Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
i90l. janű&r 28. MAGYAR SZEKESFOVÁROS Del Medico Ágoston, Ehrlich G. Gusztáv, Gerő Lajos dr., Heltai Ferencz dr., esetei Herzog Péter, Hüttl Tivadar, Hűvös József, Kollár Lajos, Kuncz Jenő dr., Lánczy Leó, Ludvigh János, Morzsányi Károly dr., Polónyi Géza, Preyer Hugó dr., Rácz Károly dr., Radocza János, Rupp Imre, Seidl Ambrus, Springer Ferencz dr, Steiger Gyula, Szalay Mihály dr, Tolnay Lajos, Tenczer Pál, Vázsonyi Vilmos dr., Virava József dr. és Weisz Berthold bizottsági tagokat küldi, — egyszersmind felhivja a bizottságot, hogy tárgyalásait haladéktalanul megkezdve, javaslatait és az emlitett programmot lehető legrövidebb idő alatt terjeszsze elő. Ez a bizottság kiküldéséről szóló közgyűlési határozat. Ennek kapcsán van szerencsém bejelenteni, hogy hozzám érkezett két levél szerint esetei Herzog Péter és Weisz Berthold ezen bizottsági-tagsági állásokról lemondottak. Herzog Péter ur azzal indokolta lemondását, hogy a fővárosból hosszabb időn túl távol lesz kénytelen maradni s igy nem vehet részt a tárgyalásokban. Weisz Berthold ur pedig azzal indokolta a lemondását, hogy mikor erről szó volt a közgyűlésen, már akkor ellenezte ezt, tehát igy nem kíván a bizottságban részt venni. Amint méltóztatn' k tudni, Rupp Imre és Seidl Ambrus biz. tagok egyáltalában biz. tagságukról lemondottak, igy tehát mindketten ezen bizottság tagjai lenni is megszűntek. Tolnay Lajos biz. tag ur személyesen nálam volt s ma délután egy fontos ülése lévén, elmaradását a mai napra nálam kimentette. Ami a négy előbbi biz. tag lemondását illeti, méltóztassék megengedni s határozat gyanánt kimondani, hogy a közgyűlésnek e bizottság jelentést tesz, s felhivja a figyelmét erre a körülményre, kérve, hogy más négy bizottsági tagot kiküldeni szíveskedjék. Amidőn ezeket bejelentem, van szerencsém a bizottságot megalakultnak kijelentenem. Tisztelt Bizottság ! Méltóztatnak tudni, hogy az indító ok, a mely miatt a közgyűlés ezen bizottságot kiküldötte munkálkodásra abban, találja magyarázatát, hogy — amint méltóztatnak tudni, — az 1901. évi költségelőirányzat körülbelül 2.000,000 korona hiánynyal végződött. A tanács, midőn azt első ízben letárgyalta, azon nézetben volt, hogy a közterheket emelni és uj közjövedelmek megnyitásáról kell gondoskodni. Egyúttal utalt a tanács jelentésében arra is, hogy már 1901-ben ismét egy újabb 30 milliós kölcsönt kellene felvenni s ezen körülmény egymaga is a költségelőirányzat tényleges hiányát 2,000,000 koronánál jóval nagyobb összegre rúgja fel. Midőn a tanács javaslata a pénzügyi bizottság elé került, a többség véleménye az volt, hogy közterhek emeléséről egyelőre legalább szó nem lehet, arra szükség nincs és elkerülhetni az emelést az által, hogy ha az ad- ministrátióban oly czélszerü intézkedéseket léptetnek életbe, a melyek nagyobb mérvű megtakarításokat eredményeznének. Czélunk tehát az, hogy elkövessünk mindent, hogy a javaslatok következtében esetleg megtakaritá- s-ok eléretvén, a háztartásban az egyensúly helyreálljon. Hogy ez sikerülni fog-e azt nem tudom, de én Tamás vagyok benne, sőt a magam részéről egész bátran kijelentem, hogy nézetem szerint a főváros a közterhek emelését a közel jövőben nem fogja elkerülhetni azon egyszerű okból, mert a főváros fejlődése következtében aránylag rövid időn belül oly munkákat kellett teljesíteni, a melyeket más nagyvárosok évszázadokon és évtizedeken át teljesítettek. Teljesíteni kellett pedig ezeket a felvett kölcsönpénzekből, a melyek meglehetősen nagy összeget tettek és tesznek ki. Természetes, hogy e kölcsönök utáni kamatok, kamatrészletek, a melyeket minden körülmények között az előirányzatba be kell állítani, az előirányzatok kedvező vagy kedvezőtlen alakulására lényeges befolyással vannak. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy mily sok mindenféle más körülmények s tényezők is gyakoroltak nemcsak a múltban, hanem gyakorolnak a jelenben is és fognak gyakorolni a jövőben befolyást ezen alakulásra, ámde kötelességünk, hogy összetett erővel közreműködjünk és pedig a lehető legsürgősebben az irányban, hogy ha tudunk valamit biztosítani, azt biztosítsuk. Én a magam részéről kijelentem, hogy szívesen fogok e tekintetben az urakkal közreműködni abban az irányban és szívesen fogok odatörekedni, hogy e czélt elérni lehetséges legyen. Egyre kérem azonban az urakat, hogy gyorsan működjünk, úgy hogy munkálkodásunknak eredménye legyen már legalább folyó évi április elsejéig, mert mint méltóztatnak tudni, a költségelőirányzathoz szükséges adatok beterjesztése május havában már megkezdődik s akkorra már javaslatainkkal készen kell lennünk. Ebben a reményben s meggyőződésben, hogy valamennyien nemcsak a főváros vagyoni érdekeit, hanem minden érdekeit egyformán szivünkön hordjuk, s talán csak az eszközök tekintetében van közöttünk némi differenczia, közreműködésünkkel pedig mindent elkövetünk arra, hogy a mi lehetséges az meg is történjék és csak a javát választandjuk ki azon javaslatoknak, a melyek tétetni fognak, van szerencsém a bizottságot még egyszer megalakultnak kijelenteni s ezennel az ülést megnyitni. Felkérem a bizottsági tag urakat, hogy méltóztassanak egyenkint nézetüket és véleményüket kifejezésre juttatni. Polónyi Géza ur óhajt szólani. Polónyi Géza : Tisztelt Bizottság ! Midőn magam részéről örömmel üdvözlöm a polgármester urat a bizottság élén és viszhang gyanánt arra, a mit mondott, úgy hiszem, mindnyájunk nevében szólva, kijelenthetnem, hogy mi is egész tudásunknak összegét fogjuk felhasználni arra, hogy a főváros e meglehetősen kellemetlenségekből kibonyolittassék. A dolgok sorrendjére reflektálni kell arra, a mit a polgármester ur mondott, hogy a négy tag kiegészítése oly természetes, hogy az magyarázatra nem is szorul. A második, hogy a bizottság tárgyalásait miként kívánja beosztani ? Az első dolog, hogy e bizottság üléseit nyilvánosakká akarjuk-e tenni, vagy bizalmasakká ? A magam részéről a nyilvánosságot nem átallom s csak azért nem fogok e részben indítványt tenni, mert ez nyilvánvalólag félreértetnék. Arról tettem tapasztalatot, hogy nagyon üdvös, ha miként a képviselőházban a bizottsági tárgyalások is a képviselők részére nyilvánosak, ezen bizottság tárgyalásai is csak a bizottsági tagok részére, de nyilvánosak legyenek, mert itt a tárgyalásokat csak úgy látom helyesnek, hogyha ez a bizottság nem politikai mérkőzéseknek lesz tere, hanem a kölcsönös meggyőzésnek legyen itt teljesen, 5
