Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-29 / 34. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 9. 1901. szeptember 29. határozottabban kijelentem, hogy a törvény rendelkezéseinek megszegői ellen a fegyelmi eljárást inegt előző vizsgálatot minden egyes esetiben azonnal elfogom rendelni és a legszigorúbb megtorló eljárást fogom alkalmazni. Erről tudomás, ,és az összes személyzettel a legszigorúbb miheztartás végett leendő haladéktalan köz'- lés czéljából az összes hivatalok és intézetek vezetőit értesítem* A főváros és a rendőrség. A fővárosi rendőrség államosításakor a törvény- hozás úgy intézkedett, hogy a rendőrség kiadásainak felét a főváros fizeti. Ez a megterhelése a városnak erősen nehezedik a budgetre. Közel két millió koronát kell a városnak évenkint fizetnie a rendőrség föntar- tására. S ezért a nagy költségért még bele sem szólhat a rendőrség szervezetébe. Tűrni kénytelen, hogy tudta és beleegyezése nélkül a kormány kedve szerint emelje a rendőri budgetet íbMiimi joga nincsen a városnak. Egyszerűen tudomásul Kell vennie, hogy a kormány mennyiben állapította meg a rendőri budgetet s ha vért izzad is, fizetnie kell. Hogy az anomália még nagyobb legyen, arról a rendőrfőkapitány gondoskodik. — A rendőrfőkapitány ugyanis önhatalmúlag még azt a kevés jogot is kon- fiskálni akarja, amit a törvény a 'fővárosnak biztosított. Minden alkalmat megragad a főkapitány annak a dokumentálására, hogy a fővárosiban ő az: ur. Szinte a komikusságig megy, ahogyan a főkapitány a maga nagyságát s a (város kicsinységét minden alkalommal kiélesiteni igyekszik. Megtörtént egyszer, hogy a főváros szabályrendelet-tervezetet dolgozott ki s véleményadás végett megküldött© a főkapitánynak. A főkapitány átirt a városhoz, hogy a dolgot igy letárgyalni nehéz. A közügy azt kívánja, hogy egyetértve minél jobb és minél tökéletesebb szabályzatot csináljanak. Ezt pedig csak úgy csinálhatják meg, ha a város és a rendőrség képviselőiből bizottságot alakítanak s ez a bizottság egymást támogatva csinálja meg a szabályzatot. A városházán 'beláttaki,) hogy a főkapitánynak igaza van. Összehívták a főkapitány által javasolt bizottságot. A bizottsági ülésen meg is jelent a rendőrség képyiselője sí (ott a főkapitány nevében tiltakozott az az ellen, hogy a szabályzatot bizottságban tárgyalják, mertt a főkapitány ragaszkodik a törvényben biztosított ama jogához!, hogy vele a tervezetet közöljék s ő írásban elmondhassa a tervezetről véleményét. Talán fölösleges bizonyítanunk, hogy ez erőszakos kötiekedés, amelynek csak a közügy, a közönség közérdeke vallja kárát. A legsajnálatiósabb a'dologban, hogy ez ellen nincsen orvosság. Hihetetlenül hangzik ez egy alkotmányos jogállamban, ahol a kormány a törvény, jog és igazság hármas jeligéjét hirdeti az ország kormányzásának elvéül. Fájdalom, azonban e szép jelszavak ellenére is úgy van. A főváros ugyanis már több Ízben felirt a belügyminiszterhez s kérte, hogy szorítsa a rendőrséget a törvényes korlátok közé. Minden konkrét esetben kétségtelenül és világosan bebizonyította, hogy a rendőrség hatáskörét túllépte s a főváros autonom jogát a törvény ellenére megsértette. A belügyminisztériumban látták, hogy a fővárosnak igaza van, tudták, hogy a rendőrség eljárását semmiféle töirVényinagyarázattal igazolni nem lehet, de a törvény, jog és igazíság korában a városnak nem szabad igazának lenni. A főváros föliratait tehát egyszerűen ad akta, tették és soha egyre sem válaszolt a belügyminiszter. Ez az eljárás természetesen csak nagyobb bátorságot adott a rendőrségnek s már annyira ment, hogy megloiáiujUu. ^ törvény rendelkezéseit. A fővárosi rendőrségről szóló 1881. évi XXI. törvénycikk 4. és 56. szakasza világosan úgy rendelkezik, hogy a /szabályrendeletek alkotása a főváros joga marad s a rendőrség köteles a főváros szabályrendeletét végrehajtani. A rendőrség ezt az utóbbi időben megfordította. Az automobil közlekedésről valóságos szabályrendeletet adott ki s hogy a malicia teljes legyen, tudomás vétel végett megküldötte a fővárosnak. A rendőrség a maga eljárásának igazolásául rendesen a rendőri törvény 7. szakaszának f. pontjával éis a 8. szakaszszal takaródzik. A 7. szakasz f. pontja igy szól: Törvényes hatáskörében életbelépteti a béke és közrend fentartására s ha az megzavartatott, annak helyreállítására esetenként szükséges intézkedéseket. — A 8. szakasz intézkedése ez: Oly esetekben, melyekre nézve sem törvény, sem kormányrendelet vagy fővárosi szabályrendelet intézkedést nem tartalmaz s melyekből a fővárosi rendőri területen tartózkodók é|et vagy testi biztonsága, egészsége, személyes szabadsága, vagy vagyonára nézve közvetlen veszély támadhatna, nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll a rendőrségnek ideiglenes és bizonyos meghatározott helyre és időre szóló intézkedéseket tenni s é végből bizonyos cselekményekre szorító vagy azoktól eltiltó kötelező rendeleteket kiadni. Nem kell hozzá nagy jogásztudomány, hogy világosan lássuk, hogy a törvénynek ez a rendelkezése csak esétről-esetre ideiglenes intézkedések megtevésé- re jogosítja fel a rendőrséget s világosan meghatározza, hogy általános jellegű szabályrendeletek kiadására a rendőrséginek joga nincsen. De ha szükség yan a rendelkezésre — mondhatja valaki —■ s a hatáskör keresésben nem szenvedhet a közérdek. Ha a rendőrség úgy találta, hogy az automobil közlekedést szabályozni kell,, hát szabályozta,
