménye, hogy a főváros a kérelmezett helyeken a gyógyszertárak fölállítását fölöslegesnek, sőt a már fönnállókra nézve károsnak mondja ki. Ezt az eljárást követte, a belügyminiszter ezúttal is, a most adományozott öt joggal is, mely helyekre szintén folyton érkeztek a folyamodványok s folyton küldettek le azok a fővároshoz. A főváros részben figyelembe se vette ezen körülményt, részben, nem várva be a belügyminiszter döntését a hozzá fölterjesztétt elutasító határozatokra, a fővárosi tiszti főorvos előterjesztésére maga a főváros ugyanazon helyekre kérte a gyógyszertár íölállitási jogát közigazgatási bizoll- sága számára, amely helyekre a gyógyszerészek már megelőzőleg kérték. Minélfogva a belügyminiszter megmagyarázta a fővárosnak a törvény világos rendelkezését, a fölállítani elhatározott gyógyszertárak adományozási jogára nézve kijelentette, hogy az a belügyminisztériumot illeti meg s ezen törvényadta jogánál fogva adományozta is az öt gyógyszertári jogot oly okleveles gyógyszerészeknek, kikel az igen számos folyamodók közül arra legérdemesebbeknek tartott. Ami pedig az emlegetett ajánlásokat illeti, konstatáljuk, hogy mindegyik folyamodó ellátta magát nagyszámú ajánlással. E tekintetben kivétel nem volt. Ezt pedig senki sincs jogosítva állítani, hogy a jogadományozások a protekcziók miatt történtek, különösen azért nem, mert a mellőzöttek ugyancsak rendelkez- lek bőséges protekczióval. Pedig hát ezt állítják azok a folyamodók, kik most panaszkodnak azért, hogy ők nem kaptak gyógyszertárt, mert mellőzték ajánlásaikat. Isméiéi jük, hogy a negyven folyamodó közül a belügyminiszter a legérdemesebbeknek adta meg a jogot a gyógyszertár nyitására. Magyarországon a belügyminiszter ur az egyetlen ember, aki ezt a mentegetődzést. aláirja. Nem talál a belügyminiszter Magyarországon jogászt, aki azt merné mondani, hogy ez a magyarázat megfelel a törvény betűjének és intenciójának. A belügyminiszternek csak egy joga volt a patika adományozására, a hatalom joga. A törvényes jog minden kétséget kizáróan a fővárost illette volna meg. Statisztika. Népesedési mozgalom. Az 1901. év közepére kiszámított népesség, polgári lakos 728-235, katona 16.484. Összesen 744.719. Az elmúlt héten élve született 400 gyermek, meghalt 218 egyén, a születések tehát 182-vel múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 303 törvényes, 97 törvénytelen ; nemre nezve 2ü0 íiu, 2UO leány. Halvaszületelt 12 gyermek, köztük 12 törvényes, — törvénytelen. Születések arányszáma: 1000 lakosra: 29.3 Halálozások arányszáma : 1000 lakosra : 18.7 az egy éven felüli lakosságnál: 11.2, az öt éven felüli lakosságiál: 10.8. A halottak közt volt 139 ti-, 129 nőnemű. Az év eddigi 44 hetében élve született összesen 19,544 gyermek, meghalt összesen 11933 egyén, a születések többlete tehát 7612 ; a múlt év megfelelő időszakában született 20 237, meghalt 12.707, a születések többlete volt tehát 7530. Az élveszülöttek közt volt 251 róm. kath., 2 görög kath. — görög keleti, 22 ágost evang, 42 helvét, — unitárius, 83 izraelita, — egyéb. Összesen 400 Halvaszületett összesen: 12. Betegedés. Betegforgalom a városi közkórházakban. A Szt. Rókus-kór házban ápoltak a múlt hét végén 1216 beteget, szaporodás 349, csökkenés 330, maradt a múlt hétvégén 1235. A Szt. László-kórház- ban ápoltak a múlt hét végén 136 beteget, szaporodás 41, csők kenés 30, maradt a múlt hét végén 147. A Szt. István-kórbázban ápol tak a múlt hét végén 756 beteget, szaporodás 267, csökkent 269, maradt e hét végén 754. A Szt. János-kórházbau ápoltak a múlt hét végén 771 beteget, szaporodás 111, csökkenés 118 maradt e hét végén 76b Összesen ápoltak a múlt hét végén 2879 beteget, szaporodás 768, csökkenés 747, maradt e hét végén 2900. Hírek a városházáról. Dj elüljáró. A főváios törvényhatósága a szerdai közgyűlésen 274 szavazatból 246 szavazattal megválasztotta Rózsavölgyi Antal tanácsjegyzőt kerületi elüljárónak. Már a szavazatok száma mutatja, hogy a választás a törvényhatóság őszinte bizalmának a megnyilatkozása volt. Rózsavölgyi Antal már régebbi idő óta szolgálja a fővárost. A központban is működött. A pénzügyi osztálynak sokáig volt jegyzője. Legutóbb a józsefvárosi elöljáróság helyettes elöljárója volt. A kerü'eti adminisztrációt Hanvai Sándortól tanulta meg. Rózsavölgyi működésének minden ágában bebizonyította, hogy derék, tehetséges, nagy tudásu s páratlanul lelkiismeretes tisztviselő. Hogy a városatyák is igy ismerik alkalmas bizonyítéka volt az a párbeszéd, amelyet a közgyűlési társalgóban két város atya folytatott. Az egyik a lehető legritkábban látható a közgyűlésen. A másik azzal is üdvözölte, hogy micsoda rendkívüli dolog történt, hogy most megjelent. — Terézvárosi polgár vagyok, volt a válasz — eljöttem hát szavazni arra, akit szivem szerint is a
