Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
1901. november 17. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 11. ben megkötőt! első. terjedékegyézség alkalmával. Akkor a város kisajátítási alapot alakítóit, amelynek egyharmadát a fővárosi pénzalapba szállította, kétharmadát pedig a maga hatáskörében végzett szabályozásokra és díszítésekre fordította. Ez a hozzájárulása a városnak azonban nem törvényes kötelessége. De ez a kérdés nem is jogi, hanem pénzügyi kérdés. Elvileg a közmunkatanács is elismeri, csak azt állítja s ebben igaza van hogy ő csak szabályozhat, amig a pénzalapban pénz van. Azután ismerteti a jelentés, hogy micsoda jövedelmeket utal a törvény a pénzalapba s melyeket jelöl ki a 24 milliós kölcsön törlesztésére s konstatálja, hogy a pénzalap legnagyobb bevételi forrása a kölcsön jövedelmének a fölöslege lenne, ha megkapná. 1896-ban a terjedékegvezség megújításakor kiküldött vegyes bizottságban a főváros képviselői határozottan követelték a kölcsönalap jövedelmi fölöslegét. A közmunkatanács képviselői azonban kijelentették, hogy 1870-ben 381.281 forintot, 1871-ben 664.975 forintot kapott a pénzalap. Azóta egy kraj- czárt sem, noha többször kérte a kormánytól. De mindig azt a választ kapta, hogy nincsen fölösleg, sőt deficit van. Pedig nem lehet föltenni — úgymond a jelentés hogy 1871 óta a kölcsönalap jövedelmei csökkentek, sőt szaporodniok kellett, mert a kölcsön törlesztési járadékai minden évben egyenlő összegűek. Ha tehát a fölösleg 1871-ben közel még egyszer annyi volt, mint az előző évben, föl lehet tenni, hogy a későbbi évek fölöslegei meg a 664.975 forintot is meghaladták. És hogy tényleg voltak fölöslegek, bizonyítja az uj hidakról szóló törvény, amely a fölösleget jelölte ki a hidak építési költségére. Fölösleg tehát volt, de azt a kormány a törvény ellenére nem szolgáltatta be a pénzalapba. Az uj hidakról szóló törvény sem ad tájékozást a fölöslegek összegéről, csak azt bizonyítja, hogy a kölcsöualapnak voltak fölöslegei. Igaz, hogy az uj dunai hidak is a főváros javára szolgálnak, tie kérdés, hogy ezek a költségek kimeri- tik-e a fölöslegeket, amelyek törvény szerint a fővárosi pénzalapot illetik. Méltán fölmerül ez a kérdés, ha meggondoljuk, hogy csak az 1871. évi 664.975 forint bevételi fölöslegét számítjuk az elmúlt harmincz év alatt, az időközi kamatokon kívül tizen- n y o 1 c z millió forintra kellett a bevételi fölöslegnek szaporodnia. Ennyibe pedig nem kerülnek az uj dunai hidak. A tiszti főügyész jogi alapon fejtegeti tovább, hogy a kölcsönalap kiegészítő része a pénzalapnak s az 1870. évi X. t.-c. 27. §-a alapján a kormány köteles a kölcsönalap számadásait a várossal közölni S ez nagy érdeke a fővárosnak — mondja tovább a jelentés — már most is, mert - nics k i z á r v a, hogy ne lehessen több fölösleg, mint a mennyit a,Jörvény 1910-ig a hidak építésére leköt, de különösen nagy érdeke az 1901. év utáni időre, amikor ez a lekötés megszűnik és a mikor a kölcsönnek 1920-ban leendő végtörlesztéséig bizonyosan nagy összegű fölöslegek fognak a fővárosi pénzalap javára mutatkozni. Ha a főváros ujahb föl- terjesztés utján sem tudná elérni azt, hogy a kormánytól a kellő fölvilágositásokat, illetőleg az elszámolást megkapja, akkor a főváros vitális érdekei pa- rancsolólag követelik, hogy a főváros jogos igényeit kísérelje meg számadási pör utján érvényesíteni. Uj gyógyszertárak. A főváros közgyűlése tudvalevőleg föliratban arra kérte a kormányt, hogy Budapesten négy uj gyógyszertárt nyithassanak. A tiszti főorvos nagy lelkiismeretességgel megállapította, hogy hol kell, hol jogosult az uj gyógyszertár. A törvény világos rendelkezése szerint a város egyúttal arra kérte a miniszteri, hogy a városnak adja meg az uj patikák adományozási jogát is. A belügyminiszter elfogadta a főváros ajánlatát a helyre vonatkozólag, de az adományozási jogot nem adta meg, hanem maga a miniszter adományozta a négy patikát. A törvény világosan és minden félreérthetés nélkül úgy rendelkezik, hogyha a gyógyszertár föláHi- tását a községek kérik, az adományozási jog az ille- lékes törvényhatóság közigazgatási bizottságát illeti meg. Ebben az esetben tehát a főváros közigazgatási bizottságát illette volna meg az adományozási jog. A törvény, jog és igazság hármas szent nevében azonban a belügyminiszter a közigazgatási bizottságnak ezt a jogát egyszerűen kisajátította a maga számára. Sőt tovább ment a miniszter. Egy ötödik gyógyszer- tárra ott adott jogot, ahol a közgyűlés a gyógyszertár nyitását fölöslegesnek s igazságtalannak mondta. Érdekes, hogy a miniszter is érezte, hogy méltán megbotránkoztatást fog okozni a dolog s eljárását félhivatalos újságja utján igy igyekezik mentegetni: A belügyminisztérium a legnagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel járt el most is a fővárosi öt uj gyógyszertár adományozása körül. A törvényes álláspont, a melyet ezúttal is elfoglalt, a következő: A közegészségi törvény szerint, ha gyógyszerészek folyamodnak valamely helyre gyógyszertár fölállításáért, ebben az esetben a gyógyszertár föláll i fási jogát a belügyminiszter adományozza. A törvényhatóságok közigazgatási bizottságainak csak azon esetben adja meg a törvény a gyógyszertár- adomiányözási jogot, ha nem gyógyszerészek, hanem a községek kezdeményezik az ügyet, illetve, ha azok kérik a gyógyszertár felállítását. Budapestnek alig van oly pontja, ahol gyógyszerészek szakadatlanul ne óhajtanának gyógyszertárt felállítani. És folyton elözönlik a belügyminisztériumot ilyen kérvényekkel. A belügyminiszter ezen kér
