Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-10-20 / 37. szám

iV. évfolyam.

Budapest, 1901. október 20.

37. szám.

Magyar Székesfőváros

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

^löfizetesi ára;

Egész évre ........ 12 Kor.

Félévre.....................................6 Kor.

pZERKESZTl ES KIADJA ;

DR- BARTHA SÁNDOR.

^ZERKSSZTŐSEO pS KIADÓI

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

A főváros pénzügyei.

Az uj vámtarifa, amelyet múlt számunkban részletesen ismertettünk, már is nagy hatást tett a főváros életében. A napi sajtó, amely meglehetősen elhanyagolja a főváros dolgait s keveset törődik Budapest adminisztrációjával, vezető cikkekben foglalkozott az uj vámtarifával s a főváros pénzügyeivel.

Az újságok után a közönség is kezdett érdeklődni. A vámtarifa, melyre a tanács ma kimondotta, hogy meghallgatja a szaktestületeket, a kereskedelmi és ipari köröknek figyelmét a főváros háztartására irányitotta.

Nagy szükség volt erre. A fővárosnak egyik legnagyobb baja, hogy a közönség nem törődött a fővárossal. Abban a hitben élt, hogy Budapest a kontinens leggazdagabb városa s ezen a cimen a polgárságnak mindent joga van kérni, követelni, amivel a fövá'osban való élést kényelmesebbé teheti. Sajnos, hogy a kormány éppen úgy gondolkodott, mint a nagy közönség s ha csak szerét tehette, mindig a főváros áldozatkészségeié apellált. S amikor a főváros egyszer egy szeszélyes idea megvalósítására nem volt hajlandó néhány ezer öl telket ajándékozni, kemény leiratban szűkkeblűnek mondta a kormány.

Nagy szükség volt tehát arra, hogy végre a nagy közönség is, a kormány is megtudja, hogy a nagy gazdagságról szóló hir, csak az amerikai örökséghez hasonló mese. Budapest, Üa van is egy kis ingatlana, éppen nem gazdag város. Bevételei kiadásait nem födözik s már az évek hosszú sora óta deficittel dolgozik. Eddig sikerült a deficitet a papiroson elrejteni, de már úgy megnőtt, hogy már papiroson sem lehet eltüntetni.

A kérdés az lehet, hogy mi okozta a város zilált pénzügyi helyzetét. Az cgyesitésre, vagy még tovább kellene visszamennünk, ha kutatni akarnánk a baj eredeti okát. De hát ez úgy sem segitene. Legdivatosabb és leggyakoribb az a kijelentés, hogy a főváros könnyelmű gazdálkodása teremtette a mai állapotot. Ez a legkönnyebb állítás. Jól is hangzik, hogy a tékozló főváros. És aztán bizonyitani sem kell. Elég a puszta szó.

Hát kétségtelen, hogy sokat másként lehetett volna csinálni, hogy sok mindent meg lehetett volna takarítani, ha a klikk főnökök nem városi munkával elégitik ki a kerületi érdekeket. Bizonyos az is, hogy a vállalatokkal kötött szerződések elég szerencsétlenek s hogy a város mindig megelégedett a morzsákkal. Üzemeivel sem volt sok szerencséje. A bürokrácia a külsőségekkel akart hatni, a belső tartalom helyett. De ha mindezt el is ismerjük, mégis azt állítjuk, hogy rnem csak ez az oka a bajnak.

A főváros mai állapotának sokkal egyszerűbb és természetesebb oka van. Harminc esztendő alatt kellett végrehajtania s megoldania mindazokat a dolgokat, amelyeket más külföldi