Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
helye s az érvek súlya alatt fogják az indítványokat elfogadni. Miután ezen bizottságnak sem ügyrendje nincsen, sem máskép ez szabályozva nincs, fel kellett vetnem a kérdést, mert e felett határozni kell. Egyet azonban kérek, hogy ezen bizottság a íővárosi bizottsági tagok részére feltétlenül nyilvános legyen, vagyis hogy kimondassák, hogy szívesen látunk a tárgyalásokon minden bizottsági tagot, a ki szakismereteivel minket támogatni kíván, az itt indítványait előterjesztheti, a felett mi vele tanácskozunk, természetes azonban, hogy a határozat meghozatala, a szavazás csakis ennek a bizottságnak a tagjait illetné meg. Jelent ez innen szóló tiszteletteljes meghívást az összes fővárosi bizottsági tagokhoz, hogy ezen bizottságban, a ki tudását érvényre juttatni akarja, az itt az ülésen szívesen lesz látva. Már most t. Bizottság! a mi a feladatunkat illeti, ha méltóztatnak meghallgatni a jegyzőkönyvi szöveget, amelyet a polgármester ur előterjesztett, azzal csakhamar tisztában leszünk. Ha vesszük, ezen pontok csak egyike is oly terjedelmes, oly nagy feladatot ruház a bizottságra, hogy körülbelül törvényhozási feladattal egyenlő az. Ha mind a három pontot vesz- szük, úgy legmélyebb sajnálatomra ki kell mondanom, hogy a polgármester ur azon óhajtása, hogy áprilisig legyünk készen, egyszerűen physikai lehetetlenség Mert e három pont együtt fejelné az egész fővárosi törvény szervezését és újjá alakítását. Azt gondolom, hogy akkor interpretálom helyesen a közgyűlés utasítását, ha azt mondom, hogy ez alkalommal nekünk a legsürgősebb feladatok megoldásán s azon kell fáradozni, hogy a főváros gazdasági helyzete a kibontakozás elé vezettessék, a nélkül, hogy közterhek emeléséről szó legyen. Ezen rész tekintetében tisztán áll előttem a kérdés. Én a magam részéről nem fogok terhűkre lenni, hogy megismételjem azon érveket, a melyeket a közgyűlésen elmondottam, hogy itt egy numericus 2 milliós deficzitte álltunk a közgyűlésen szemben, a valódi deficzitünk azonban 5 millió koronára teendő a közel jövőben. Igyekeztem calculuso- kat tenni s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a mi deficzitünkön csak két féle módon lehet segíteni. Az egyik, hogy megtesszük azt, amit a főváros önkormányzati hatáskörében megtehet, mások segítsége nélkül kizárólag az autonómia jogkörében. A másik dolog, az sokkal fontosabb, az az, amit már nem a magunk hatáskörében csinálhatunk meg, hanem csakis a kormánynyal egyetértve esetleg törvényhozási utón. Akár miként hánytam vetettem a dolgot arra a meggyőződésre jutottam, hogy azon körben, amelyet szigorú autonómiának nevezünk, a legszigorúbb takarékosság mellett is, — természetesen, amely a fejlődést meg rém akasztja, — mondom, ezen keretekben a legvégső elemzésig menve esetleg csakis 2 millió koronáig terjedhet az a megtakarítás, a mit a főváros saját jogkörében el tudna érni. Maradna még, a legközelebbi jövőt véve figyelembe, még mintegy ó millió oly deficzit, amelyet az autonom jogkörben lehetetlen eltüntetni s csakis törvényhozási utón volna lehetséges eliminálni. Mindezt miért mondottam ? Azért, mert egy bizonyos pontig én is igazat adok a polgármester urnák. Ha a kormány vezető férüai részér öl jó- akaratu támogatásra számíthatunk, sok minden felől fog kelleni tanácskozni, igy a főváros háztartásába átutaJt állami terhek könnyítése czéljából részben a 6\ fogyasztási adók egy részének átengedéséről, azután más tekintetben is az administratió könnyítéséről. Ez utóbbi tekintetben alapos a reményem, hogy számíthatunk támogatásra, mert hiszméltóztattak a lapokban olvasni, hogy a pénzügyminiszter ur a kezelés és adófizetés egyszerűsítése czéljából foglalkozik az amerikai clearing rendszer és a chekkel való adófizetés meghonosításának eszméjével. Ez egy idea, amelylyel majd a részletes vitában fogunk foglalkozni, de mindenesetre elárul annyi*, hogy a kormány az eljárás könnyítésének eszméjével foglalkozik. De ha a kormány részéről nem kapunk megnyugtatást a tekintetben, hogy a propositiókra nézve velünk hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni; ilyen és ilyen irányú készpénzre beváltható modalitásokat nekünk kilátásba nem helyeznek, ha — mondom — a kormánytól ily ígéretet nem kapunk, az 5 milliós de- ficzitre való tekintettel kétségtelenül be fog következni azon állapot, hogy nekünk a közterhek emelésével számolnunk kell s akkor ezen bizottság arról is kénytelen lesz tárgyatoi, hogy milyen alapú, méretű stb. legyen ezen közterhek viselése. Mindezeket előre bocsátva nyilatkozni kívánok az alapra nézve, hogy mily alapon kezdje meg ezen bizottság tárgyalásait. Én azon nézetemnek adok kifejezést, hogy ezen bizottság plenáris üléseken soha ezen kérdéseket megoldani nem tudná. Én tehát a magam részéről azt gondolom, hogy nekünk a feladatainkat két részre kell osztanunk, v mi munkálkodásunknak kétségtelenül egyik feladatát kell, hogy képezze az. hogy mit tudunk saját magunk a rendszerben változtatni, mit tudunk e változtatásokkal megtakarítani A másik, hogy a kormánynyal szemben mit és mennyit tudunk érvényesíteni ? A feladat második része tekintetében külön pro- positióim lesznek, az első részt tekintve — hogy az önkormányzati jogkörben mit akarunk tenni, — nem fog más hátra maradni, mint a bizottságnak az ügyosztályok szerinti csoportokra való felosztása. Azzal a hozzáadással, hogy kiki önkéntes jelentkezéssel kívánhatja egyik vagy másik ügyosztályt vizsgáló csoportba leendő beosztását, tényleg az ügyosztályok szerint külön kisebb csoportokra kell oszlanunk, hogy ezen csoportok maguk választván meg elnöküket a tanács tagjai s a szakférfiak bevonásával kezdjék meg csoportonkint munkálkodásukat és pedig lehetőleg minél előbb. És amint egyes csoportok készen vannak az elaboratumukkal, az a plenum elé kell hogy jöjjön, amely azután az egész dolgot megvitatja és határoz. Én nem is tudnám hamarjába, hogy lehetne-e más módon is eljárni? Általános plénummal való tárgyalások mellett úgy hiszem annyira elposványosodnék a tárgyalás, hogy lehetetlenség volna annak végére jutni. Nézetem szerint tehát az volna a leghelyesebb, hogyha csoportokra oszlanánk ügyosztályok szerint. A másik pont is igen sürgős, sőt azt lehetne mondani, hogy egy bizonyos mértékig már el is késett. Méltóztatnak tudni, hogy a belügyi tárcza költségvetése most áll az országgyűlésen tárgyalás alatt. Ez anny t jelent, hogy ha a kormány férfiaival tárgyalásukba bocsátkozunk is, akkor sem számíthatunk, még a legjobbb eredmények mellett sem már ez évben praktikus resultatumokra. Reánk nézve azonban nem egészen közömbös ez a dolog, mert az 1902-re szóló budgetet is már nekünk úgy kell megállapítani, hogy 1901. január 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
