Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
8. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. november 3. rencsétlen fogalmazó gyakornokok adják meg az árát. Őket dobták oda áldozatul. Persze a jól fizetett miniszteri tisztviselőknek könnyű elvonni a szegény fogalmazó gyakornokoktól azt a keveset, amit a törvényhatóság meg- ákart adni. Elvárjuk, bogy a közgyűlés nem fog megnyugodni a leiratban, s megfogja magyarázni a miniszternek, hogy határozata méltánytalan és igazságtalan. A közgyűlésből. A szünet óta tartott közgyűlések csak olyan forma közgyűlések voltak. Megtörtént, hogy háromnegyed óra alatt végeztek az egész közgyűléssel, hogy nem volt egy felszólalás sem. A héten azután kipótolták a mulasztást. Két napon egyebet sem tettek, — mint beszéltek. A szerdai gyűlést a polgármesternek lmsz interpellációra adott válasza vezette he. Hiába hirdette a napirend, hogy rendes közgyűlés van, — rendkívüli volt az minden izében. Az sem történt még meg, hogy a polgármester busz választ mondjon el egy lélekzetre. De ez még hagvján. A polgármesternek kötelessége, hogy az interpellációkra választ adjon, — a válaszokon tehát előbb-utóbb túl keh lett esni. Talán gyógyítani akart a polgármester, a mikor egy egész üveg orvosságot adott be a közgyűlésnek egyszerre. Az interpellációk nagyrészét még azon a közgyűlésen tették, amikor Kasics Péter és társai interpellácziókkal akarták megobstruálni Fe- jérváry Géza báró honvédelmi miniszternek díszpolgárrá való választását . Csak most a válaszadáskor tűnt ki, hogy Kasics annak idején kemény diókai tálalt föl. A szerdai csöndes levegőben másként hangzott a dolog, mint akkor, amidőn csak arról volt szó, hogy néhány ember megakadályozza a törvényhatóság tiszteletének és elismerésének egy megnyilatkozását. Csaknem megtörtént az egyik válaszszal, hogy napirendre kerül. A kaszárnyák német föliratáról volt szó. A polgármester elmondta, hogy a hadtestparancsnokhoz hiába fordult. Az nem akar engedni a német szóból. Fölirt tehát a honvédelmi miniszterhez, az azonban nem válaszolt. Napirendre akarták tűzni a választ s hogy nem történt meg, csak a polgármesternek köszönhető, aki a maga személyével garantált, hogy meg fogja kapni a város a választ a honvédelmi minisztertől. A katonaság német levelézésénél nagy helyesléssel vették tudomásul, hogy a tanács a jogosulatlan német átiratokat vissza szokta küldeni. Helyes. Csakhogy akkor a tanácsnak tessék erre utasítani az iktató hivatalt, vagy az ügyosztályokat. Mert nem mindegyik akta kerül a tanács elé, vagy olyan későn jut oda, hogy már nem lehet visszaküldeni. Biztosan tudjuk, hogy több németnyelvű átirat van az ügyosztályokban. Ha komolyan akar a tanács ebben a dologban intézkedni, úgy kell eljárnia, mint a bécsi ok- vetetlenkedéssel szemben tett az Ofen Pest címzésű levelekkel. Utasítsa a polgármester, vagy a tanács az iktató hivatalt, hogy a németnyelvű katonai átiratokat ne is expediálja az ügyosztályoknak, hanem azonnal küldje vissza. Majd meglátják, hogy egy fé esztendő alatt nem lesz német katonai átirat. A válaszokat uj interpelláció követte. Az aréna- úti pálinkásbolt vándorolt be a tisztelt közgyűlés díszes termébe. Leit n e r Adolf nagyon világosan és kétségtelenül bebizonyította, hogy a tanács helytelenül járt el, amikor önkényesen megengedte, hogy a pálinkásból! az iskolával egy födél alatt maradjon. A napirendre térve, egyszerre megmozdult a városatyák nagy tábora. Nagy dologról volt szó. — Nem kevesebbről, minthogy eltüntessék azt a közgyűlési határozatot, amely —- annak idején megakadályozta a telekpocsékolást. Most az ipar és kereskednie mnevében akarták fölszabadítani a városi tel- kedelem nevében akarták fölszabadítani a városi tel- statisztikai hivatal igazgatója akinek leleplezései teremtették meg azt a közgyűlési határozatot, most is derekasan megvédte a fővárosi telkeket. Tagadta, hogy a közgyűlés nem pártolja az ipart és kereskedelmet, de privilégiumot egy osztálynak sem adhat. Áldozzanak ipariskolákra, de ne kis hercegségeket ajándékozzanak egyes amúgy is gazdag vállalatoknak. Miért kell minden iparosnak legalább egy fővárosi telket szereznie. Rövid idő alatt iparpártolás eimén 1,200.000 négyszögöl területtel lett a város szegényebb. Mi jogon adnak egy csavargyárnak 8000, egy petróleumgyárnak 20.000, egy bécsi kövező- uek 8000 öl telket. Kétezer ölet adtak egy lakkgyár céljára s amikor meg akarták vizsgálni a gyárat, bérházat találtak s egy konyhában nyolcvan forintos berendezésű gépen csöpögött a lakk. Unitárius templom céljára óriási telket adtak s a templomból egy második emeleti helyiségben kis kápolna lett, a többi bérház. Több ilyen leleplezéssel szolgált még Körösy, ami a városatyák egy részének bizony nem tetszeti. De a többség akceptálta és a telket továbbra is köti az árverés. Nagyon fontos az a másik kérdés is, amit Körösy fölvetett. Hogy a városi telkeket ipari célra kilencvenévi használatra adják. Ha a villamos vasutak ötven év alatt, a vicinálisok kilencven év alatt amortizálni tudják a befektetést, akkor kétségtelen, hogy egy iparvállalat is amortizálni tudja. így lehet fejleszteni az ipadt s a telkeket sem kell potomáron elvesztegetni. A szerdai közgyűlés csak érdekes volt, a csütörtöki azonban visszataszítóan csúnya volt. A városatyák késhegyig mentek egymás és a tanács ellen,
