Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 190 novemb9r .17. Plébános választás. A székesfőváros II. kerületében megürült Szent Anna-templom plébánosi állásának betöltése iránt az egyes kerületekben folyó agitáció meggátlása céljából, a II. kerületi bizottsági tagok értekezlete, a többi kerületek értekezleti elnökeihez a következő átiratot in- lézte: «A székesfőváros kerületei között évek óta azon megállapodás áll fönn, mely szerint az egyes kerületekben elhelyezett némely tiszti állások betöltésénél — minő a plébánosi állás is — a törvényhatósági választás által közvetlenül érdekelt kerület jelölése, a többi kerületek által mindenkor figyelembe vétetett. Jelenleg a székesfőváros Il ik kerületében levő Ssent Annáról elnevezett felső-vizivárosi terülöm plébánosi állása jött üresedésbe. Habár a II. kerületből választott bizottsági tagok értekezlete ez idő szerint még nincs azon helyzetben, hogy a plébánosi állás betöltését illetőleg egyik vagy másik pályázó személye mellett hivatalosan állást foglalhatna s a jelölést megejthetné, mert a pályázóknak a székes- főváros törvényhatóságához, mint kegyurhoz való bemutatására hivatott egyházfő abbeli jogát ezideigmég nem gyakorolta s a pályázati határidő eltelte előtt nem is gyakorolhatja— ennek dacára ezen kerület bizottságának tagjai arról értesültek, hogy egyes kerületek tisztelt bizottsági tagjai között egyik vagy másik pályázó érdekében máris igen élénk agitáció van folyamatban. Ezen kerület bizottsági tagjainak, mai napon megtartott értekezletének megbízásától, tisztelettel és az említett megállapodás betartása iránt való teljes bizalommal arra kérjük az igén tisztelt kerületi értekezletet, hogy odahatni szíveskedjék, hogy az állásfoglalás tekintetében igen tisztelt bizottsági tagtársaink bevárni méltóztassanak azon időt, mig a II. kerületi bizottsági tagok értekezlete azon helyzetben lesz, hogy a törvényes előzmények után jelöltjét megnevezheti s ezt hozzájárulás és elfogadás végett az igen lisztéit kerületi értekezlettel közölheti.» Félmilliós sikkasztás a városházán. A városháza sem menekült meg a sikkasztástól. Egy fiatal pénztári gyakornok Kecskeméti Győző csütörtökön 588 ezer koronát sikkasztott s megszökött. A sikkasztás részleteit a napilapok részletesen közölték. A belvárosi adóhivatal 770.000 koronát küldött be a központi pénztárba Kecskeméti Győzővel és egy szolgával. Kecskeméti útközben a táskából kivett 588.000 koronát és azzal megszökött. A sikkasztás, ha nem sikerül Kecskemétit elfogni, súlyos csapás a fővárosra. A félmillió koronát alig tudja fedezni s a deficzitet fogja megnöveszteni. Mi most az adminisz.tráczió szempontjából akarunk hozzászólani a dologhoz. Három év előtt Lampl Hugó főszámvevő részletes előterjesztést tett, amelyben rámutatott arra, hogy lehetetlen állapot az, hogy hat-hétszáz forintos tisztviselőkre bíznak százezreket. A főszámvevő sürgette a pénztári hivatalok újjászervezését. A tanács akkor be is látta a főszámvevő igazságát, de nem mert előállani az uj szervezéssel, mert a közgyűlés minden szervezési javaslatot ridegen visszautasított. Megmaradt tehát a régi gazdálkodás. Fiatal, napi díjasok és gyakornokok kezén százezrek forogtak s csoda, hogy előbb sikkasztás nem történt. Most majd szervezni fogják a pénztári hivatalokat. Elég baj az, hogy a legszükségesebb szervezést csak akkor hajtják végre, amikor ilyen katasztrófa kényszeríti rá a hatóságot. Képtelen állapot volt az, hogy husz-huszonkét esztendős gyerek-emberekre bíztak a városházán százezreket. A főszámvevő számtalanszor, legutóbb a jóléti bizottság ülésein is követelte a hivatalok szervezését. Javaslatát pedig mindig elütötték azzal, bogy nincs pénz a szervezésre. Az elsikkasztott fél millióból persze most már kerülne a szervezésre. Elvárjuk, hogy Kecskeméti sikkasztása most már meg fogja értetni a város uraival, hogy a községi pénzek kezelésének és gondozásának biztosítása is az ő feladatuk. Számadási por a kormány ellen. A jogügyi bizottság e héten tartott üléséből azt javasolja a közgyűlésnek, hogy tizennyolcz millió forint erejéig indítson számadási port a kormány ellen. A bizottság tudni akarja, hogy mi van a közmunka- tanácsi törvénynyel fölvett 24 milliós kölcsön jövedelmi fölöslegével. Hiábavaló volt minden kísérlet, a kormány nem adta át a fölösleget a fővárosi pénzalapnak, amelynek törvényes joga volt a fölösleghez. A pénzalap igy elvesztette legnagyobb bevételi forrását s azért nem tudta teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket az 1870;. évi X. törvény a közmunkatanács illetőleg a fővárosi pénzalap terhére ró. Azért kellett a fővárosnak erején felül belemenni a kisajátításokba s a községi vagyonból fedezni azokat a kiadásokat, a melyek a törvény alapján a közmunkatanácsot illették volna meg. A jogügyi bizottság javaslatát a tiszti főügyész egy előterjesztése alapján tette meg. A főügyész jelentése érdekesen világítja meg, hogyan fejlődtek a dolgok odáig, hogy most már pör utján kell a kormányt az elszámolásra kényszeríteni. Először is azt vitatja a főügyész, hogy a törvény világos rendelkezése szerint a szabályozási költségek általában a fővárosi pénzalapot terhelik. Maga a közmunkatanács is igy magyarázta a törvényt az 1871-
