Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. november 17. illetőségű betegek. A Rókusra s aznj kórházra kizárólag a vidéki betegek érdekében van szükség. Azoknak ápolása országos föladtak' s intem lehet egy törvényhatóságinak a hivatása. De van fontosabb ok is, amely az államot kötelezi az uj kórház épitésére. A kormány tudvalevőleg háromszázalékos betegápolási adót vetett ki. Budapest közönsége éven kint 630.000 koronával járul a betegápolási alaphoz, mig a fővárosi illetőségű betegápolási dija czimén 180.000 koronát kap. A főváros tiszta vesztesége tehát 450.000 korona. Csak Magyar- országon történhet meg az az anomália, hogy amikor a főváros kórházaiban hetven százalék vidékit ápol s ngyszólva országos kórházakat tart fönn, a főváros közönségének pénzén tartják fönn a vidéki közkórházakat. Ez igazán nem egyéb, mint az egy rókáról két bőr húzásának a megtestesülése. Oka pedig az engesztelhetetlen gyűlölet és rossz akarat, amelylyel a kormányok a főváros iránt mindenkor viseltettek. Nekünk nem kell mást kérnünk, minthogy a főváros közönségének a pénzéből épitse meg az állam az ii.i kórházat. Ennél jogosabb követelést aligha lehet tenni. Még csak egy jelszóval kívánunk foglalkozni. A jóléti bizottságban hallottuk, hogy a főváros ne sürgesse olyan nagyon az állami kórházat, «mert az az ápolási dijak tekintetében veszedelmes konkur- rense lehet a városi kórházaknak. Ettől ugyan nem félünk. Föl kell tételeznünk, hogyha már épit a kormány országos kórházat, azt a modern, higiénikus követeléseknek megfelelően építi. Azt sem szabad föltételeznünk, bogy a kormány éheztetni fogja a bete- lgleit s nem adja meg mindazt, amire szükség van. Többet pedig a városi kórházak sem .adnak. Meg vagyunk győződve, hogy az adminisztrációja sem lesz legysze- rübb és praktikusabb, mint aminő most a városi kórházakban. Nem tudjuk, hogy milyen alapon számíthatná olcsóbban az állam az ápolási dijat, mint a város. természetesen ha összehasonlításra kerül a sor, a járványkórház ápolási diját külön kell venni s csak a rendszeres közkórházak ápolási dijában történhetik meg az összehasonlítás. Köztudomású, hogy a mi kórházainknak az ápolási diját a járványkórházak költsége emeli. Ha tehát az állam megépíti az uj kórházat, nem látunk benne semmi nehézséget, hogy a járványkórházak d|ija a városi és állami kórházak között megosztassék s úgy állapítják meg az egységes ápolási dijat. Nincsen tehát okunk félni az állami kórház konkurrencziájától s a főváros érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a törvényhatóság a legnagyobb energiával követelje az állami kórház megépítését. A közgyűlésből. A szerdai közgyűlés bebizonyította, hogy ez a törvényhatóság már vajúdik, haldoklik s végső vergődésében a higgadságát is elvesztette. Bámulatos s hozzá tehetjük, hogy nagyon csnnya kép volt, amikor a közgyűlésen megjelent közel háromszáz városatya izgatottan, türelmetlenül, fékevesztetten tört neki a tanácsnak s önönmagának. A közgyűlés napirendje nem magyarázta meg ezt a nagy izgatottságot. Nem volt a napirenden egyetlen nagyobb jelentőségű komoly tárgy sem. Llgylátszott azonban, hogy a városatyák egy csoportja elhatározta, hogy ki fogja magát tombolni, akár van rá alkalom, akár nincsen. A Sáros-fürdő programúijának a megállapítását használták fel alkalomnak. Nézzük csak miről volt szó. A közgyűlés megvette a Sárosfürdőt és utasította a tanácsot, hogy a fürdőépitési programmját terjeszsze elő. A tanács nem akart maga vállalkozni a programm megállapítására, azt javasolta tehát a közgyűlésnek, hogy küldjön ki egy négyes bizottságot, amely a programme! megállapítja s a közgyűlés elé terjeszti. Egy formai kérdésről volt tehát szó, amelyet nem lehetett volna még eszközül sem fölhasználni. A mindenáron tüntetni akaró városatyák tehát fordítónak egyet a dolgon és erőszakos magyarázatokkal úgy állították elő a dolgot, mintha a tanács azt kívánta volna, hogy három milliót azonnal fizessenek ki á fürdő megépítésére. így már eléggé tetszetősnek látszott a dolog a támadás megindítására. A nagy ágyú kilövésére Stiller Mór vállalkozott. Az ágyú nagyot szólt, de hogy a füst eloszlott, kitűnt, hogy nem volt magja. Stiller Mór kiadta a jelszót, hogy nem uj fővárosi törvényre, hanem uj fővárosi emberekre van szükség. igaza van, s meg vagyunk győződve, hogy az uj törvény meg fogja hozni az uj embereket, de a törvényhatóságban. Meg vagyunk győződve, hogy az uj törvény első sorban a városatyákat fogja megrostálni. Mert hiába vitatkozunk, hiába tagadjuk, a múltak minden bűnéért első sorban a közgyűlés a felelős. A tanács csak eszköze volt a törvényhatóságnak s a
