Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
1901 november 17. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7. bűne csak ,4z, hogy nem tudott és nem akart elég energiával ellentállani a kerületi érdekek parancsának. Hisz aki ismeri a főváros adminisztráczióját igazat fog nekünk adni abban, hogy a főváros ügyeit nem a közgyűlésen intézik, hanem a kerületi értekezleteken. Ha két-három kerület törzsfőnöke megállapodik valamiben s a kerületükkel az értekezleten elfogadták s kimondották, hogy kerületi kérdés, a fe- jetetejére állhat a tanács, meg .a polgármester még sem fogja megmásitani a kerületi értekezletek határozatait. Nem akarunk ezzel uj felfedezést tenni. Tudja ezt maga a közgyűlés is. Jól emlékezünk, amikor néhány év előtt Szivák Imre elmondotta ezt a közgyűlésen. Egy percre magukba szálltak a városatyák, megszólalta lelkiismeretük és nagy lelkesédéssel tüntettek Szivák igazsága mellett. Ez a lelkesedés természetesen nem akadályozta meg őket abban, hogy tovább ne folytassák a régi gazdálkodást. Csak még egyszer tört ki a városatyákból úgy az igazság. Amikor Va- zsonyi Vilmos a betterment mellett szólott. Akkor szinte tombolva követelték, hogy a fővárosban is valósítsák meg a bettermentet. De ez a tomboló lelkesedés nem akadályozta meg, sőt nem is feszélyezte a városatyákat, hogy állást ne foglaljanak az egész ellen, amikor a tanács a bettermentnek egy kicsinyke ágával a burkolási szabályzattal lépett elő. Szomorúan kell látnunk, hogy a főváros boldogulása ilyen képtelen testületre van bízva. Nem csodálkozhatunk azután, hogy a főváros háztartása zátonyra került s nem lephet meg az sem, hogy ha egészen bekövetkezik a csőd. Ugylátszik, hogy érzik ezt a városatyák is és szeretnének menekülni a süllyedő hajóból. De nem úgy akarnak menekülni, hogy féélre állanak s hivatottabb kezekre bízzák a kormányozást, hanem hogy kibújjanak a felelősség alul. Ezzel pedig már megkéstek. A nagyközönség nagyon jól tudja, hogy első sorban a törvényhatóság a hibás és a bűnös. A felelősség terhétől többé nem menekülhetnek. A napirend előtt megírd bevonult a közgyűlési terembe az Aréna-uti pálinkásbolt. A polgármester válaszolt Leitner Adolfnak a mull közgyűlésen tett interpellácziójára. A polgármester nem tudott semmi újat mondani. Kénytelen volt elismerni, hogy az iskola és a pálinkásbolt egy födél alá került. S egyetlen komoly számottevő érvet sem tudott fölhozni arra, hogy miért kellett annak úgy történnie. Föltűnő volt azonban a polgármester válaszában, hogy szokása ellenére ötször is hangsúlyozta, hogy ez meg ez a tanügyi osztály javaslatára, a tanügyi osztály előterjesztésére történt, a tanács a tanügyi osztály indítványára határozott igy és úgy. A figyelmes hallgató- ban önként az a meggyőződés érlelődött meg, hogy a polgármester maga sem tartja egészen helyesnek azt, ami történt, de neki kötelessége megvédeni a tanács intézkedését. Ha pedig hiba történt, annak a tanügyi osztály az oka. Máskülönben nem lenne értelme, hogy a polgármester minden mondatában hivatkozott az ügyosztályra. Csak a véletlen mentette meg, hogy a pálinkás bolt a napirendre nem került. Olyan parányi többséggel vették tudomásul a polgármesteri választ, hogy az első pillanatban szinte kisebbségnek látszott. A polgármesteri válasz szerencséje volt, hogy elöljárót választottak s a közgyűlésen ritkán látott városatyák jelenlek meg, akik szokásból is tudomásul vették a választ. De ugyhisszük, hogy ezzel a tudomásulvétellel sem intézték el a dolgot. Lehetetlen, hogy igy megtűrjék azt, hogy az iskola és a pálinkásbolt egy födél alatt maradjon. A magyar nemzeti kincsek, A főváros törvényhatósága elhatározta, hogy föl- iratban kéri meg a miniszterelnököt, eszközöl ja ki, hogy a Becsben őrzött magyar nemzeti kincsek visszakerüljenek Buda várába, a magyar apostoli király székhazába. A törvényhatóság föliratában a következőket mondja: Óhajtásunk teljesedésére irányuló reménységünket növeli egyrészt szeretett királyunk kegyességébe vetett bizalmunk, másrészt az ország fővárosából, uralkodóink egykori várpalotájából a haza 'határain túl vitt nemzeti emlékek és kincsek visszaszerzése ügyének eddigi történeti fejlődése is. E részben elégségesnek véljük csupán a következőkre utalni: Az 1843—44-iki országgyűlés 1844. évi szeptember hónap harmadikán királyunkhoz, V. Ferdinándhoz, Mátyás király budai könyvtárának Európaszerte elszórt maradványai visszaszerzése végett föliratot intézett. V. Ferdi- nánd király 1844. évi november hónap harmadikán kelt legfelsőbb királyi válaszában a kérelem teljesítését megígérte, mely Ígéret alapján hosszas diplomácziai tárgyalások után sikerült a féltékenyen őrzött kincsekből kettőt az észtéi könyvtárból megszerezni. Fcrencz észtéi fejedelem 1847. évi október nyolczadikán kelt renkeletével két Korvin-kódexet engedett át V. Ferdinánd királynak, melyek
