Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. november 3. előre kidobja s aztán mégis német lesz a hitszónoklat s hazafiatlan az a gráci szerzet? Visszaveszi talán a közpénzt? De miből és kitől? Vagy bezárja a templomot és a rendházat? S ezzel vallásüldözésnek s felekezeti izgatásnak akar tűzhelyet nyitni? — Abban pedig meg nem nyughatunk, hogy a főváros pénzén akár engedélyezve, akár tilosán újabb idegen nyelvű telep egyházi cimen gyökeret verhessen. VII. A vétkes könnyelműséget semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közönség még azzal sincs tisztában, kinek kezéhez jut a megszavazott 100,000 korona ? A tanács előadása után azt kell gondulnunk, hogy Bundala Mihály kezéhez, mig ő él; — azontúl a prímás kezéhez. Ez a felfogás megszégyenitése nemcsak a józan észnek, de még a fővárosnak is. Hiszen az csak kétségtelen dolog, hogy a főváros pénze a fővárosnál van jó helyen és igaz helyen. Minden esetre jobb helyen, mint Bundala Mihálynál, vagy a prímásnál. Hogy a prímás ki lesz időnként, azt nem tudjuk. Bundala Mihály is tiszteletreméltó egyéniség ugyan, de halandó ember. És magánember. () se jelzálogi bekeble- zéssel, se másként a főváros pénzét biztosítani nem képes se életében, se halála esetére. E nélkül közpénzt elhelyezni annyi, mint az ablakon kidobni. De arra sincs intézményes jogi biztosítéka a fővárosnak, hogy a prímás elfogadja a pénz kezelését, 1o- vábbá, hogy erről időnként számot ad a fővárosnak s végre, hogy erkölcsi és anyagi biztositékol nyújt oly irányban, hogy az a pénz csakugyan arra acélra fordil- latik, amelyre a főváros adta s ugyuttal a főváros által kikötött minden föltétel szigorúan teljesít telik. Mindez iránt Bundala Mihály sem adhat megnyugtatást. A prímás ugyan adhatna, de az ő megnyugtatása, levele, kötvénye, Írásbeli jótállása s ennek királyi jóvá-, hagyása hiányzik. Ezeket megszerezni a tanácsnak eszébe se jutott. Már most miként lehet ilyen biztosítékok nélkül a közönség közpénzét idegen célra s magánegyének kezére kiadni? Hiszen a közpénzek kezelése tekintetében, a főváros előtt maga a prímás is csak úgy magánember, mint bárki más. Csak a közgyűlés iránti lisztelet gátol, hogy hogy a sérelmes határozat ellen még több és még súlyosabb okot föl nem hozok. Elégnek tartok eny- nyit is. Ezek alapján kérem a sérelmes határozat megsemmisítését. Tisztelettel Eötvös Károly fővárosi bizottsági tag s adózó közpolgár. A sertésközvágóhid. Alig volt még intézmény, amely ellen olyan erős agitácziót fejtettek volna ki, mint aminőt most indítottak a sertésközvágóhid ellen. Az érdekeli körök alig törődtek a dologgal annak idején, amikor a közvágóhíd építéséről volt szó. Ugylátszik nem vették komolyan a dolgot. Most szállottak csak síkra, amikor a főváros már több, mint négy millió koronát befektetett a közvágóhíd építésébe s az intézmény megnyitása előtt állunk . Másutt, ahol a közönség jobban és igazabban azonosítja magát a közügyekkel, ahol a közönség nemcsak a maga érdekeit nézi, hanem a közérdeket is, ott ilyen dolgok meg nem történhetnek. A sertésközvágóhid nagy áldozatok árán megépült s most már a főváros minden polgárának, de első sorban éppen az érdekelt köröknek az lenne hivatásuk, hogy az intézmény prosperálását lehetőleg biztosítsák. Gyakorlati eredménye úgy sem lehet már semmiféle akcziónak, mert a közvágóhíd megnyitását többé megakadályozni nem lehet, még akkor sem lehetne, ha a mesterségesen felfújt akcziónak sikerülne a közvágóhíd diskreditálása. Ilyen törekvés volt az az indítvány, amelyet Subert. János a csütörtöki közgyűlésen tett, hogy a tanácsi javaslatból a kötelező szót töröljék. Az indítvány éppen olyan veszedelmes mint a mily ártatlannak látszik. Megértjük, hogy a hentesek idegenkednek attól, hogy a közvágóhídon vágjanak. Otthon a legprimitívebb fölszerelést használták a vágáshoz. Úgyszólván semmibe sem került a vágás. A közvágóhídon pedig fizetni kell. ■ Viszont azonban a közegészségügyi jelentősége sokkal nagyobb az intézménynek, semhogy azt a hentesek aránylag nagyon kis megterheltetése miatt mellőzni lehetne. De a sertésközvágóhid megvan és a kérdés csak az, hogy a közvágóhídon való vágatást kötelezővé tegyék-e? Miután a hentesek nagyon keveset törődnek a közegészségügyi követelésekkel s előttük csak az irányadó, hogy otthon olcsóbban vághatnak, tehát nagyobb haszonra dolgozhatnak, nagyon valószínű, hogy a közvágóhíd kötelező használatának kimondása nélkül otthon maradnának a hentesek s a főváros még a rezsi költségeit sem tudná fedezni. Éppen ezért tették kötelezővé a közvágóhidak használatát az egész világon. A közvágóhíd diskreditálásából azonban a henteseknek sem lenne hasznuk, legkevésbbé azoknak a nagy vágóknak, akik sertéshusexportra dolgoznak. Ne felejtsék el a hentesek sem, hogy a külföldi sertéspiaczokon, különösen az osztrák és a német
